Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 15 (99. szám) - A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló törvényjavaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
4715 Államtitkár úr, hogyan támogatna közgazdászként egy olyan konstrukciót, amely éppen azokat segítette, akik jó kondícióban voltak, volt pénzük, sőt ennek tetejében még egy államilag támogatott hitelért adókedvezményt is kaptak? Ez a politika az önök által hőn szeretett középosztály és felső középosztály segítésére jött létre. Arra jött létre, hogy akár befektetési céllal is vásárolhassanak ingatlant, és ehhez az állam segítő kezet nyújtson. Ezért tehát azt gondolom, hogy a probléma kialakulásáról kellene egy józanabb és világosabb képet adni. Két okot szeretnék megemlíteni. Az egyik a deviza és forint közötti árfolyamváltozás, ennek az árfolyamnak az emelkedése, amely két okb ól jött létre. Egyrészt a kalandor gazdaságpolitikából, amely kockázatokat hordozott, másrészt a kalandor politizálásból, amely néha - Kósa, Szijjártó urakra utalva - a mélybe lökte a forintot. Ennek a levét itta meg mintegy 900 milliárd értékben a devizah itelesek zöme. A másik tétel. Önök gyors megoldást ígértek, és Rogán úr, aki egyébként ilyen multifunkcionális képviselőként van jelen a parlamentben, hiszen mindenhez ért, beadott az elmúlt évben egy javaslatot. Önök azt mondták, hogy tudják, hogy nem ez a megoldás, majd lesz jobb is, de ez a javaslat is segít. Segített is mindazoknak, akik jó helyzetben voltak. Segített mindazoknak, akiknek volt pénzük. Hát kinek segít az a javaslat, emlékezzünk csak vissza, amely arról szólt, hogy egy összegben is vissza lehet fizetni törlesztést? Annak, akinek volt pénze. Nem annak az immár több mint 120 ezernek, aki az ingatlanának, házának, lakhatásának elvesztésével, felszámolásával számolhat. Tisztelt Államtitkár Úr! Ez az előttünk lévő javaslat azt jelzi, hogy a ban kokkal való tárgyalás során önöknek beletört a bicskájuk ebbe a kérdésbe, nem sikerült megoldást hozniuk. Nem is sikerülhetett, mert két nagyon fontos csoportot vagy kört kihagytak ebből az egyeztetésből. Az egyik a már bizottsági elnök úr által is említet t hitelesek és a hitelesek képviselőinek a köre, a másik pedig azoknak az önkormányzatoknak a köre, akik naponta szembesülnek ezzel a problémával, hiszen egyfelől náluk jelentkeznek az emberek segítségért, az ő közműcégeik számláit nem fizetik ki azok, aki ket lehetetlen helyzetbe hoznak, és ők azok, akik birtokolják a valóságos szociális bérlakásállományt, a segítségnyújtás jelenleg meglévő, szinte egyetlen formáját. Ezért tehát nem lehet eléggé kárhoztatni azt a tárgyalási módszert, amely csak a bankokra k orlátozta ezt a tárgyalási módot, és kifelejtette belőle azokat, akikről szól ez az előterjesztés, és kifelejtette azokat, akik testközelből érzik mint közvetlen választott képviselők, önkormányzatok ennek a problémának a jelentkezését. Az önkormányzatok k ülönösen azért érdekesek, államtitkár úr, mert ők azok, akik egyébként a devizahiteleseket hitelező bankoknál például számlát is vezetnek. Nem csekély tárgyalási pozícióba juttathattuk volna az önkormányzatokat akkor, amikor bevontuk volna őket ebbe a tárg yalásba, és bevontuk volna olyan partnerként, aki vagy amely nemcsak a devizahiteleseket segítené, hanem komoly pénzügyi partnerként van jelen a pénzintézetekkel kapcsolatban. Az előterjesztés nem teljes értékű, és hadd beszéljek egy kicsit arról, ami rett enetesen hiányzik belőle, bár az ígéretek arról szólnak, hogy benne lesz: ez a bizonyos nemzeti eszközkezelő. Ez lesz az a formáció, ha lesz, amelynek a működéséhez pénz kell, mert eljutottunk a megoldásnak ahhoz a pontjához, itt az előzetes vitában és a b izottsági véleményekben is, amely kerülgeti ugyan ezt a kérdést, de nem teszi világossá, hogy muszáj pénzt szánni a megoldásra. Különösen akkor, hogyha ennek a problémának az előidézésében véleményünk szerint nagy és negatív szerepet játszott a jelenlegi k ormány és annak gazdaságpolitikája. Az előterjesztésből hiányzó, benne nem lévő eszközkezelő az, amely a valódi megoldást éppen azoknak fogja adni, akik a legnehezebb helyzetben vannak, mert ők azok, akik nem tudnak már mit kezdeni. A mostani javaslat nem azoknak szól - és ezt szeretném leszögezni , akik a leglehetetlenebb helyzetben vannak, hanem azoknak, akik még talán a felszínen tudnak maradni.
