Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. április 4 (82. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - HARRACH PÉTER (KDNP):
2182 Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalá sra Harrach Péter frakcióvezető úrnak adom meg a szót. Parancsoljon, frakcióvezető úr! HARRACH PÉTER (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy gondolat a módosítókról általában. Nyilvánvaló, hogy az a célja a módosító javaslatoknak, hogy finomítsanak a szövegen, illetve az új szempontokat, amelyek közben felmerültek, jelen esetben például a nemzeti konzultáció új gondolatait, be tudják venni, ezért történtek a módosító javaslatok. Mielőtt még ezekről néhány szót szólnék - természetesen utána időt hagyva a frakciótársaimnak , engedjék meg, hogy kéthárom mondatot általánosságban mondjak. Ez az alkotmány mindenképpen a nemzet egészének alkotmánya lesz, minden magyar emberé, még akkor is, ha vannak, akik távol tartották magukat ettől a folyamattól. Sajnálju k őket, reméljük, később belátják azt, hogy részt kellett volna venniük, és elfogadják majd a közös magyar alkotmányt. Egy új korszak kezdetét jelenti ez az alaptörvény, Magyarország talpra állításának, nemzeti önbecsülésünknek és új nemzetközi pozíciónk m egteremtésének a dokumentuma. Értéke az, hogy van mögötte egy hiteles emberkép, egészséges társadalomkép és vízió a nemzet jövőjéről. Engedjenek meg néhány módosító javaslatról néhány gondolatot. Hadd kezdjem a 6. ponttal, amely arról szól, hogy a velünk é lő nemzetiségeket politikai közösség részeként és államalkotó tényezőként fogjuk fel. Ez a Szent Istváni elv egyúttal a közösségekről szóló keresztény tanításnak is a következménye, hiszen a személyiségformáló erejét egy közösségnek, a közös identitásnak az erejét nem lehet tagadni. Nem csupán ezt a módosítást tettük meg, hanem a 8. pontban szereplő, a nemzetiségek nyelvét és kultúráját szolgáló ápolásnak és megóvásnak a szempontját a magyar nyelv és a magyar kultúra mellett. A 10. számú módosításban egy f ontos szempont szerepel, és itt már a határon túl élő magyar kisebbségről van szó: ez pedig a szülőföldön való boldogulás szempontja. Látjuk azt, hogy azt a demográfiai deficitet, amivel az anyaország rendszeresen küzd, csaknem 50 százalékban pótolja a hat áron túliak bevándorlása, azonban nem lehet ez szempont, hiszen a szülőföldön maradás a határon túli magyarság fennmaradásának feltétele. Őket csak egy erős anyaország tudja igazán támogatni, ezért mindnyájunk, a teljes nemzet érdeke, hogy Magyarország meg erősödjék. A 24. pontban szintén előkerül a velünk élő nemzetiségek nyelve. A következő a 34. módosító javaslat, amely egészen másról szól, a termőföld és az ivóvíz, pontosabban már nem ivóvíz, hanem vízkészlet védelme mellett az erdők védelméről is. Az er dők szerepe nyilvánvaló, nemcsak környezetvédelmi, nemcsak gazdasági szempontból, de a polgárok szabadidőeltöltése szempontjából is. Arról nem is beszélve, hogy az állami erdészetek olyan tulajdont jelentenek, amely szinte már egyedüli része a privatizáci ók során megmaradt állami tulajdonnak. Mindenképpen fontos volt ennek a módosításnak az előterjesztése. Nagyon lényeges szempont, amiről már szó esett, az élet és tulajdon védelme, illetve a tényleges életfogytiglan tartó büntetés alkotmányban történő rögz ítése. Itt különösen az életvédelem és tulajdonvédelem kérdésében ki kell mondanunk, hogy egy nagyon keskeny mezsgyén tudunk haladni, hiszen a visszaéléseknek komoly lehetősége van; kettős igényt elégít ki: egyrészt a valódi védelmet, másrészt pedig az ezz el szemben történő visszaélések kivédését. Ezért ez egy megfontolt és alaposan kidolgozott sarkalatos törvényben valósítható csak meg. És most egy olyan kérdés következik, amely számunkra, kereszténydemokraták számára fontos; ezt mutatja az is, hogy nem kö zös, hanem önálló módosító javaslatról van szó. Amikor kimondjuk a tanulás és tanítás szabadságát, akkor bele kell gondolnunk, hogy ez mit jelent. A tanulás szabadsága nyilvánvaló, mindenki olyan iskolába, elsősorban felsőoktatási intézménybe megy, amilyen ben szeretne tanulni, viszont a tanítás már egy kényesebb kérdés: ha bármit lehet Magyarországon
