Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 15 (99. szám) - A Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz):
4819 A reprezentativitás hiányát felsorolták. Ebben a törvényjavaslatban már benne van az előírás, hogy a munkaadói és a munkavállalói oldalon minek kell megfe lelni reprezentativitás címszó alatt, ugyanakkor a civil szervezetek számára semmit nem írnak elő, tehát előfordulhat, hogy felborul az egyensúly, és míg a civilek valójában igen kis létszámú lakosságot képviselnek, addig a 3,5 millió munkavállalót képvise lő, vagy ki tudja, hány tízezer munkaadót képviselő oldal arányaiban sokkal kisebb jelenlétben lesz a tanácsban, mint mondjuk, a civilek. Még azt is meg kell említenem - habár a nemzetközi példákra hivatkoztak , hogy ezzel, hogy megszüntetik a tripartit e gyeztetést, egyből két nemzetközi egyezményt is megszegnek. Az egyik: a nemzetközi munkaügyi konferencia 151. számú egyezménye, annak 7. cikkelye kimondja, hogy a hatósági szervek a kollektív tárgyalások ösztönzésére és előmozdítására szolgáló intézkedései k megtétele előtt kötelesek a munkaadói és munkavállalói szervezetekkel előzetes tárgyalásokat folytatni, és velük lehetőség szerint megállapodásra jutni. Továbbá az európai szociális charta azon előírását is megszegik, hogy minden dolgozónak és munkáltató nak joga van a kollektív alkuhoz; ebbe ugye beletartozna a minimálbér, illetve a bérminimum kollektív megállapodáson alapuló meghatározása, amit innentől kezdve a kormány saját hatáskörébe kíván vonni. Összegzésképp, azt hiszem, elmondható erről a nemzeti gazdasági és társadalmi tanácsról, hogy ez egy újabb lufi a nemzeti konzultáció karneválján, és mint ahogy az eddigiek, így ez is ki fog pukkadni, és látszani fog, hogy valójában nemzeti konzultáció nem létezik, hanem diktálás van a kormány részéről. Valób an voltak gondok az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal, csakhogy erre nem az lett volna a megoldás, hogy az egészet fenekestül felforgatják, hanem hogy ezeket a gondokat próbálják megoldani, miközben az önök által említett gondok ezzel a tanáccsal nem fogna k megoldódni, hanem csak csavarnak egyet a rendszeren, és kizárják a valódi érdekegyezetésből a feleket. Azt hiszem, ennyi; majd még én is gazdagítom kétperces hozzászólásokkal a vita menetét, amikor gondolatébresztő megjegyzéseik lesznek a kormányoldalról . Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Felszólalásra következik László Tamás, a Fidesz képviselője. Képviselő úr! LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 2011. május 27én lá tott napvilágot a kormány elhatározása a nemzeti gazdasági és társadalmi tanács megalakításáról, és a tárgyalását ma, június 15én kezdi a parlament, alig 18 nap telt el. Ehhez képest a Googlen 0,3 másodperc alatt 1 millió 550 ezer találat éri a témát. Hi hetetlen hangzavar, vádaskodás, rosszindulat, meg nem értés és az olvasás hiánya kíséri már az első híradásokat is. Ez valami nagyonnagyon fontosat jelez, azt, hogy ezzel a nemzeti együttműködés kormánya privilégiumokat kíván megszüntetni, valódi és érdem i intézkedéseket kíván hozni a gazdasági és társadalmi párbeszéd egymással szorosan összefüggő, egymás nélkül nem létező, nem működő témájában. A két dolog összekapcsolása rendkívül fontos, Józsa István képviselő úr. Tisztelt Ház! Véleményem szerint rendsz erváltó törvény fekszik előttünk, olyan, amit 1990 után már az első ciklusban meg kellett volna alkotni, de nem volt merszünk, erőnk, nem volt elég szövetségesünk. Meg kellett volna alkotni 1996ban a Magyar Katolikus Püspöki Kar “Igazságosabb és testvérie sebb világot” című körlevele után, de azonnal, tudniillik ez a rendszerváltozás utáni első hat évről szólt; de akkor még Hornkormány volt, gőzerővel folyt a visszarendeződés, a régi rend restaurálása, a spontán, rabló- és egyéb privatizációk, ami ellen se nki nem szólalt fel. Meg kellett volna alkotni 1998 és 2002 között, de az első Orbánkormány felmentése az, hogy a koalíciós feszültségekkel terhelt világban szintén nem volt erre elég erő, ráadásul talán emlékszünk arra a hatalmas médiahadjáratra, ami a k ormányzás minden mozdulatát kísérte.
