Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 24 (94. szám) - Egyes jogállási törvényeknek az Alaptörvénnyel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
3878 hogy a bírói szervezetben semmi olyan függelmi viszony ne keletkezzen a kormányzat és a bírói szervezet között, amely akár átté telesen is a bírákat sem az ítélkezésben vagy az ügyleosztásban valamilyen aktuális pártpolitikai, kormányzati, hatalmi érdek szerint próbálja irányítani. Tehát azzal együtt, hogy én magam is tudom, hogy Európában számos megoldás van a bírói szervezet igaz gatását illetően, és hol teljesen, hol csak részben választják el a bírói szervezet igazgatását a kormányzattól, ezzel együtt is az igazgatási függetlenség is egy fontos érték, és az igazgatási függetlenség egyben szavatolja az ítélkezési függetlenséget is . Az igazgatási függetlenség azt jelenti, hogy bármelyik modellt választjuk a bírói szervezet igazgatása tekintetében, tartózkodni kell olyan megoldásoktól, amelyek akár az ügyleosztás, akár az ítélkezés tekintetében olyan függő helyzetet teremtenek, hogy anélkül, hogy konkrét utasítások születnének, akár az ítélkező bíró, akár a bíróságok szervezeti vezetői úgymond valamilyen vélt elvárásnak próbáljanak megfelelni. Ami a törvényjavaslat két fő rendelkezését illeti, először is az nyilvánvalóan most már telj esen nyílt titok, hogy önök itt egy új bírói szervezeti törvényre készülnek. (Egy közbeszólásra:) Hát, ez elhangzott itt az alkotmányozási folyamatban: sarkalatos törvényként egy új Bszt.t be fognak hozni a Ház elé. Az LMP elmondta azt már a novemberdece mberi vitában, hogy a ’97es igazságszolgáltatási reformot túlságosan sikeresnek aligha lehet ítélni. Az is tény, hogy a bírói függetlenséget, a bíróságok működésének az átláthatóságát nem csak az zavarhatja, ha a kormányzati hatalomnak van túlzott befolyá sa a bíróságok igazgatására, az is bezavar úgymond, ha a bíróságok igazgatása egyegy bírói vezetői szint privilégiumává válik, mint ahogy ezt láthattuk az elmúlt tizenegynéhány évben. Éppen ezért - és én ezt jeleztem is a decemberi törvénymódosítás vitájá ban - azokban a szándékokban, amelyek azt célozzák, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, a bírói szervezet igazgatása ne legyen foglya néhány tízhúsz éve már pozícióban lévő bírósági középvezetőnek, ezeket a szándékokat támogatjuk. Jelzem, mi nem csak a bírói szervezetrendszer, hanem például a Számvevőszék vagy más közjogi pozíciók tekintetében is támogatnánk azt, hogy egyegy ilyen hatalmi széket ne lehessen korlátlan ideig betölteni. (18.30) Ha önök át akarják alakítani a bíróságok igazgatását, a bírói szervezetirányítást, akkor nyilvánvaló, hogy vannak érvek amellett, hogy amíg ez az átalakítás végbe nem megy, addig egy olyan helyzetet kívánnak megteremteni, amikor a jelenlegi és valóban okkal kritizálható irányítási struktúra nem állítja kész he lyzet elé a megváltozó irányítási struktúrát, viszont a kinevezési stopra - mint egy meglehetősen durva eszköz alkalmazására - egyszerűen nincsen magyarázat, tudniillik önök is elmondták, hogy tömeges kinevezésekre a következő fél évben számítani nem lehet . Azt a jogpolitikai célt, amit ezzel a javaslattal el kívánnak érni, egy sokkal puhább, kímélőbb megoldással is el lehetne érni, nevezetesen azzal - és erre terjesztettem elő módosító javaslatot , hogyha a kinevezési stop helyett egész egyszerűen a decem ber 31ig a rendes ügymenet szerint kinevezésre kerülő vezetők mandátumát korlátozzák az egyébkéntihez képest. Ez lenne egy kímélő megoldás, hiszen sem tömeges kinevezésekre nem lehet számítani, és van még egy probléma, ami átvezet a törvényjavaslat másik felére, hogy finoman szólva is szerencsétlen alkotmányos passzus a hirtelen nyugdíjba vonultatás mellett még egy kinevezési stoppal is terhelni a bírói szervezetrendszert, nagyon komoly anomáliákat fog jelenteni. Az az alkotmányos rendelkezé s, amit itt beültettek az alaptörvénybe, tehát hogy az alaptörvényben kívánták rögzíteni azt, hogy a bíráknak mikor kell nyugdíjba vonulni, ez - hogy is fogalmazzak - több mint szerencsétlen; ha kicsit erősebben akarok fogalmazni, akkor azt mondom, hogy ez egész egyszerűen egy merő ostobaság volt. Nincs még egy olyan közjogi tisztség, ahol a nyugdíjszabályok alkotmányban lennének rögzítve; ez az egyik. Kettő: ha önök úgy gondolták, és emellett szólnak érvek, hogy a bíróságok szervezeti irányítási formáját n em kell alkotmányban rögzíteni, hogy az OITra nincsen szükség az új alaptörvényben - lehet emellett érvelni , akkor mi szükség van a nyugdíjszabály alaptörvénybe ültetésére? Ez egész egyszerűen nem logikus, tehát azon az absztrakciós szinten, ahol önök f ölöslegesnek tartják az OIT vagy bármilyen más irányítási
