Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 7 (96. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, - ELNÖK (Balczó Zoltán): - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
4160 (11.40) Ez így nincs rendben, képviselőtársaim. Nincs rendben az sem, hogy a táppén z maximális összegét lefelezték, nincs rendben az sem, hogy most készülnek különböző munkavállalókat sújtó rendelkezéseket behozni ide a Házba, s nincs rendben az sem, hogy egy általam ilyen módon megnevezett problémát úgy próbálnak orvosolni, hogy azt mon dják, hogy akkor nincs táppénz. Nincs, és ezzel azt mondják, hogy használnak a betegnek. Nem használnak vele! Nem használnak vele, önök ezt nem is állíthatják! Úgy gondolom, egyvalaminek használnak: hogy a megszorító csomag részét képező költségvetési pénz összejöjjön. Összejöjjön úgy, hogy tagadják a szolidaritás elvét, összejöjjön úgy, hogy nem szolidárisak egy munkáját elvesztett emberrel, aki még a tetejében beteg is. Amennyiben azonban úgy gondolják, hogy ezek az emberek potenciális táppénzcsalók, a há ziorvosok pedig közreműködnek ebben a csalásban, akkor tessenek szívesek lenni azokat az intézményeket működtetni, amelyek ezt megakadályozzák. A második nagy terület. Úgy gondoljuk, már van tapasztalatunk arról, hogy mit jelent egy különadó a különféle ág azatokban. Mit jelent a hírközlésben, az energetikában, a bankszektorban vagy a kereskedelemben. Tudjuk, hogy ezeket a különadókat a fogyasztó és a vásárló megfizeti. Így vagy úgy, de megfizeti. Megfizetik önök is, mindenki, a növekvő élelmiszeripari árakb an, megfizetik a távközlés áraiban elrejtett pluszköltségekben, természetesen megfizetik a bankoknak, ezért mindazok az elképzelések, amelyek szerint úgy lehet pluszterhet rakni egy szektorra, hogy sem a vásárlója nem fizet többet, és még az a bizonyos sze ktor is működik úgy, mint eddig, ez botorság. Ilyen nincs. Amikor egy bármilyen vállalkozás költségei növekednek, akkor döntésekre kényszerül. Döntései a következőképpen szólhatnak: növelem az árát annak, amit el akarok adni, nem fogok annyit fejleszteni, nem fogok annyit beruházni, vagy csökkentem a költségeimet, elbocsátok embereket, hiszen a bérköltség egy tetemes rész, és megpróbálok valamilyen módon összébb húzódni, hogy így fogalmazzak. A viselkedés a gyógyszergyártóknál és forgalmazóknál ugyanez lesz : emelni fogják az áraikat, amit megfizet a beteg, napolni fogják a fejlesztéseket, mert nem lesz rá pénzük. Ezeket a döntéseket meg fogják hozni. Tisztelettel jelzem, hogy az elmúlt időszakban KeletMagyarország egyik egyetemén járva azt tapasztaltam, hog y a városban működő nagy gyógyszercég - a nevét hadd ne mondjam most itt a Házban - felfüggesztette az egyetemmel való kutatásfejlesztési együttműködését. Azért függesztette fel, mert fogalma nincs arról, hogy milyen körülmények között kell majd a követke ző időszakban dolgoznia. A Ház asztalán fekvő előterjesztésnek immáron tehát ilyen következményei is vannak, tisztelt képviselőtársaim. De nem ez az igazi következmény, hanem a gyógyszerárakban megjelenő pluszköltség, amit a betegek meg fognak fizetni. Ezé rt mi ezt a megoldást tehát rossznak tartjuk. Egyébként is azt gondoljuk, hogy a gyógyszerkasszában lévő mintegy 300 milliárd forintnyi pénz nem feltétlenül azért hasznosul rosszul, mert notóriusan rossz gyógyszervásárlók és gyógyszerfogyasztók vagyunk, ha nem azért, mert betegek vagyunk, sajnos. A harmadik dolog, amit szeretnék megjegyezni, hogy ez az előterjesztés folytatja azt a sort, amiben a társadalmi együttműködés intézményes kereteit a kormány szétfeszíti vagy lerombolja. Úgy gondolom, hogy azok az é rvek, amelyek a Nemzeti Egészségügyi Tanács, valamint a Betegjogi Közalapítvány megszüntetéséről szólnak, némileg sántítanak. Önök azt mondják, hogy idejét múlta ez az együttműködés, de nem indokolják meg, hogy mitől múlta idejét. És persze ha az alapítván yra gondolok, akkor látszik, hogy egy normális betegjogi képviselet vágányáról letérve önök mindent hivatali és hatósági úton akarnak megoldani. Márpedig a betegek jogainak hatósági képviselete rossz, mégpedig azért, mert a hivatal sosem fog jól képviselni beteget, és a hivatal sosem fog az intézménnyel szemben az egyén, a beteg oldalára állni. Állami hivatal lévén ez neki tulajdonsága. Ha ezzel a kijelentéssel vitájuk van, kérem, tegyék meg. Ezért azt gondolom, hogy az előterjesztés, amelynek - hangsúlyozo m - célja, hogy egy megszorító csomag részét képezve törvényi keretet adjon egy költségvetésben történő 100 milliárdos megszorításhoz, nem támogatható. Ha látnánk a kormány egészségügyi koncepcióját, arról tudnánk
