Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 15 (65. szám) - Magyarország alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - ERDŐS NORBERT jegyző: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - GULYÁS GERGELY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
206 Kerekasztalnál létrejött egyezségnek megfelelően fogadta el az utolsó, nem szabadon választott kommunista parlament. A félreértések elkerülés e végett: ezzel nem az ott létrejött, kompromisszumos alkotmánymódosítások minőségét szeretném megítélni, arról végtelen hosszúságú történelmi és politikai vitákat lehet folytatni. Ismerve a magyar történelem meg nem kötött kompromisszumok miatt elszenvede tt vereségeit, végképp óvatosnak kell lennünk a véleményalkotáskor. Ettől még egyértelmű tény, hogy az alkotmány ’49es megszületése után ’89es újjászületésére is anélkül került sor, hogy ahhoz a magyar népnek bármi köze lett volna. A keletkezéskori legit imációhiány után 1989ben a felhatalmazásnélküliség ismételten nyilvánvaló, mivel a kerekasztaltárgyalás a szabad választás előfeltétele és nem pedig következménye volt. Az ’56os forradalom vérbe fojtása óta a hatalmat gyakorló kommunista állampártnak ne m volt, míg az 1987 után különböző formában meg, illetve újjáalakuló ellenzéki mozgalmaknak és szervezeteknek demokratikus választás hiányában nem is lehetett néptől kapott felhatalmazása az alkotmányozásra. Végül az alkotmányozás eljárási kérdéseivel kap csolatos, gyakran visszatérő kritika az idő rövidsége. Tekintsünk el attól, hogy az elmúlt két évtized alkotmányozási próbálkozásainak valamennyi szakértői anyaga rendelkezésre áll, és figyelembe vehető. Hogy az e ciklusban elkezdődött, összességében tíz h ónapos alkotmányozási folyamat - és ez csak az alkotmány elfogadásáig tartó alkotmányozási folyamat - gyorsnak vagy lassúnak, soknak vagy kevésnek tekinthetőe, azt nehéz eldönteni, de a fő kérdés talán az, hogy ez elegendő vagy elégtelen. Erre csak az új alkotmány elfogadottsága, minősége és különösen jövőbeni sorsa fog választ adni. Tény, hogy az 1994 és ’98 közötti törvényhozási időszak alkotmányozó munkája két és fél évig tartott anélkül, hogy egy rég elfelejtett koncepción kívül bármilyen kézzelfogható eredménye lett volna. Nemzetközi összehasonlításban az idő kevésnek egyáltalán nem minősíthető. A sok tekintetben a hatályos és véleményem szerint jövőbeni magyar alkotmányos berendezkedés mintájául szolgáló német alaptörvényt kidolgozó parlamenti tanács 8 hónap alatt alkotta meg a mai napig hatályos német alaptörvényt, Franciaországban De Gaullenak hat hónap állt rendelkezésére az azóta, több mint fél évszázada jól működő V. köztársaság alkotmányának kidolgozására. A jelenleg hatályos magyar alaptörvényt gyökeresen újraíró Nemzeti Kerekasztaltárgyalások ’89 nyarán összesen három hónapig tartottak, tehát nehéz az új alkotmány előkészítésének rövid időtartamával érvelni a rendszerváltozáskor újraírt magyar alkotmány mellett. A jelenlegi parlament egyértelm ű eljárási szabályok szerint valamennyi alkotmányos feltételnek és a nemzetközi gyakorlatnak eleget téve fogja az ország új alkotmányát elfogadni. Most pedig, hogy túlestünk az ellenzék eljárási kérdések iránt érzett, kivételes vonzalmának a Fidesz által t eljesíthető, maximális kielégítésén, engedjék meg, hogy röviden a baloldali ellenzéki képviselőtársaimat kevésbé foglalkoztató, tartalmi kérdéseket is érintsem, de távollétükben talán megbocsátanak nekem. (11.10) Az alkotmányozással szemben az elmúlt hónap okban legtöbbet hangoztatott ellenérv szerint Magyarországon nincs alkotmányozási kényszer. Ez az állítás igaz, de lényegtelen, nem érv az új alkotmány elfogadásával szemben. Egy demokratikus országban egy törvény elfogadásának indoka soha nem a kényszer. Egy jogállamban az alkotmányozási kényszer nem létező, értelmezhetetlen fogalom. Nem érdemel választ, mert nem jelent semmit. Magyarországon alkotmányozási kényszer 1949ben volt, amikor a megszálló szovjet csapatok a hazánkra erőszakolt kommunista rendsze r eszmei alapjait akarták megszilárdítani. A törvények elfogadásának mércéje soha nem a kényszer, hanem a szükség. Az új alkotmány sem lehet kényszer, hiszen csak az országgyűlési képviselők több mint kétharmadának szabad akaratából születhet. Amikor az új alaptörvény elfogadásának szükségességéről beszélünk, akkor elsősorban arra gondolunk, hogy az ideiglenesnek szánt alkotmány a működőképes államszervezet ellenére nem volt alkalmas arra, hogy minden tekintetben betöltse alaptörvényi rendeltetését. A
