Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 15 (99. szám) - A Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - BERTHA SZILVIA (Jobbik):
4818 Spaller képviselőtársam, csak arra mondjuk azt, hogy nem igaz, amiről beszélünk. Azt mondja ön, hogy ágazati szinten nem igaz. Mi nem beszéltünk arról, hogy ágazati szinten igaz vagy nem igaz; a tripartit rendszer keretei között borítják fel mindazt, ami működött. Az utolsó dolog, amiért valójában felálltam. Érd ekegyeztetés? Komolyan gondolja, képviselőtársam, hogy az érdekegyeztetés, hogy egy bizottsági ülés keretei között, egy napirendi pont tárgyalásán belül, ami mondjuk, egy órát igénybe vesz talán, megszólal 1015 ember, a bizottság tagjai közül is, és megsz ólal egy munkaadó meg egy munkavállaló vagy éppen kettő háromöt percben? Ez érdekegyeztetés? Hát ha ezt komolyan gondolja, hogy ez a szükségszerű érdekegyeztetés rendszere Magyarországon, hogy egy bizottsági ülés keretei között a szakszervezetek meg a mun kavállalók és a munkaadók érdekképviseleti szervezeteinek a képviselői megszólalnak, akkor nagyon nagy a baj. Akkor nagyon nagy a baj, ha egy kormánypárti képviselő ezt érdekegyeztetésnek hívja; ez maximum egy rövid véleménynyilvánítás. Tudja, az érdekegy eztetés az, aminek időszakában napokat izzadnak közösen végig olyan ügyekért, amik emberek millióinak az érdekét szolgálják. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló Bertha Szilvia, a Jobbik kép viselője. Képviselő asszony, öné a szó. BERTHA SZILVIA (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Már számtalanszor elhangzott, hogy az érdekegyeztetéssel az volt a probléma az OÉTen belül, hogy a kormánytól várták a döntést, és a kormányé volt a felelősség. Ennek a háromoldalú egyeztetésnek az lett volna a lényege, hogy mindenki a saját érdekét képviselje, a kormány pedig a költségvetési lehetőségeket, illetve a kormányzati célkitűzéseket, és ennek fényében szülessen egy háromoldalú megállapodás, aminek eredményeképp például a munkavállalói oldal lemond a munkajogi harc eszközeiről, nem fognak sztrájkolni, munkát beszüntetni, és a többi. Tehát azért itt mindenkire volt következménye, és mindenkinek volt felelőssége ebben a döntésben, ez egy közjogi megegyezés volt, amit így lehet betartani. Az egy dolog, hogy a kormányok ezt időnként megszegték, lehetne most dobálózni, hogy ki mikor. Felmerült az is, hogy a reprezentativitás hiánya miatt nem képviselték 3,5 millió munkavállaló érdekeit. Ez sem igaz, hiszen amikor munkajogi kérdésekben pozitív eredményt értek el, mondjuk, a szakszervezeti szövetségek, akkor az ugyanúgy jó volt azoknak a munkavállalóknak is, akik nem voltak szakszervezeti tagok, vagy akik nem voltak konkrétan képviselve abban a tanácsb an, tehát ezáltal tulajdonképpen igenis 3,5 millió munkavállaló érdekvédelmét és képviseletét látták el az Országos Érdekegyeztető Tanácsban. Nemzetközi példákra is folyamatosan hivatkoznak, csak azt felejtik el megemlíteni, hogy ugyan valóban számos nyuga teurópai országban létezik ez a típusú tanács, mint amit most a kormány létre kíván hozni, csakhogy mellette a háromoldalú érdekegyeztetés, a tripartit egyeztetés ugyanúgy él, miközben ezt itt Magyarországon meg kívánják szüntetni. Ez azért egy nagyon fon tos különbség. Az is elhangzott már, hogy a civilek és az egyházak is munkáltatók tulajdonképpen. Igen, ők is munkáltatók, tehát akkor ilyen szempontból a munkaadók érdekképviseletei közt kell hogy helyet foglaljanak, nem pedig újabb oldalakat alkotni. Mié rt gondolják, hogy ha háromoldalú megállapodást nem tudtak megkötni, parttalan viták voltak, és nem voltak jó megegyezések, akkor majd egy ötoldalú megállapodás célravezetőbb, jobb és könnyebb lesz? Miért gondolják, hogy majd a civileknek kell, illetve abs zolút hozzá nem értő embereknek kell munkajogi kérdésekben véleményt nyilvánítani, és majd így kell megállapodást kötni, vagy az egyházaknak? Tehát a Hit Gyülekezete fog majd arról érvelni és szavazni, hogy vajon legyene 44 órás munkahét. Ezt nyilvánvalóa n nem gondolhatják komolyan, de bólogatnak, tehát ezek szerint komolyan gondolják, hogy ez így jogos.
