Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 29 (106. szám) - A budapesti Kossuth tér rekonstrukciójáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - PÁLFFY ISTVÁN (KDNP):
1178 De ezektől eltekintve az a három díjnyertes pályamű, amely egymás felé néz, az valóban unikális, méltán az Országház tekintetében a világörökség része, és ennek a méltó kialakí tása, térformálása, park- és egyéb térkompozíciós, rendészeti megoldásai valóban nem tűrnek halasztást. Az, ami itt van, ahogy Balsai képviselőtársam mondta, az áldatlan állapot, sehol a világon még ilyen méltatlan helyzetbe nemzetek demokratikus vagy álla mi szimbólumát, épületét nem szokták hozni. Úgyhogy ezzel kapcsolatban nyilván itt a Házban kevés vita lesz. Ugyanakkor az országgyűlési határozat 2. pontjában, ahol arról rendelkezik a szöveg, hogy a vagyonkezelésen kívül milyen egyéb feladatokat kell meg oldani, ott érdemes egy kicsit kiterjeszteni a gondolkodást, mert valóban, még olyan vad elképzelések is beleférnek, mint amilyet Burány Sándor képviselőtársam mondott. De azért megnyugtatnám önt, mégpedig a következőkkel. Ha leszámítjuk ezt a jogi, jogtec hnikai kérdést, amely a vagyonkezelést kívánja rendezni, akkor itt a további pontok a parkolóról, a parkfelületről, a vendégek - és itt nyilván a hivatalos vendégekről is szó van, a látogatókról, egyéni vendégekről - fogadásáról rendelkezik. Meg kívánja te remteni azt a nyitottságot, amely a közjogi funkció megtartásával együtt egy ilyen épületnek szerves része kell hogy legyen. És itt van az a bizonyos, ön által említett pont a tér képzőművészeti arculatának 1944 előtti állapotához igazodó visszaállítása. É n azért nem félek ettől a kérdéstől, mert nyugodtan mondhatjuk, hogy legfeljebb valamit fölidézhet a térszervezésből, a térformálásból, de biztosan nem tudja visszaállítani. Gondoljon bele, képviselőtársam, hogy akkor a Kossuthszobrot is el kellene távolí tani, ami nyilvánvalóan abszolút abszurditás volna és nonszensz, hiszen ez a szoborcsoport 1952ben került a helyére, akkor, szeptember 19én avatták. Nota bene, valóban volt előtte egy Kossuthszobor a téren, de azt elbontották, mert az államkommunizmus e szmerendszerébe és szimbolikájába nem fért bele az a Kossuthszobor, ami a téren volt, és ezért először Dombóvárra száműzték. Hogy most hol van, azt nem tudom egészen pontosan, de valaki biztos el fogja mondani a vita során. Nos, tehát a ’44 elő tti arculat visszaállítása ilyen abszurditást hozna magával, mint hogy a Kossuthszoborcsoportot, Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotását azokkal a mellékalakokkal, amelyekkel nyilván semmi bajunk nincsen utólag, akkor a népi demokráciában a munkásság, a paras ztság és az értelmiség szövetségét volt hivatott demonstrálni... - de maga a mű igényes alkotás, és természetesen ilyen formában a téren helyén marad. Igaz ez természetesen - a ’44 előtti arculat visszaállításának a kérdése , valóban, a József Attilaszob orra is. De továbbmegyek, ott van a Kovács Bélaszobor vagy akár a Földűvelésügyi Minisztérium kapcsán a Nagyatádi Szabó Istvánszobor. Tehát képtelenség, tisztelt képviselőtársam, hogy minden eltűnne innen. Nem, ezeknek meglesz a méltó helyük, egy olyan t érkialakítással, amely ennek a térnek a szerves egységét megőrzi, ahogy az ’44 előtt volt, mert hiszen említettem a bevezetőben, hogy éppen azt a téregységet akarja helyreállítani a javaslat, amely ennek a kivételes pályázati megvalósításnak a során keletk ezett. Tehát ettől én nem tartok. Az viszont igaz, és ebben Burány Sándor képviselőtársamnak teljesen igaza van, valóban egy modern teret kell létrehozni, épp ezt célozza a javaslatnak az a pontja, az első mindjárt, hogy a méltó kialakítást, egy XXI. száza dnak megfelelő méltó kialakítást hozzon létre. Ebben, és ne menjünk talán most a részletekbe, lesz még erről bőven építészeti, kultúrtörténeti és politikai vita is, de egészen biztosan olyan kérdések is szóba kerülhetnek, mint hogy egyáltalán a gépkocsifor galomnak a téren való átvezetése megmaradjone, vagy pedig, ha már egyszer ásunk és gödröt hozunk létre a parkoló kedvéért, szükséges megvalósításáért, akkor ne vigyüke már le mindjárt a közlekedést, akár a villamost, akár a gépjárműközlekedést, megfelel ően alagútba, úgy, hogy valóban ez a téregység, ez a kompozíció a Kúriával, illetve Schikedancz Albertnek a Földművelésügyi Minisztériumával egy átjárható, szervesen átközlekedhető teret képezzen, aminek egy méltó tengelye az Alkotmány utca, amely a térből kivezet.
