Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 15 (99. szám) - Egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
4880 Ráadásul ez az egyes munkaügyi tárgyú törvények keretei közötti szabályozás olyan ügyeket vesz elő, amelyek korábban kialakult, elfogadott normákat írnak felül. Mondok néhány konkrét ügyet. Most a próbaidő intézmény rendszerét, ami ugye általában 13 hónap lehet, a kollektív szerződés keretei között 6 hónapra kiterjeszthetik. Ez gyakorlatilag hosszabb idősávot ad a munkaadóknak arra vonatkozóan, hogy nemcsak hogy kipróbálják, hanem - ha pejoratívan közelítem a történe tet, akkor - kihasználják a munkavállalót, majd 6 hónap után mindenfajta kötelezettség nélkül elengedhetik. Vagy ha azt nézem, hogy a már nem próbaidő, hanem normál jogviszony keretei között lévő emberek foglalkoztatásához illesztetten mi van, mondjuk, a s zabadság ügyeit érintően, akkor egy olyan átrendeződési folyamat zajlik, ami a munkaadók szempontjából talán érthető, hogy legyen kellőképpen rugalmas ez a történet, kettőnél több részletben is kiadható a szabadság, nyilván a munkaadó érdekeinek a szem elő tt tartása mellett. Egy esetben kell biztosítani azt, hogy 14 nap - de ez naptári nap - folyamatában, azaz 10 munkanap tekintetében legyen egy folytonossága a dolognak, egyébként meg a munkaadói érdekek határozzák meg ezt a történetet. Arról nem akarok bes zélni, hogy a gyermekszületéseket serkentő, azt támogató kormány azon logikája, ami a gyeshez, gyedhez kapcsolódóan, az egy év időtartamához illesztetten 6 hónapra csökkenti a szabadságra jogosító időtartamot, és adott esetben ennek a pénzbeli megváltását is magában hordozza, megint csak mit jelent a munkavállalóra nézve. De ha túllépek a próbaidőn, ha túllépek a szabadság kérdéskörén, és mondjuk, azt mondom, hogy átmeneti szabályozásokat, amelyek mondjuk, a válság időszakában talán érthetőek voltak, hogy a munkáltató gazdasági érdekeit szem előtt tartva, adott időszakban 36 órát dolgozva, majd egy aktuális időszakban 44 órát dolgozva lehessen átmenetileg foglalkoztatni az embereket, ezt a december 31ig, ha jól emlékszem, érvényben lévő szabályozást kívánjá k gyakorlatilag folyamatában kiterjeszteni akkor, amikor már válságról nem lehet szó vagy nem beszélhetünk. Nem helyes, mert ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy kvázi túlmunkát végezve az emberek semmilyenfajta pluszbérben nem részesülnek. Ugyanígy a pótlék ok tekintetében - ha nem a munkaidő átrendezése kapcsán beszélünk - a szokásjog ugye és a törvények arról szóltak, hogy 50 százalékos pótlékban részesültek a túlmunka után az emberek. Most pedig arról szól, hogy szabadidő jár nekik, az elvégzett túlmunka i dőtartamának megfelelő szabadidő, és ennek a szabadidőnek a kivételére bizonyos záros időintervallumokat ad meg ez a törvénytervezet. De félő az is, hogy a munkaerőpiacon egyszerűen abból a helyzetből fakadóan, hogy többen vannak azok, akik keresik a lehet őségét, mint azok, akiknek van módjuk és szerencséjük munkatevékenységet végezni, olyan helyzetet teremtenek, hogy a munkáltató könnyedén mondhatja azt a munkavállalójának, aki nem kapta meg a túlóráért járó pótlékot, mert szabadidő jár neki, hogy édes bar átom, holnap is meg holnapután is meg a jövő héten is jönnöd kell, ja, és ha ez nem tetszik, akkor nem biztos, hogy nekünk együtt kell folytatni ezt a tevékenységet. Tehát azt akarom mondani, hogy a munkavállalói érdekek alapjaiban tudnak sérülni. De ugyan így - ha az első mondataim között említettem, akkor még egyszer szeretném megerősíteni , mint ahogy az országos érdekegyeztetés rendszerét szétzúzzák, szétzúzták vagy szét fogják zúzni az elkövetkezendő napokban, a helyi érdekegyeztetés tripartit rendszer ét is, a munkaügyi tanácsokat is meg kívánják szüntetni, meg azt a Munkaerőpiaci Alapot felügyelő tanácsot, amelyik arra volt hivatott, hogy a munkaadók és a munkavállalók által befizetett járulékok pénzügyi felhasználásáról döntsön, pontosan a munkaerőp iaci érdekek figyelembevétele mellett. Arról mindenképpen érdemes szót váltani, hogy természetesen ha két pólusa van a dolognak - munkaadói és munkavállalói , akkor mindkét fél érdekeit szem előtt tartva kellene változtatásokat eszközölni. Magyarra fordít va a szót: ha az egyik oldalon a rugalmasság az, ami fontos - ez a munkaadói oldal , akkor a másik oldalon nyilván a biztonság kellene hogy fontos legyen, vagy az is, csak ennek az alapjait nem szétzúzni, hanem megerősíteni kellene, és a biztonság helyett nem a kiszolgáltatottságnak kellene uralkodóvá válnia. Nyilván ahhoz, hogy ez bekövetkezhessen, a valós
