Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 15 (65. szám) - Magyarország alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - ERDŐS NORBERT jegyző: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - GULYÁS GERGELY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
205 megerősítéséhez nincs szükség népszavazásra. Tegyük hozzá, ez a szabályozá s, amelyet a Magyar Országgyűlés az MSZPSZDSZ kétharmados többségének időszakában kialakított, megfelel az európai gyakorlatnak is, hiszen a rendszerváltozás óta, 1990 óta Európában 23 új alkotmányt fogadtak el a törvényhozó testületek, és mindössze tíz a lkalommal erősítette meg népszavazás az alkotmány elfogadását. Akkor tehát, amikor azt mondjuk, hogy az alkotmányozás folyamatában a lehető legszélesebb társadalmi párbeszéd indokolt, azonban nincs szükség népszavazásra, az európai országok többségi gyakor latát követjük, s egyben megerősítjük elkötelezettségünket azon kompromisszum fenntartása mellett, amely 1994 és ’98 között valamennyi politikai erő részvételével létrejött. Az elmúlt hónapokban, hetekben és napokban azonban újból kénytelenek vagyunk szemb esülni valótlan állításokkal is. Ilyen valótlan állítás, hogy a jelenlegi kormánytöbbség csökkentette az alkotmánykoncepció elfogadásához szükséges szavazatarányt. Szeretném hinni, hogy a tévedés oka a tudatlanság, nem pedig a hazugság, bár figyelemmel arr a is, hogy ki az, akitől ezt az állítást a legtöbbször hallottuk, túlzott jóindulatnak tűnik azt feltételezni, hogy nem szándékos félrevezetéssel van dolgunk. Mivel a koncepció elfogadásához szükséges többség az előttünk álló vitában is sokszor felmerül ma jd, engedjék meg, hogy részletesebben is kitérjek erre a kérdésre. Az ellenzék által unosuntalan hangoztatott állítás szerint a jelenlegi kormánytöbbség hatályon kívül helyezte az Országgyűlés által ’95ben elfogadott szabályt, amely az alaptörvény koncep ciójának elfogadásához négyötödös többséget írt elő. Tény, hogy 1994ben az akkori kormánykoalíció 72 százalékos többsége ellenére a négyötödös szabályt alkotmányba foglalta. Ennek oka nem az említett két párt széles konszenzus kialakítására irányuló vágya volt - bár nem vitatom, hogy a történteket így is lehet értelmezni , hanem az, hogy az akkori kormánypártoknak az alkotmányozás körében is vitái voltak egymással, sok esetben élesebbek, mint az akkori ellenzékkel. Az is tény, hogy 1994ben a Magyar Szoci alista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége együttesen nem csupán az alkotmányozásra nem kaptak politikai felhatalmazást, de még közös kormányzásra sem, hiszen az SZDSZ mindvégig cáfolta a szocialistákkal való koalíciókötés később valósnak bizonyult szán dékát, az MSZP pedig - bár ez dicséretes önmérsékletre vall - talán maga is úgy érezte, hogy az új alkotmányt a kommunista állampárt jogutódjának nem helyes a rendszerváltókkal szemben elfogadni. A négyötödös rendelkezés 1998ban hatályát vesztette. Az e k örben elhangzott valótlan állítások tömege miatt szeretném szó szerint idézni az 1995ös alkotmánymódosítás hatályára irányadó, két szakaszból álló szöveget. Az 1995. évi XLIV. törvény pontosan így hangzik: “1. § Az Alkotmány 24. §a a következő új (5) bek ezdéssel egészül ki: ’(5) Az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges.’ 2. § E törvény a kihirdetését követő 3. napon lép hatályba, és az 19 94ben megválasztott Országgyűlés megbízatásának megszűnésekor hatályát veszti.” Tehát a koncepció elfogadására vonatkozó négyötödös kitétel nem 2010 nyarán, hanem már 1998. június 18án hatályát vesztette, és a nem létező, a Gyurcsánykormány által vissza csempészett szabály törlését csupán a jogbiztonság indokolta. Arra pedig már korábban utaltam, hogy sem általánosságban, sem az alkotmányozással összefüggésben nem lehet párhuzamot vonni a jelenlegi, illetve a korábbi, 1994 és ’98 között regnáló kétharmado s többség politikai felhatalmazása között. Így nincs ok az akkor egy ciklusra kialakított, 13 éve hatályát vesztett szabályt a jelenlegi kormánytöbbségen számon kérni. Az is legyen mindenki számára világos, hogy az új alkotmány a legitimáció szempontjából összehasonlíthatatlan előnyben lesz a jelenlegi alkotmányszöveggel szemben. Most egy demokratikusan választott Országgyűlés fogadhat el az összes képviselő több mint kétharmadának támogatásával új alaptörvényt, míg a ma hatályos alkotmányunknál ugyanezt 19 49re vonatkozóan vizsgálni sem érdemes, de a ’89es módosításokat is a demokratikus felhatalmazás nélküli Nemzeti
