Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 8 (97. szám) - A privatizációs szerződések környezetvédelmi és természetvédelmi előírásainak a kormány általi felülvizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
4342 hasonló jellegű gazdasági társaságokat. Tudja, a döbbenet részemre, aki h osszú éveken keresztül tagja voltam a környezetvédelmi bizottságnak, és talán meglepetésként is hatott, hogy bele volt írva a szerződésbe, hogy környezetvédelmi helyreállítást és rekultivációt kell végrehajtani, de azt, hogy mit mekkora területen, hol, mib ől, milyen formában, milyen helyreállítás kell, ezek a szerződésben abszolút nem lettek megfogalmazva. Ez a tipikus maffiaszerződés, ami irányítottan tulajdonképpen úgy zajlott le, hogy a bennfentesek és a volt, valamikori kormánytagok tökéletes szövetkezé se alapján adták azokat az információkat és fogalmazták meg azokat a szerződésbeli megállapításokat, ami alapján ilyen hihetetlen könnyen lehetett egyegy céget megvásárolni. Nem véletlen mondom, hisz Kolontárral kapcsolatban annak idején volt egy kihelyez ett bizottsági ülésünk is, amit én kértem. Ez nemcsak Ajkán volt, hanem volt Várpalotán is, ahol próbáltunk utánamenni annak - hisz a szerződést nem kaptuk meg, nem kaphattuk meg, holott ezt kértük a Bakonyi Erőmű kapcsán is, tehát szerződést nem láthattun k, mert annyira titkosak voltak ezek a szerződések, hogy egyszerűen nem is tudhattuk, hogy mit tartalmaznak egyáltalán. Amikor ott kötelezően fogalmaztuk meg Illés Zoltán államtitkár úrral a rekultiváció fontosságát, szükségességét, a résfalépítést, amire most hellyelközzel könnyen hivatkoznak, csak kérdés, hogy az összes szivattyú működötte egyáltalán, ami a csurgalékvizek összegyűjtésére volt vagy lett volna hivatott, de azt hiszem, ezt majd a nyomozó hatóságok megfelelőképpen ki tudják vizsgálni. De Ma gyarországon nemcsak Ajkán, Kolontáron és Devecserben volt ilyen tevékenység, hanem ismerik a “piszkos 12”t. Azoknak az üzemeknek a döntő többsége hasonló eljárással lett privatizálva, és a döbbenet az, hogy ezeket a szerződéseket úgy fogalmazták meg, hog y az égadta világon semmi nem volt bennük, hisz ezeknek az üzemeknek a működése után is, amikor már a bauxitvagyon elfogy, és amikor leáll az üzem, akkor legalább 7080 évig környezetvédelmi szempontból ezeket állandó jelleggel vizsgálni, figyelni, rekulti válni, óvni és adott esetben helyreállítani kell. Miből? Milyen költségből? És nagyon sok kérdés ebben a témában fel tud merülni. Döbbenet volt tegnap a bizottsági ülésen, amikor a regionális környezetvédelmi hatóság részéről úgy fogalmazódott meg, hogy ők tulajdonképpen nem is kaptak szerződéseket. Elnézést, ha nem áll rendelkezésre egy hatóságnak szerződés, privatizációs szerződés, akkor mondjuk, milyen alapon és milyen formában tudja megkövetelni azt a rekultivációt, ami semmitmondó, mert nem lett beleír va a szerződésbe, hogy mit kell rekultiválni? Csak felvállal egy kötelezettséget, amire valakik hasra ütöttek, és azt mondták, hogy ennek ennyi az ára. A másik ilyen, amit érdemes ennek a törvénynek kapcsán vizsgálni, amit Kepli Lajos képviselőtársam nagyo n jól fogott meg és mondott el, hogy nagyon sok olyan privatizáció történt ebben az országban, ahol erre szakosodott tudással vagy információval rendelkező egyének erre szakosodtak, és privatizáltak üzemeket, területeket, ahol az elsődleges feladat - és eh hez nagyon gyorsan megszerezték a megfelelő minősítéseket is, mert tudták, hogy mikor kit és hogyan kell ebbe bevonni , ahol üzemeket kellene rekultiválni. Itt lehetne Fűzfőt, Pétet, egy csomó üzemet sorolni, most nem akarom ezeket hangsúlyozni, de ezek m ind állami forrásból történtek. Valóban annyiba került a rekultivációja? Tudta és egyáltalán hivatott volt valaki arra, hogy ellenőrizze, hogy ezek a források, amelyek oda lettek költve - vagy állami, vagy európai uniós források , a tényleges szakmai tart almat fedték le, és arra lett költve egyáltalán ez a forrás, vagy ezek a források valahol máshol landoltak? És abban az időszakban, ha visszaemlékszik valaki, 199597 között - Rozgonyi Ernő képviselőtársam is erre egészen biztosan emlékszik - még bankok is alakultak erre, akik besegítettek abba, hogy a nem lévő - fogalmazzunk úgy - privatizáló személyeknek adták a különböző forrásokat, banki hiteleket, és utána azokat szépen le lehetett írni, mert be lett jelentve, hogy fizetésképtelen, és innen fogva helly elközzel még azok a források is eltűntek. Időközben ezek a bankok is eltűntek, mert erre szakosodtak rá. Nem véletlen mondom azt, hogy majdhogynem egy állami maffiaszerű folyamatban és szervezeti formában tudtak ezek alakulni.
