Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 29 (106. szám) - A budapesti Kossuth tér rekonstrukciójáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - PÁLFFY ISTVÁN (KDNP):
1177 beszélünk, akkor nehezen értik meg erről a korszakról beszélgetvén, hogy milyen lehetett anno egy király nélküli magyar királyság, amelynek első számú embere egy tenger nélküli ország ellentengernagya volt. Ez már önmagában is abszurd, és sok tekintetben annak a korszaknak az abszurditását is jellemzi. Ennél talán fontosabb, hogy annak a korszaknak sok olyan törvényét, amelyet egyébként itt, ebben a tisztelt Házban fogadtak el, nem fogadhatunk el a XXI. században, és a maguk korában is szégyenteljesek voltak. Ezek a törvények, hölgyeim és uraim, a zsidótörvények. Tehát félreértés ne essék, bár 1944 után volt Magyarországnak olyan kormánya, amelyik nyíltan fasiszta eszméket vallott, és közreműködött több százezer magyar meggyilkolásában, ennek az 1944 előtti előképei viszont tagadhatatlanul léteztek. Erre az útra az akkori Magyarország törvényalkotói akkor léptek rá, amikor az első kisebbségeket korlátozó törvényeket, jelesül a zsidótörvényeket elfogadták. Hölgyeim és Uraim! Hogyha eszményeket keresünk, akkor a történelmi múlt feldolgozásával a modern kor eszményeit keressük. Amikor az Országház környezetét rendezzük, amikor az országgyűlési képviselők munkájának körülményeit, méltó körülményeit megteremtjü k, akkor ne egy vitatott múltban, sok tekintetben szégyenteljes múltban keressük az elődöket és az eszményeket, hanem XXI. századi megfelelő eszményeket alkossunk, és ennek megfelelő szimbólumokat keressünk, ennek megfelelően alakítsuk ki a tér képzőművész eti arculatát. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. Pálffy István képviselő úr következik, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából; őt majd Staudt Gábor képviselő úr fogja a Job bikképviselőcsoportból követni. Most megadom a szót Pálffy István képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr! PÁLFFY ISTVÁN (KDNP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Ahogyan Balsai István képviselőtársunk a javasl at ismertetése során elmondta, az első számú célja a magyar államiság, nyugodtan mondhatjuk: szimbolikus terének számító Kossuth tér kialakítása. Ezt tartalmazza a javaslat első pontja, és ehhez valóban érdemes építészettörténetileg hozzátenni azt, amit ny ilván sokan tudnak is képviselőtársaim közül, hogy annak idején, amikor az 1880. évi LVIII. törvénycikkben az állandó Országház építéséről rendelkeztek, akkor az 1. § úgy fogalmazott, hogy az Országgyűlés mindkét házát, az akkori alsó- és felsőházat befoga dó állandó Országháznak a főváros V. kerületében lévő, akkor Tömő térnek hívták, Tömő téren az építése ezennel elrendeltetik. Vagyis az eredeti szándék az Országgyűlés, tehát a népképviselet mindkét házát befogadó épület pályáztatási eljárása volt. Ez az L VIII. törvénycikk akkor a pályázat kiírásáról is rendelkezett a 2. §ában. Erre a pályázatra az első három épület, az Országház Steindl Imre tervei szerint, illetve a másik kettő, amelyik most a téren áll, a Kúria, az Igazságügyi Palota és a mai Földművelé sügyi Minisztérium épülete született meg. Ezek voltak a díjnyertes pályaművek, és ebből egy különleges téregyüttes komponálódott. Sehol a világon nincsen egy olyan központi építészeti tér, amelyen egy pályázat eredménye, az első három helyezett épület együ tt valósulhatott meg, és alkotta ezt a két térfalat. (9.30) Sajnos, ez egy tangenciális megjegyzés, de mégis idetartozik: a tér egysége később nem valósulhatott meg, mert az északi, illetve a déli oldalon épült neoeklektikus paloták minőségükben, építészet i színvonalukban messze nem érik el ezekét az épületekét, amelyek az állandó Országház építésére kiírt pályázat díjnyertes művei voltak. Külön sebet okoz a téren a háborús pusztítások eredményeképpen megújított térsarok, amely most a Kossuth téri metróállo mást fogadja magába, és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara székháza is egyben.
