Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 20 (100. szám) - Az egyes eljárási és az igazságszolgáltatást érintő egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - HEGEDŰS LORÁNTNÉ jegyző: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP):
119 szeretnék reagálni, ami így folytatód ik: “Így különösen arra, hogy a gyanúsított és a védő a nyomozás adatait, tényeit és bizonyítékait csak a nyomozásra irányadó szabályok alapján ismerheti meg.” Tisztelt Országgyűlés! Én ennek a javaslatnak a javaslatból történő elhagyására teszek indítvány t. A tervezett módosítás: az előzetes letartóztatottak vonatkozásában ellentétben van azzal a büntetőeljárási irányelvtervezettel, amelynek elfogadását a magyar uniós elnökség az egyik prioritásaként határozta meg. Az irányelv tervezetének 7. cikke ugyanis kimondja: amennyiben egy terhelt személyi szabadságát az eljárás bármelyik szakaszában elvonják, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a terhelt vagy védője megismerhesse azokat az ügyiratokat, amelyek a fogva tartás megalapozottsága szempontjából rele vánsak. Szintén ellentétes a rendelkezés az Emberi Jogok Európai Bíróságának állandó gyakorlatával, amely szerint annak az eljárásnak, amelynek során az előzetes letartóztatásról döntenek, kontradiktóriusnak kell lennie, és mindig biztosítania kell az úgyn evezett fegyveregyenlőség elvének érvényesülését a felek, vagyis az ügyész és a fogva tartott viszonylatában. A fegyveregyenlőség elve nem biztosított akkor, ha a védő nem férhet hozzá azon nyomozati iratokhoz, amelyek ismerete alapvetően fontos ahhoz, hog y az ügyfele fogva tartásának jogszerűségét cáfolni tudja. Erre egyébként példa a Nikolova kontra Bulgária ügy, amely a bíróság előtt zajlott, és gyakorlatilag ez a bíróság véleménye ezzel kapcsolatban, amit én idéztem. Mindezek mellett szeretnék itt a ple náris ülésen is utalni arra, hogy közös elhatározással döntöttünk annak idején arról - és ebben minden párt egyetértett , hogy szükséges felülvizsgálni az előzetes letartóztatások rendszerét, a jogi szabályozását és gyakorlatát. Ezért az alkotmányügyi, ig azságügyi és ügyrendi bizottság ellenőrző albizottsága három ülést tartott, amelyre meghívtuk az ügyészség képviselőjét, meghívtam a bíróságok képviselőjét, jelen voltak ezen a tárgyaláson a büntetésvégrehajtás képviselői, szakmai szervezetek, civil szerv ezetek egyaránt. Ezen az ügyészséget leszámítva - akitől egyébként, mint tudjuk, ez az eredeti indítvány származik - az volt az álláspont, hogy a jelenlegi szabályozáshoz képest bővíteni kell a védő iratbetekintési jogát. Az albizottsághoz eljuttatott véle ményéhez a Legfelsőbb Bíróság elnöke egyébként mellékelt egy büntetőkollégiumi véleményt is, amelyben a büntető kollégium a hatályos jogszabályi rendelkezések kerete között bővítette a védő iratbetekintési jogát. A kormány egyébként az egyetlen volt, ahogy ezt már többször elmondtam, aki az ülések során nem nyilvánított véleményt ebben a kérdésben. Az a módosító javaslat, amelyet önök benyújtottak és amelyet én elhagyni javasolok, gyakorlatilag szembemegy mindezekkel az elvekkel és az ügyészség véleményét l eszámítva mindenki más véleményével ebben a szakmában. (20.20) Úgy hiszem, kifejezetten azt írni egy módosító javaslatba, hogy az előterjesztő nem ért egyet azzal az állásponttal, amit a büntetőbíróság büntető kollégiuma képvisel, és még egyébként más szer vezetek és szakmai szervezetek, önmagában is elég sok kérdést vet fel. De úgy hiszem, hogy az általam idézett nemzetközi dokumentumok és az emberi jogi bíróság gyakorlata pedig nem hagy kétséget afelől, hogy ez a javaslat nem fogja kiállni a nemzetközi jog próbáját, hogy analógiát mondjak az alkotmányossági próbára. Szeretnék érvelni még a mellett a javaslat mellett nagyon röviden, de gondolom, ezt ő maga meg fogja tenni, amit GaudiNagy Tamás képviselőtársam nyújtott be. Hiszen Gaudi képviselő úr javaslata nemcsak megtartani kívánja a jelenlegi szabályozását a védői iratbetekintési jogkörnek, hanem azt abba az irányba kívánja fejleszteni, amely irányról én az előbb beszéltem, és amely irányt egyébként - mondom, az ügyészséget leszámítva - ebben a szakmában mindenki más képvisel. Nem kívánom az övét ennél jobban megindokolni, csupán szeretném jelezni azt, hogy mi ezt a javaslatot maximális mértékben támogatni fogjuk.
