Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 17 (92. szám) - A világörökségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3390 tekintik, hogyan lehet összeegyeztetni gazdasági, beruházási érdeket és környezetvédelmi, kulturális, örökségvédelmi szempontokat. E tekintetben a világörökségi törvény egy olyan szempontot tekint központinak, hogy mindazokat a kulturális értékeket, azt a kulturális örökséget, amelyet őseinktől kaptunk, ezt megtartani, megőrizni, és lehetőleg minél többek számára bemutatni próbáljuk meg. Ez a törvé ny 2007től kezdődően került kialakításra. 2007ben, az akkori kulturális kormányzatban gondoltuk úgy, hogy az UNESCOval, a Világörökségi Főigazgatósággal több szempontot áttekintve, Magyarország lépjen erre az útra, és próbáljon egy olyan szakmai egyetér tésen, konszenzuson alapuló törvényt alkotni, amely úgy a hazai elvárásoknak, mint az UNESCO, a Világörökségi Főigazgatóság, illetve a már ilyen törvényt elfogadott országok tapasztalatainak megfelel. 2009re készült a törvény normaszövege, a választás, ma jd a kormányváltás azt már nem tette lehetővé, hogy ez az elmúlt ciklusban elfogadásra kerüljön. Én helyesnek, és nemcsak szakmai értelemben, hanem politikai értelemben is követendőnek látom, megjegyzem, a kormányváltás óta egyedüliként - már hogy egyedüli esetnek látom , hogy a jelenlegi kormány a korábbi, általunk irányított kormány szakmai eredményeit figyelembe véve, tulajdonképpen a világörökségi törvényt, azt a normaszöveget, azt a törvényszöveget, amelyet mi elkészítettünk, alapnak tekintette, ehhez két lényeges ponton fűzött megjegyzést, és egészítette ki, de jellegében, szerkezetében ez a törvény nem változott. Nem változott azért sem, mert a korábbi években, 20072010 között nemcsak a szakma bevonásával történő egyeztetés nyomán alakult ki a törvé nyszöveg, hanem egy olyan politikai, az akkori parlamenti pártok - kormánypártok és ellenzéki pártok - együttese révén került kialakításra, ahol a megbeszélések, az előzetes véleménycserék nyomán minden olyan javaslatot, amely a törvény szellemével, az UNE SCO és Magyarország közös érdekével egyező volt, azt befogadtuk; ez egyébként a jelenlegi kormánypártok részéről éppúgy visszaigazolásra került, mint a jelenlegi és akkori parlamenti ellenzéki pártok közül. Nehéz feladat egyébként a világörökségi törvény m egalkotása, ennél nehezebb már csak a betartatása lesz, hiszen konkrétumában is érint olyan pontokat, ahol különböző, kimondottan magyar érdekek, lobbicsoportok ütközőpontjává teszi. Ez azonban nem menti föl a kormányt, illetve a törvény alkotóit, hogy ezt az irányt képviselve a törvényt megalkossák. Azt kell mondjam, hogy mindazt, ami ebben a törvényben szerepel, akár a korábbi évek eredményeit alapul véve, akár a kiegészítést tekintve, szakmailag én korrektnek tartom. Elismerem és visszaigazolom, hogy min dazok a hazai szakmai szervezetek, amelyek a kulturális örökségvédelmet magas színvonalon, profi módon végzik, akár a nemzetközi szervezetek - elsősorban az UNESCO és annak Világörökségi Főigazgatósága - ezt a törvényt fontosnak tartja és várja. Vannak oly an pontok, amelyek érdemesek a kiegészítésre, talán a csiszolásra, az alapvető irányváltásra azonban nincsen szükség. Azok a világörökségi helyszínek, amelyeket az UNESCO a korábbi években az országunk területéről már felvett - nyolc ilyen helyszín van , meg kell mondjam, tisztelt képviselő asszonyok és képviselő urak, hogy egy akkora országnak, mint Magyarország, egy gazdag történelmi emlékekkel rendelkező országnak nyolc világörökségi helyszín megfelelő és sok, ami nem azt jelenti, hogy ilyen helyszínek az országban az elfogadottak nyomán és az elfogadottakon túl nem léteznek, az azonban, hogy országunkban Pécs, Sopianae ókori temetőjétől, a tokaji történelmi borvidéktől egészen a Sopron környéki Fertő/Neusiedlersee kultúrtájig, vagy éppenséggel Budapeste n a Dunapartok, az Andrássy út és a fel nem soroltak olyan értékek, amelyekre mindannyiunknak vigyáznunk kell, amelyeket az előző nemzedékektől kaptunk, és remélhetőleg jó és karbantartott, szakmailag is karbantartott állapotban adunk a következő nemzedék eknek. Vannak azonban olyan világörökségi helyszínek, olyan várományosok, amelyekre szintén érdemes figyelmet fordítani, amelyek nem egyszerűen csak kulturális vagy természetvédelmi tájak, hanem még ezen is túlmutatnak. Kérem, hadd említsem az előbb már sz óba került Fertő/Neusiedlersee, Ausztria és Magyarország közös világörökségi helyszínét, azt a kultúrtájat, amely úgy történelmi, mint természeti értékekben gazdag, és két ország kormányát, a mindenkori
