Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 7 (96. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GYENES GÉZA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
4143 Hogy ezek a visszaforgatott belső tartalékok, már amennyiben vannak a rendszerben - biztos vannak , mire lesznek elegendőek, megoldhatóe belőlük az egészségügy legakutabb problémája, az egészségügyi személyzet hazai pályán való megtartása és a szükséges utánpótlás biztosítása, nos, ezekre a sürgető napi kérdésekre ma még nem igazán kapható megfelelő válasz. Megjegyzem, ha valaki egy sürgető probléma megoldására nem kellő gyorsasággal, azaz nem kellő időben biztosítja a szükséges forrást, ugyanúgy kudarcot vall, mint aki gyorsan, de elégtelennek bizonyuló forrást ta lál. Nos, hát akkor ebből a szemszögből vizsgáljuk meg, hogy a belső források felszabadítása jegyében mire mennek a salátatörvény által megnyitott törvények módosításai. Nyilván a kötelező egészségbiztosításról szóló törvénnyel kapcsolatosan érezhetőek azo k a szándékok, és méltányolandók is ezek a módosítások; így például a táppénzes idő rövidítését már az előző hozzászólók is megvitatták. Kétségtelen, hogy a táppénz valójában arra való, hogy a munkavállaló minél gyorsabban, egészségesen vissza tudjon talál ni a munkába, és valóban a várólistákban olyan abszurd helyzetek álltak elő, hogy a betegségéhez szükséges diagnosztikára, mondjuk, 3 hónapos előjegyzést kapott, ebből kifolyólag 3 hónapig tartották táppénzben akkor is, ha egyébként ez a betegség gyorsabba n is kezelhető lenne. Ezt el tudjuk fogadni, csak tényleg abban bízunk, hogy a sorállás ezáltal nem fog valami aránytalan méreteket ölteni, és a várólisták várakozási ideje - már aki nem táppénzesként várakozik - nem fog olyan extrém módon megnőni, mert az t hiszem, jelen pillanatban mindent mondhatunk, de hogy a várólisták várakozási ideje kevés lenne, ezt, mondjuk, nem. Nyilván a gyógyászati segédeszközök kiszolgálási feltételeinek szigorítása is indokolható, és ezzel is lehet bizonyos pénzt megtakarítani és megtartani az OEP kasszájában. Főként azokkal szemben indokolt az ilyen intézkedés, akik hajlamosak ezzel visszaélni. A dolognak csupán egy szépséghibája lehet, hogy a hozzájutás nehezedésével minden betegnek számolnia kell, tehát annak is, aki egyébkén t soha nem élt vissza semmivel. A tb által támogatott betegutazás költségeit csökkenti a rendelkezés azzal, hogy a helyi utazáshoz nem ad többlettámogatást. Azt hiszem, ez is méltányolható, mondjuk, Budapest esetén feltétlenül, de itt már szóba hozták a ko llégáim is, nekem is el kell mondanom, hogy azoknál a kisvárosoknál, ahol egy háziorvosi körzet úgy áll össze, hogy a kisvárosban lakó emberek és a városhoz egyébként korábban nem tartozó csatolt községek lakossága jön be, és az a gond, hogy ez a csatolt k özségből bejövő ember nem tud helyi járattal, hanem csak helyközi járattal bejönni, és ezek támogatásának a megszüntetése nem lenne szerencsés. Én is remélem, hogy a tárca ezt a kérdést átgondolva, esetleg egy módosítással ezt a problémát meg fogja oldani vagy csökkenteni fogja. Csak így címszavakban, hogy mi mindent érint ez a törvénytervezet az egészségbiztosítási törvénytervezet módosítása kapcsán. Érdekes volt számomra, hogy az egészségügyi szolgáltatók a szolgáltatás megszűntét követő OEP általi záró e llenőrzés kötelezőségét, a korábbi módosítás előtti formájában a rendeletnek, ezt a kötelezettséget most esethetővé teszi. Természetesen, ha ez a vizsgálat negatív eredménnyel történik, akkor a szolgáltatónak komoly visszatérítési kötelezettsége támad. Nyi lván a szolgáltatók ennek nem nagyon fognak örülni, de érzem itt is azt a szándékot, hogy valami belső forrást fel tudjunk fedezni és visszaforgatni a rendszerbe, ez a szándék. Természetesen vannak nagyon üdvözlendő dolgok, olyan táppénzkifizető helyekkel nem rendelkező munkahelyek, hogy miszerint jelentsék, illetve a táppénz iránti kérelmek miszerint történjenek, ennek is nagyon jó, hogy egységesítik a rendszerét. Végül is a táppénznél úgymond a legnagyobb falat a passzív táppénz megszüntetése. Kétségtelen , hogy aki a munkáját elveszti, annak bizony megszűnik a táppénzhez való joga. Ez elég félelmet keltő lesz a lakosságban, bár láttuk, hogy ezt fokozatosan visszavágták és visszafejlesztették. Csak abban tudunk bízni, és remélem, hogy így is lesz, hogy e re ndelkezés kapcsán azoknál a betegeknél, akik munkanélkülivé válnak, a munkanélkülisegélyezés attól a perctől kezdve be fog lépni a rendszerbe, tehát valójában ezek az emberek nem lesznek teljesen elveszett emberek, mert jól tudjuk, valóban elsősorban szoc iális oka volt, azaz hogy a munkanélkülivé vált ember valahogy tudja biztosítani a
