Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 24 (94. szám) - Egyes jogállási törvényeknek az Alaptörvénnyel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
3884 ítélkező i vagy ügyészi feladatát, amit egyébként a többiek is elláttak igen nagy számban; nem csalhatatlanok a bírók és az ügyészek sem, tehát nyilván nem mindig vitathatatlan módon. A törvényjavaslat, ahogy mondtam, azon a kényszerpályán mozog, hogy ha már előáll t egy ilyen helyzet, hogy példátlan módon az alaptörvénybe került a bírák, ügyészek nyugdíjkorhatárának kérdése, akkor kellett egy átmeneti szabályozást hozni. Ebben nincs vita köztünk, magával az alapelgondolással van problémánk, illetve a kivitelezés mód jának részleteivel. Azt hiszem, hogy nálam mint jogvédőnél jobban senki nem követelte az utóbbi egy évben a Házban, a tisztelt Ház falai között azt, hogy valamit tenni kell annak érdekében, hogy bírói esküjüket, ügyészi esküjüket megszegett, a szakma szégy enét jelentő bírák, ügyészek bizony ne úszhassák meg következmények nélkül azt, amit az elmúlt 8 évben politikailag kényes ügyekben műveltek, elsősorban a 2006 őszi tüntetéseket követő megtorlások időszakában. Én ez ügyben azonnali kérdést is tettem fel, é s azt a lakonikus kérdést tettem fel, hogy vajon kíváne tenni valamit, ha igen, akkor mit a kormány annak érdekében, hogy az esküjüket és a rájuk vonatkozó jogszabályokat megszegő, törvénytelen eljárásokhoz asszisztáló, pártállami időben pártutasításokat végrehajtó bírák és ügyészek ne maradhassanak a helyükön, hogy a bírák függetlensége ne a jogszabályoktól való felelőtlen függetlenség legyen. Ez volt a költői kérdés. Erre akkor, annak idején azt a választ kaptam, hogy a kormánynak azért nincs ráhatása, n incs hatásköre, nincs lehetősége arra, hogy közvetlen eszközökkel igenis elérje azt, hogy a szakma szégyenévé vált bírók és ügyészek elkerüljenek a helyükről. Itt nem lehet persze elmenni olyan jelenségek mellett, hogy éppen most folyik az egyik példátlan koncepciós per Magyarországon, Képíró Sándor, 97 éves volt csendőrrel szemben, tisztességben megőszült magyar emberrel szemben, akivel szemben a vádat az a Falvay Zsolt képviseli, akinek a Budapesti Nyomozó Ügyészség vezetőjeként a 2006 őszi megtorlásokban bizony az ügyészség képviselőjeként, akkori vezetőjeként - most is vezetője, ugye, ez a probléma, tehát most is vezetője, akkor is vezetője volt - bizony olyan döntések fűződnek a nevéhez, amelyek nagyon éles és jelentős kritikával voltak már akkor is ill ethetők, és ezt most is fenntartjuk. (19.00) Amikor azt a kérdést tettük föl, hogy vajon hogyan lehet rendet tenni a bíróságok, ügyészségek háza táján, akkor azt reméltük, hogy egy nagyon alapos, átgondolt koncepciót fog megjeleníteni a kormányzat, vitatás ra bocsátja a szakma képviselőivel, az ellenzéki pártok képviselőivel, és egy olyan egyeztetési folyamat indul, ami beleilleszkedik a nemzeti együttműködés programjának egyébként nagyon jól hangzó és ígéretes érvrendszerébe vagy elképzelésébe. Ehhez képest azonban - ahogy ezt már korábban képviselőtársaim elmondták - tényleg az történt, hogy az alaptörvényalkotás lázában az utolsó pillanatokban került be módosító javaslatként a nyugdíjkorhatár meghatározása mind az ügyészek, mind a bírák vonatkozásában. A nagy probléma az, hogy innentől kezdve a rendszer egyik pilléréhez hozzányúltak, pedig ennek a rendszernek, az igazságszolgáltatás megbízható, tisztességes, jól működő rendszerének több eleme van. Ennek csak egyik része a személyzeti feltételrendszer, mási k része az eljárási szabályok megfelelő módosítása. Volt már a Ház előtt és elfogadtunk - nyilván igaztalan lenne azt mondani, hogy nem - az elmúlt egy évben egy olyan törvénymódosítást, amely a büntetőeljárási törvények tekintetében a polgári perrendtartá s esetében is eljárásgyorsítási elemeket kívánt bevezetni, de ezek nem voltak elegendők. Mert mit tapasztalunk? Azt tapasztaljuk, hogy elsődlegesen a Fővárosi Bíróság és a Pest Megyei Bíróság már tavaly is az ellehetetlenülés határát túllépve lényegében a működésképtelenség határára érkezett. Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben a bírói vezetés felelősségét is meg kell vizsgálni, és nem lehet mindent csak a mindenkori kormány nyakába varrni. (Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalj a el.) De ha már itt vagyunk, akkor álljunk meg egy szóra amellett, hogy a 20022010 közötti időszak igazságügyi politikai tevékenysége valahogy nem tartotta kiemelten fontosnak azt, hogy megteremtse azokat a szervezeti feltételi garanciákat, működési gara nciákat - gondolok itt a
