Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 17 (92. szám) - A lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény, valamint a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3507 hogy saját, jól felfogott érdekükben akár meg is szegjék a jogszabályi előí rásokat, és külső cégeknek való fizetés nélkül üzemeltessék a védelmi rendszerüket. Magyarul választási helyzet elé állítják őket, éppen ezért javasoljuk azt, módosító javaslatom keretében azt terjesztettem elő, hogy ne teremtsünk ilyen előírásokat, ne köv eteljük meg a külső szakcég bevonását, illetve a kamerarendszer működésének a négyötödös többséggel történő elfogadását sem tartjuk megfelelően. Éppen ezért arra kérem tehát a kormánypárti többséget, amikor majd döntenek a módosító javaslatok tárgyában, és egyáltalán a törvényjavaslat tárgyáról, de minden képviselőtársamat természetesen erre kérem, hogy ne álljon az Országgyűlés a betörők, tolvajok pártjára, ne segítse a vagyonvédelmi cégek lobbiérdekeit, és éppen ezért ne is kényszerítsük törvényszegésre a z egyébként jogkövetésre kész és képes társasházakat, lakásszövetkezeteket, amelyek, mint ahogy említettem (Az elnök csenget.) , közel 4 millió ember számára teremtik meg az emberhez méltó élet feltételeit, és ezért minden támogatást és törvényi segítséget megérdemelnek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Megadom a szót Schiffer András frakcióvezető úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérs zónokának. DR. SCHIFFER ANDRÁS , az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én sokkal rövidebb leszek, mint Gaudi képviselőtársam. Alapvetően a törvényjavaslat irányával, illetve az alapvető szabá lyaival egyetértünk, és egy szükséges, tisztázó jellegű jogalkotásnak tekintjük. Ugyanakkor újfent a decemberi, akkori egyéni képviselői indítványhoz hasonlóan itt is jeleznem kell azt, hogy illúzió az, hogyha azt gondoljuk, hogy önmagában például a társas házi tartozások behajtásának hatékonyabb rendezése érdekében tett jogalkotói lépések bármilyen módon hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy az alapvető lakhatási problémák megoldásra kerüljenek. Sőt, továbbmegyek, úgy lehet jó lelkiismerettel ilyen törvények et meghozni, hogy pontosan tudjuk, hogy ezeknek a szabályoknak semmi közük a lakhatási kérdések rendezéséhez, legfeljebb arról van szó, hogy azokban a lakóközösségekben, akár lakásszövetkezetekben, akár társasházakban, ahol valóban elviselhetetlen mérvű a közösköltségtartozás egyes tulajdonostársak részéről, ott az egyébként rendesen fizető lakóközösségi tagokat megóvjuk attól, hogy az egész társasház, egész lakásszövetkezet ellehetetlenüljön. Tehát szeretném jelezni azt, hogy itt, ami egy társasházi, ille tve lakásszövetkezeti szabályozásnál mint probléma jelentkezik, az a jéghegy csúcsa, és rámutat arra, amiről már a decemberi vitában is beszéltünk, hogy van egy legalább 20 éves állami adósság az állami lakáspolitikában, van adósság abban, hogy a rendszerv áltás után nagyon sokszor úgy adta át az önkormányzat, a korábbi tanács a különböző bérlakásokat magánszemélyek tulajdonába, hogy a tulajdonosok nagyon sokszor nem rendelkeztek azzal az anyagi erővel, amivel ezeket a lakásokat, társasházakat fenntartani, f elújítani tudnák, illetve a terheit egyegy ilyen, adott esetben nagyobb méretű lakástulajdonnak ők viselni tudnák. De ez egy alapvető strukturális problémája az elmúlt 20 év lakáspolitikájának, és nem lehet erről nem beszélni akkor, amikor itt ennek a krí zisnek a tüneteit próbáljuk valamilyen módon eltüntetni. Lássunk tisztán! Akkor, amikor társasházakban, lakásszövetkezetekben nagy összegű tartozások halmozódnak föl, ez döntően, nem mondom, hogy mindig, de az esetek nagy hányadában nem magatartásbeli prob léma, nem arról van szó, hogy valakik direkt ki akarnak szúrni a közösséggel, és ezért nem fizetnek, vagy fegyelmezetlenek, és ezért nem fizetnek. Komoly krízisben vannak ma Magyarországon családok, és ez alapvetően egy 20 éves elhibázott lakáspolitikának a következménye. Az a törekvés, hogy a társasházi és a lakásszövetkezeti szabályozást, illetve a két jogi formában lévő tulajdonosokra vonatkozó szabályokat közelíteni akarja a jogalkotó, ez, azt gondolom, hogy