Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 23 (93. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - VONA GÁBOR (Jobbik):
3603 Az ülés megnyitása Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 30. ülésnapja 2011. május 23án, hétfőn (13.07 ó ra - Elnök: Kövér László Jegyzők: dr. Stágel Bence és Szilágyi Péter) ELNÖK (Kövér László) : Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A munkánkat megkezdjük. (Folyamatos zaj. - Csenget.) Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kís éri a munkánkat. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 30. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Stágel Bence és Szilágyi Péter jegyző urak lesznek a segítségemre. Napirenden kívüli felszólalók : ELNÖK (Kövér László) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Vona Gábor frakcióvezető úr, a Jobbik részéről: “Struccok, ki a fejjel!” címmel. Parancsoljon, frakcióvezető úr! VONA GÁBOR (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! T isztelt Országgyűlés! Talán van némi szimbolika abban, hogy mindannyian ma kaphattuk meg Pokol Béla professzor úr Európa végnapjai - A demográfiai összeroppanás következményei című könyvét, mert erről a témáról szeretnék én magam is felszólalni, természete sen kizárólag magyar viszonylatban. Azt hiszem, abban egyetérthetünk itt mindannyian, politikai hovatartozástól függetlenül, hogy Magyarország legsúlyosabb problémája a demográfiai krízis, és az, hogy itt ülünk, nyilvánvalóan azért is van, és legfőképpen a zért van, hogy ezt a problémát megoldjuk, vagy legalábbis a megoldás felé elmozduljunk; mégis azt érzem, hogy erről a kérdésről, bár volt egy népesedéspolitikai vitadélelőtt, méltatlanul keveset beszélünk, és amikor beszélünk, sok esetben akkor sem folytat unk érdemi vitát, ha pedig vitát folytatunk, akkor sok esetben mellébeszélnek a politika szereplői. Mintha úgy érezném, hogy a politika menekül ez elől a kérdés elől, sok esetben nem meri még a diagnózist sem felállítani, ezért is adtam a felszólalásomnak azt a címet, hogy Struccok, ki a fejjel! - nyilvánvalóan abból a homokból, amelybe beledugták a politikusaink a fejüket. És ez nem hiba, ez bűn, hiszen amennyiben ez a tendencia így folytatódik, akkor - engedjék meg, hogy hadd idézzek a már említett könyvb ől, amit éppen csak most volt időm kinyitni, Pokol Béla professzor úrtól - ”2050re, ahogy a környező országokban már látható volt, szinte csak az elaggott nyugdíjasok és létalap nélküli, munkanélküli cigányság tömegei élnek majd itthon, a legnagyobb minde nnapi konfliktusok között”. Tehát ezt a jövőképet kellene elkerülnünk közös munkával. Nem vitatom, hogy önöknek van néhány derék javaslatuk, ami a családbarát politikát kirajzolja, de azért, azt hiszem, ezzel nem nyugtathatjuk meg és nem nyugtathatják meg önök sem a lelkiismeretüket; ha dramatizálni akarnám, akkor azt is mondhatnám, de teljes joggal mondom, úgy érzem, hogy halottnak a csók, ami történt vagy történik, és azt is tudjuk, hogy ez egy komplex probléma. Nyilvánvalóan a demográfia maga a probléma, de szociális kérdés, társadalombiztosítási kérdés, biztonságpolitikai kérdés, kisebbségpolitikai kérdés, költségvetési kérdés, kultúrpolitika, médiapolitika, oktatáspolitika is, tehát számtalan leágazása van ennek a kérdésnek, mondhatnám úgy is, hogy egy cseppben a tenger, egy nagyon nagy cseppben a tenger, amiben benne van minden bajunk. És én szeretném, ha ennek a minden bajunknak néhány olyan aspektusát röviden kiemelhetném, amiről mindenképp szólni kell a Magyar Országgyűlésben.
