Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 8 (97. szám) - A privatizációs szerződések környezetvédelmi és természetvédelmi előírásainak a kormány általi felülvizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - KEPLI LAJOS (Jobbik):
4344 Itt is regényt lehetne mesélni és írni ezekből, hogy mi vezette, a kényszer vagy adott esetben a haszonszerzés egyegy válfaja a különböző önkormányzati gondolkodást abba az irányba, hogy saját szolgáltatásait akár külföldi kézbe adva úgy adja el, ho gy magának az önkormányzatnak ebből az égadta világon semmi haszna nem teremtődik. Egyszeri bevétel teremtődik, ezt nagyon gyorsan föl is használja. Majd utána, amikor elvonul a társaság, és bevallásra kerül a hulladékdepónia, akkor az önkormányzatnak 30 é vig a saját, ott élő állampolgárai adóiból kell nyögnie a későbbi károk enyhítését vagy a rekultivációs kötelezettségeket. Én is helyesnek tartom, igenis valahol el kell kezdeni. Ez az a pont, ahol most jelen pillanatban, éppen a katasztrófából adódóan is rá lehet világítani bizonyos kérdésekre. Ha itt egy ellenőrzési folyamat megindul, akkor az összes szerződést át lehet tekinteni, azok milyenségét, miért történt egyáltalán, milyen kötelezettségei vannak, milyen egyéb állami források kerültek ott felhaszná lásra. És adott esetben ezeknek megfelelteke azon személyek, tulajdonosok vagy azon külföldi társaságok, akár a szolgáltatás, akár a termelés területén, akik ezekből a hasznot éveken keresztül besöpörték, elvitték, felhasználták, és adott esetben nem a tá rsadalom javára, gazdagodására szolgáltak ezek a vagyonok. Ennyivel szerettem volna ehhez hozzájárulni. Én is azon vagyok, és maximálisan a vizsgálóbizottsággal együtt tényleg azon vagyunk, hogy ne csak arra világítsunk rá, hogy a bajok hol keletkezhettek, az építésnél vagy a privatizációnál, vagy a helytelen technológiai működtetésnél, hanem arra is rávilágítsunk, hogy milyen törvényeket és milyen szigorral kell ennek a parlamentnek megalkotnia, hogy ilyenek még egyszer ne fordulhassanak elő. Azt hiszem, e bben mindannyian, parlamenti képviselők érdekeltek vagyunk, és kötelességünk is - ez pedig a másik. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Kétperces hozzászólá sra vannak bejelentkezőink. Elsőként megadom a szót Kepli Lajos képviselő úrnak. KEPLI LAJOS (Jobbik) : Köszönöm szépen, elnök úr. Csak hogy érzékeljük, hogy mégis milyen súlyos problémáról van szó, itt már Szilágyi László képviselőtársam az előbb említett példákat, és említette az Alkaloida példáját. 1997ben Horn Gyula, aki akkor még állítólag tudta, hogy mit csinál, a sakkpartnereinek osztogatta el az állami vagyontárgyakat. Ennek körében szintén egyik cimborájának kiprivatizálta a tiszavasvári Alkaloida gyárat, annak egyhavi árbevételével azonos összegért. Azt tudjuk, hogy a tiszavasvári Alkaloida gyárhoz egy rendkívül veszélyes anyagokat tartalmazó veszélyeshulladéklerakó tartozott, ami az új tulajdonosnak nem kellett, és azt rálőcsölte Tiszavasvári önk ormányzatára, azzal a kikötéssel, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő mögöttes felelősséget, tehát az állam mögöttes felelősséget vállalt az ottani környezetvédelmi kármentesítési munkálatok folyamatos folytatásáért, amire idén, úgy tűnik, elfogyo tt a keret. Hiszen nincs már rá pénz. Ebben az ügyben egyébként már azonnali kérdést is intéztem itt a parlamentben a Belügyminisztériumhoz, intézkedés egyébként azóta sem történt, de e miatt a felelőtlen privatizációs magatartás miatt juthatott el odáig a helyzet, hogy nincs már meg az állami mögöttes felelősség, mert nincs pénz abban az alapban, amiből ezt finanszírozták, és tulajdonképpen egy akár katasztrófával fenyegető helyzet állhat elő a településen. Ki fogja azért a felelősséget vállalni, hogy azér t, mert annak idején ilyen kedvezőtlen feltételekkel privatizálták ki azt a gyárat, és maradt az önkormányzat nyakán a mocsok, a rendkívül nagy mennyiségű veszélyes iszap, ami a gyógyszergyártásból származik? Ha nem végzik tovább a kármentesítést, és elsze nnyezi a környezetet, elég nagy mennyiségben, ki fogja azért a felelősséget vállalni? Ki fog mögé odaállni, hogy igen, márpedig nem szabad, hogy ez bekövetkezzen? (19.30)
