Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. április 4 (82. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP):
2178 minden egyes embernek, minden magyar állampolgárnak a saját ügyében ért jogsérelme esetén legyen lehetősége ennek az alkotmányos panasznak az intézményére, amely egy német jogintézmény, demokratikus országban bevált és alkalmazott jogintézmény, és amel y keretében azt szeretnénk - megemelve az Alkotmánybíróság létszámát, és a munkafeltételeket biztosítva , hogy minden panasz kerüljön érdemben kivizsgálásra, megfelelő határidőn, ne éveken belül, hanem lehetőség szerint minél gyorsabban, hónapokon belül. Tehát szeretnénk, ha az Alkotmánybíróság egy új lehetőséget kapna ezzel az állampolgárok jogvédelme tekintetében. Nem arról van tehát szó, hogy bármiben is korlátozni akarjuk az Alkotmánybíróság jogkörét vagy csökkentenénk azt, egy új alkotmánybírósági jog körről van szó. Végül pedig szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy az alkotmány tervezetének, az alaptörvény tervezetének vitája, az alakulása ennek az alaptörvénynek, a módosító indítványok, a kapcsolódó módosító indítványok rávilágítanak arra, hogy mi nem úgy jöttünk ide alkotmányozni, hogy amit leírtunk vagy amit kimondtunk, az kőbe van vésve. Mi új jöttünk ide, hogy képesek és készek vagyunk a módosító indítványok, a társadalmi szervezetek, a közjogi szereplők, a különböző választópolgárok, nemzeti k onzultációban részt vevők véleményét figyelembe venni. Nagyon sajnáljuk, hogy a velünk szemben álló ellenzéki pártok némelyike oly mértékben bizalmatlan, oly mértékben a társadalom megosztására, a társadalom szembefordítására, a különbségek felnagyítására törekszik, hogy nem volt meg bennük az a bizalom irántunk, hogy idejöjjenek, elmondják a véleményüket, és megpróbáljunk a véleményekről érdemi párbeszédet folytatni. Ezzel nem csak nekünk fordítottak hátat, ez a legkisebb probléma, ezt már megszoktuk; azok nak az embereknek fordítottak hátat, és azokat az embereket hagyták cserben, akik rájuk szavaztak. Nem a kormánnyal fordították szembe az embereket, hanem az állammal, a közügyek intézésével és a demokráciával fordították szembe az embereket, vagy próbáljá k szembefordítani az embereket, ami a legsúlyosabb felelőtlenség, és láthatóan nem fog eredményre vezetni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Most kétperces hozzászólások kö vetkeznek. Elsőnek Salamon Lászlónak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja tagjának adok szót. Parancsoljon, képviselő úr! DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Hozzászólásom bizonyság arra, hogy az alkotmányozást nem pártügykén t kezeljük, hanem pártjainkon belül is szabad vitával társul ez a folyamat. Két perc arra ad lehetőséget, hogy két kérdésben jelezzem, hogy más véleményen vagyok az elhangzottakhoz képest. Az egyik az 1946. évi I. törvénycikk megítélése, a másik pedig a vá rmegye kérdése. Az 1946. évi I. törvénycikkről itt csak annyit tudok megemlíteni, hogy érdemes lenne Föglein Gizella történésznek erről a korról írt munkáját elolvasni, abból kiderül, hogy a '46. évi I. törvénycikkben a köztársasági elnök jogkörének a terj edelmét Moszkva szabta meg, Moszkva igényei szerint volt kénytelen a nemzetgyűlés meghatározni az államfői jogkört. Amellett pedig - mint ezt az alkotmányügyi bizottságban, ahol egyharmadot sem kapott ez a javaslat, elmondtuk , ha már törvényeket beveszün k, akkor az 1848as törvényeket sokkal inkább lett volna indokolt bevenni, vagy például az 1989es rendszerváltozást jelentő nagy alkotmánymódosítást is, mert ugyan akkor is itt tartózkodtak a szovjet csapatok, de akkor már semmilyen vonatkozásban nem szól tak bele a törvényalkotásba, az alkotmányozásba, ellentétben 194546tal. A másik a vármegye - rövid húsz másodpercem van. Röviden: a vármegye hungarikum, összekapcsolódik a magyar államtörténettel, és én úgy gondolom, hogy a szociális problémákat, amelyek a két világháború között fennálltak és amiről Lázár János jogosan kritikusan szólt, azt nem lenne szabad ezzel az intézménnyel összekötni. Kósa Lajosnak a rendkívül míves felszólalásával
