Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 17 (92. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és egyes törvények pénzügyi bűncselekményekkel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP):
3478 A múltkor meg találtam kérdezni a legfőbb ügyész urat, hogy a megszüntetett eljárásoknál mégis h ány százalékban van hamis vád, a hatóság félrevezetése, eljárás indítása. Nem kaptam rá konkrét választ, pedig a büntetőjog a szakma szerint komoly dolog: emberek élete, emberek sorsa, egzisztenciája múlik rajta, és nemcsak a védett jogi tárgy oldaláról ke ll közelítenünk, hanem az ember oldaláról is. És azt kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim, hogy talán ez a szempont egy kicsit háttérbe került mostanában. Ez a szempont egy kicsit másodlagossá vált a politikai mondanivalók hangsúlyozása mellett. Én ezt károsnak tartom, és szerencsésnek tartanám, hogy ha már legalább az ilyen súlyos szankciókat tartalmazó jogszabályokról vitatkozunk, akkor legalább a saját magunk által alkotott törvényeket tartsuk be a jogalkotás terén. Ha valahol meg illik kérdezni a sza kma véleményét egy jogszabály alkotásakor, pont a büntetőjog az, amikor igen, a jogalkalmazót, az ügyvédi kamarát, a bíróságokat és más jogalkalmazókat meg kellene kérdezni. (17.00) Annál is inkább, hiszen tisztelt képviselőtársaimmal együtt fogadtuk el az t a jogalkotási jogszabályt, amely pontosan előírja, hogy milyen hatástanulmányok, milyen előzetes vizsgálatok szükségesek egy jogszabály megalkotásakor. Tisztelt fideszes képviselőtársaimtól tudom, hogy ezt a konkrét jogszabályt egy frakcióülés vetette fe l, és azon nyomban meg is fogalmazódott annak a formalizált jellege, és itt fekszik előttünk. Én úgy gondolom, hogy nem így kellene eljárni a büntetőjogi jogszabályok alkotása során. Nem azt hiányolom igazán, hogy nincs a Fidesznek jogalkotási programja e tekintetben, hanem igazán attól vagyok szomorú, hogy nem is törekszik rá, hogy legyen. A politikának enged meghatározó szerepet, és a szakmának rendkívül másodlagos szerep jut ezekben az intézkedésekben. Emlékezzünk csak vissza a három csapás politikai jel legére, aztán utána jött a többi arculcsapás! A jogszabályok ennek következtében nem lesznek koherensek, nem lesznek szakmailag megalapozott és összefüggő rendszerűek; a köz nyelvére lefordítva olyanok lesznek, mint a tarka kutya a tavaszi vedléskor - hogy mindenki értse, hogy mivel állunk szemben. Nem más ez a büntető jogszabály sem. A szakma azt mondja, hogy a csalás az csalás, függetlenül attól, hogy kinek a sérelmére követik el, hiszen valamikor a tulajdonformák egyenlőségéért síkra szálltak azok az erő k, amelyek hittek a piacgazdaságban és a demokráciában. Úgy tűnik, most megint egy kicsit fragmentizálunk, megint éppen a politikai célok által kiemelt védett jogi tárgyakat próbáljuk védeni ezekkel a jogszabályokkal. Aztán nézzük meg, kik a várható elköve tők e tekintetben. A társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaélés elkövetője szerintem nem a top százban szereplő vagyonos, gazdag ember, nem ő szokott ilyet csinálni, hanem megint a kiszolgáltatott, a szegény, a perifériára szor ult embereket fenyegetjük ezzel, összhangban természetesen az alkotmánymódosításunkkal. Ez a suhogó kardja ennek a tulajdonvédelmi rendszernek, amit az előbbi napirendi pontban tárgyaltunk. Úgy gondolom, hogy szükségtelen ezt ilyen módon megalkotni. Tehát leszögezhetjük, hogy ennek a jogalkotásnak elsődlegesen nem szakmai, hanem politikai okai vannak. Ez a törvényjavaslat hangulatilag támasztja alá ezt a társadalompolitikát, amit a mostani uralkodó párt képvisel, amit úgy lehet megfogalmazni, hogy akinek se mmije sincsen, annyit is ér. Nem tudom, ki mondta ezt a nagy sikerű mondást, de én ezt a mondást látom visszaköszönve az elénk terjesztett jogszabályalkotási rendszerből. (Tukacs István: Nagyon igaza van!) Ez igazolja a Fidesz gazdagokat preferáló és a ke vésbé tehetős társadalmi csoportokat háttérbe szorító politikáját, és azt a gazdasági célt is szolgálja, hogy a juttatásokra fordított költségvetési források megvonására törekszik, ezt célozza meg. El akarja venni a szegényektől, hogy tudjuk finanszírozni a gazdagokat - minden egyes jogalkotási rendszerükben ezt a lényeget látom, kezdve az adójogszabályoktól, befejezve a büntető jogszabályig. (Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
