Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 17 (92. szám) - A világörökségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3391 kormányt arra ösztönzi, hogy a közös kulturális öröks égvédelmi, világörökségi helyszínt együtt tartsa karban. Nos, ilyen várományos lehet magyar és szlovák közös pályázat eredményeként a komáromi erődítmény, az az erődítmény, amely a magyar történelemben is kiemelten fontos, izgalmas szerepet játszott. Mivel a történelem úgy hozta, hogy az erődítmény, illetve a város jelenleg két ország területén van, ezért annak közös karbantartása, következésképpen a pályázat beadása is két országon múlik. A példát azért hoztam fel, mert több ilyen helyszínt lehetne még eml íteni a fővárosban vagy az ország különböző pontjain. (9.50) Arra fölhívom a figyelmet, hogy a törvény a várományos helyszínekre bár utal, és hasonló megítélés alá kívánja venni, mint az elfogadott helyszínek esetét, azonban erre utalás sincs, hogy költség vetési forrás lesz. Itt egy olyan kérdéskörre kell kitérnem, amelyet végigvitatni a törvény tárgyalásánál most nem fogunk tudni, mert átnyúlik a költségvetési törvény tárgyalására. Értelemszerűen minden törvény akkor nyeri el megvalósulási lehetőségét, hog yha kellő pénz áll rendelkezésre. Nem akarok belebocsátkozni most abba a vitába, hogy az a sajtóhírekből, más tekintetben kormányzati nyilatkozatokból elhangzott összeg, 400 millió forint, amely majd a költségvetési törvényben javaslatként a világörökségi törvény céljait szolgálja, kevése vagy sok. Szakmailag természetesen lehet azt mondani, hogy kevés, ellenzéki politikusként is lehet azt mondani, hogy kevés - olyan emberként, aki a kulturális kormányzatot vezethette, azt kell mondjam, hogy pont 400 milli ó forinttal több, mint ami a törvény elfogadása nélkül rendelkezésre áll. Legyünk reálisak: hogyha a törvény nyomán világörökségi helyszínek megőrzésére, karbantartására 400 millió forintot célzottan lehet használni, ez a közös érdekünk, ez nem jobboldali vagy baloldali kormány, hanem az országunk, a hazánk érdekeit és értékeit szolgálja. Legyen elég erejük, hogy ezt a költségvetési törvényben is kialakítsák. Arra azonban föl kell hívnom a figyelmet, hogy ez újabb pályázatok benyújtására, várományos helyszí nek fenntartására, hasonló színvonalú karbantartására nem lesz elegendő. Ez a pénz arra kellő körültekintéssel megfelelő, hogy a nyolc helyszínünk… - lesz ott még lobbicsoportok összecsapása, hogy tudniillik a 400 millió forintnak a felosztása hogyan törté njék, de ez már csak a politika természetrajzához tartozik. Ha azonban ez a 400 millió forint a későbbiekben nem bővül, ez azt jelenti, hogy belátható időn belül a Magyar Köztársaság újabb világörökségi helyszínpályázatot beadni nem lesz képes, még pontosa bban annak financiális hátterét megteremteni nem tudja. Kérem, hogy erre figyeljenek, figyeljünk, és amikor majd valamikor ősszel a költségvetési törvényt beterjesztik, akkor legyen arra közös figyelem, hogy nem elég a jelenlegit megtartani, hanem érdemes egy kicsit a közeljövő felé is figyelemmel fordulni. Összességében azt mondhatom, hogy a világörökségi törvény megalkotásával a Magyar Köztársaság példát mutat regionálisan és az Európai Unión belül is. Helyes dolog az, hogy egy olyan hihetetlen mennyiségű világörökségi helyszínnel rendelkező ország, mint Itália, Olaszország után, illetve Románia után Magyarország ilyen törvényt alkot. Arra tisztelettel fölhívom a figyelmet, hogy érdemes tanulni a szomszédoktól, mint ahogy arra utaltam, más ország a környék en is figyeli, közelebbi és távolabbi környezetünkben, hogy mi milyen törvényt alkotunk, akarunk és tudunk alkotni. Az a politikai törekvés, az az ambíció, amely a kulturális politikai, ezen belül az UNESCOs tevékenységével a szomszédos Romániát jellemzi, azt kell mondjam, hogy igen figyelemreméltó. Nem véletlen, hogy akár a külföldi kulturális intézetek tekintetében, akár a mindenkori román kormány kulturális politikájának bemutatása egyfajta kulturális propaganda tekintetében, ha akarják, ezt hívhatjuk o rszágképépítésnek, más tekintetben, itt konkrétan a világörökségi törvény megalkotása tekintetében van ott ambíció, van ott törekvés és van ott irány. Ha ilyen dolgokban kell versenyezni, ez egy nemes versengés. De nem önmagában a versenyért gondolom, hogy ezt a törvényt megalkotni