Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 15 (99. szám) - A Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - BERTHA SZILVIA (Jobbik): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
4823 egyáltalán nem utoljára László Tamás képviselőtársam hozzászólására , hogy valójában ez a kormány mire kapott felhatalmazást. Lehetne hosszasan arról beszélni, hogy mint annyi sok minden az önök v álasztási programjában, az önök kormányprogramjából az Országos Érdekegyeztető Tanács felszámolása is hiányzott. Elnézést, de ez kicsit független kérdés attól, hogy egyébként a helyzetelemzésben egyetértünke, vagy sem. Egyáltalán nem először és vélhetően nem utoljára önök úgy hivatkoznak a tavaly áprilisi felhatalmazására, hogy a konkrét kérdéseknél önök nem mondtak semmit az embereknek. Erről nem volt szó, erről sem volt szó tavaly tavasszal. Önök az érdekegyeztetés tekintetében sem vallottak színt, hazud tak a saját választóiknak, nem mondták meg tavaly tavasszal, hogy mi a szándékuk az érdekegyeztetéssel. Amit itt László képviselő úr vagy mások elmondtak, nem értek vele egyet, de önmagában véve nyilván koherens álláspont. Miért nem lehetett tavaly a válas ztási kampányban előjönni a farbával, vagy éppen legkésőbb a kormányprogram előterjesztésénél? Természetesen a kormányprogram vitájában már voltak baljós jelek, hiszen Magyarországon először - legalábbis a rendszerváltás óta először - egy kormány nem tett mást, mint kormányprogramba foglalta az egyik tőkés érdekképviselet statútumát. Ezt tették önök. De mondom, nem kellene ezeken hosszasan időzni, éppúgy, mint azon sem, hogy az OÉT mennyire működött hatékonyan vagy éppen hatékonytalanul, akár a megelőző 8 é vben, akár a megelőző 20 évben. A probléma ugyanis ennél sokkal alapvetőbb. Tudniillik hogyha arról van szó, hogy egyébként az OÉT hatékonyságáról kinek mi a véleménye, akkor nem a rendszert kéne fenekestül fölforgatni. Kicsit messziről indítanék. Amióta a világon egyáltalán kapitalizmus, kapitalista rendszer van, a rendszernek, illetve a társadalomnak legfőbb és legalapvetőbb érdekellentéte az a munkatőke érdekellentét. Nincs ez másként a globális kapitalizmusban, nincs ez másként a keleteurópai posztszo cialista országok újkapitalizmusában sem. Tetszik, nem tetszik, a '90 utáni vagy '89 utáni Magyarországon is az alapvető érdekellentét a munkatőke között áll fenn. Akkor, amikor a különböző érdekegyeztető mechanizmusok a kapitalista rendszerekben a XX. sz ázadban létrejöttek, az a megfontolás vezette - igen, nem tévedés - a kormányokat elsősorban, amikor intézményesítették ezeket az érdekegyeztető folyamatokat, hogy akkor lehet egyensúlyt találni a kapitalista társadalmakban, hogyha van valami kormányzati k oordinációval ellátott érdekegyeztetési mechanizmus a legalapvetőbb érdekellentét, a munkatőke érdekellentét között. Azokban az országokban, ahol kimunkáltan létrehozták ezt a tripartit rendszert, tehát ezt az intézményesített érdekegyeztető mechanizmust a munkavállalói és a munkaadói oldal között, azokban az országokban lehetett létrehozni a jóléti társadalmat. Azokban az országokban, a XX. században, ahol mereven tagadták a munkatőke közötti alapvető érdekellentétet, és egyáltalán tagadták azt, hogy a k apitalista társadalmakban az alapvető feszültség a munka és a tőke között jelentkezik, ott lázadások törtek ki, ott forradalmak törtek ki, ott a demokratikus vagy éppen féldemokratikus rendszerek instabillá, bármikor felszámolhatóvá váltak. Miért állítom a zt - és nem szeretnék persze hosszas fejtegetésbe bocsátkozni ennek kapcsán , hogy az alapvető ellentét ma is, a XXI. században is, KeletEurópában is a munka és a tőke között húzódik? Azért, mert a legalapvetőbb és minden embernek, minden dolgozó, bérből , fizetésből élő embernek az egzisztenciáját alapvetően érintő ellentét ott húzódik, ahol a tőke, a mindenkori munkaadó képes egzisztenciális függésben tartani, képes kiszolgáltatott helyzetben tartani, képes kizsákmányolni a dolgozót, a munkást, a munkavá llalót. Ezzel a helyzettel lehet nem szembenézni. Lehet eltakarni más, egyébként létező társadalmi ellentétekkel, de ennek az árát meg kell fizetni. Ezt az árat viszont nem a kormány fizeti meg, nem különböző pártok fizetik meg, akik majd éppen egy ilyen t örvényjavaslatra megnyomják az igen gombot; ezt az árat az egész ország, az egész társadalom fogja megfizetni. Amit itt önök ugyanis tesznek ezzel a törvényjavaslattal, az nem más, mint az eltagadása, az elhazudása annak, hogy ma az
