Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 8 (97. szám) - A privatizációs szerződések környezetvédelmi és természetvédelmi előírásainak a kormány általi felülvizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
4343 (19.20) Én, aki tényleg nagy on sokat vagyok ott, Devecserben, Kolontáron, a kezdetektől fogva, mivel ajkai vagyok, ott élek, ott születtem, Ferenczi Gábor képviselőtársammal együtt, nagyon jól tudom, hogy mit jelentett a “piszkos 12”, mit jelentett a kéményekből kijövő olyan szennyez ő anyag, amely adott esetben az egész térség életét megkeserítette. És nagyon jól tudjuk, micsoda harcok kellettek ahhoz, hogy olyan berendezések, amelyek csökkentették a porhatást, a kémiai vagy egyéb más hatásokat, hogy ezeknek a beruházásoknak a gazdasá gi társaságok eleget tudjanak tenni, vagy legalábbis meg tudják valósítani vagy megvalósítsák. Az ilyen beruházások... - az ilyen privatizációknál azért azt is figyelembe kellene venni, hogy valóban ezek a cégek a vállalt kötelezettség mellett, a nem ismer t vállalt kötelezettség mellett, mert hasraütésszerűen mondtak egy összeget, hogy ez ennyibe került, még mennyi állami forrást, uniós forrást igényeltek, mondjuk, rekultivációra vagy környezetvédelmi károk elhárítására, vagy olyan berendezések beépítésére, amit adott esetben a privatizációból is meg kellett volna valósítaniuk. Ilyenkor az emberben rengeteg olyan kérdés merül fel, amit érdemes együttesen vizsgálni. Ezekben a környezetvédelmi hatásokban szeretném államtitkár úrnak és a beterjesztőknek is java solni, hogy egyben vizsgálja az Állami Számvevőszék azt is, hogy a privatizáció után, a rekultiváció vagy a környezetvédelmi károk felszámolására milyen egyéb állami forrásokhoz jutottak egyáltalán ezek a gazdasági társaságok. Itt nem kimondottan a tevéken ység ellen beszélek, mert ezek mögött mégis csak munkahelyek vannak, ahol megmaradtak ezek a gazdasági társaságok, amelyek működnek, és a világpiacon tulajdonképpen jelentős szerepet töltenek be. De pont azért kell ez, hogy ebből a megfelelő tanulságot le lehessen vonni, és még egyszer Magyarországon ilyen privatizációs tevékenység ne fordulhasson elő. Ha megnézzük az elmúlt időszak Malévértékesítését, 450 millióért adták el, és ennek a vesztesége 17 vagy 27 milliárd környékén mozog... - ma még senki nem t udja, hogy pontosan mennyi az a veszteség, amiért az állam szép lassan vissza is vásárolta vagy legalábbis tulajdonba vette. Tehát nagyon pontosan meg kell vizsgálni ezeket a tevékenységeket, nagyon pontosan, ahogy államtitkár úr is fogalmazott, hogy a kör nyezetvédelmi szerződésekben rejlő esetleges, még meg nem valósított és feltárható környezetvédelmi kötelezettségeket hellyelközzel be is lehessen hajtani a gazdasági társaságokon, hogy ezeket is megvalósítsák. A másik pedig az, hogy a bekövetkezett katas ztrófából adódóan valóban olyan környezetvédelmi törvények szülessenek, olyan rendszer tudjon kiépülni, akár a katasztrófavédelem területén is, hogy minimalizálni lehessen az ilyen jellegű katasztrófák bekövetkeztét. És lehetőleg olyan szankciókat, olyan b iztosítási és banki hátteret kell mögé rakni, hogy a gazdasági társaságot üzemeltetőnek vagy tulajdonosnak megfelelő pénzügyi garanciát is le kell tenni ahhoz, hogy a későbbi, esetleges környezetvédelmi károk, nem katasztrófák, hanem károk mérséklését is m eg lehessen valósítani ezekből a forrásokból. Mert a legnagyobb probléma ott van, hogy egyegy tevékenység megszűnik, befejeződik, és utána szép lassan ebek harmincadjára ott marad, és majd a közpénzekből, az állami forrásokból kell ezekért jótállni. Itt l ehetne Garét és számos olyan környezetvédelmi kárt felsorolni, ahol nem is tevékenységet vásároltak, hanem piacot, és az összes olyan termék, ami a veszélyes kategóriába tartozik, ott maradt a helyszínen, és az államnak kell ezért jótállnia. De ugyanilyen az önkormányzati területen végrehajtott privatizációk kérdése is. Számos ilyen van. Azt lehet mondani, hogy szolgáltatásaik java részét, a szolgáltatói szektoraik java részét úgy értékesítették, hogy ezek mögött nem volt meg az a megfelelő tartalom, hogy a kár környezetvédelmi, akár technológiai korszerűsítésen menjen úgy keresztül a rendszer, hogy az a mai kor szellemének, követelményének is maximálisan meg tudjon felelni. Amikor egyegy vízdíjemelésre vagy egyegy hulladékdepóniára gondolunk, amiből hellye lközzel Magyarországon 2800 darab volt, ezeket is rekultiválni kell, és ezeket is legalább 50607080 évig kell figyelni a megfelelő mérőkutakkal és egyéb más berendezésekkel, meg kell nézni, hogy önkormányzati területen ezek a privatizációk hogyan zajlo ttak.
