Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 25 (79. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - GULYÁS GERGELY (Fidesz):
1935 biztoshoz kell fordulni. Én úgy gondolom, ezért aztán indokolt az, hogy egy egységes ombudsmani ügykezelés legyen. Meg lehet, sőt meg is kell tartani kiemelt területként, helyettesi reszortként ezeket a most önálló ombudsmanként létező területeket, viszont indokolt egy egységes ügykezelés, indokolt egy hatékonyabb ügymene t, és indokolt az, hogy az ombudsmani hivatalon belül ne csak vitákról halljunk. Ráadásul, ha megnézzük az ügyterhet, azt látjuk, hogy a különleges, egyes területeket felügyelő biztosoknak néhány száz, míg az általános biztosnak több ezer ügye van. Ezért a zt is indokoltan lehet felvetni, hogy a saját területtel kapcsolatos panaszok elbírálásán túl még helyettesítési jogkörben más panaszokat is elbírálhatnának ezek a helyettes ombudsmanok, így aztán ez az ő esetükben még akár jogkörbővítésnek is nevezhető. S zintén úgy gondoljuk, hogy az európai elvárásoknak, de a magyar érdekeknek is megfelel az, hogy a személyes adatok védelmét, illetve a közérdekű adatok nyilvánosságát, az információszabadságot egy külön hivatal felügyelje. Az ezzel kapcsolatos átalakítások ra is kétharmados törvényben kerülne sor, de a cél, az irány egyértelmű. Úgy gondoljuk, hogy a választójog kérdésében kapott kritikák azért nem alaposak, mert korábban is azt mondtuk és azt ígértük, hogy a választójog kérdését véglegesen a választójogi tör vényben kell rendezni. Miután a választójogi törvény sarkalatos törvény volt és marad, ezért gyakorlatilag alkotmányi szintű garanciát jelent az ott történő meghatározás. Ismételten el kell mondjam, hogy az a határozott szándéka a kormánypártoknak, hogy az egységes magyar nemzetből következőleg az állampolgársággal valamilyen formában a választójog együtt jár. Arról, hogy milyen formában, érdemes és lehet tárgyalni, de ezek olyan részletszabályok, amelyek már nem biztos, hogy az alkotmányba tartoznak. Itt e gy másik kritikára is, engedjék meg, hogy röviden reagáljak! Korábban több esetben felmerült egy magalkotmány gondolata. Ennek a magalkotmánynak is lehetett volna létjogosultsága, ebben az esetben az alapvető rendelkezéseket követően szintén alkotmányos er ejű jogszabályok határozhatták volna meg az államszervezet különböző részeinek működését. Nem így döntöttünk. Az alaptervezet teljesen egyértelművé teszi, hogy egy kellően részletes államszervezeti szabályozást is magában foglaló alaptörvényt terjesztettün k elő. Ebből pedig az következik, hogy a korábbi szabályozási szint mélységét fenn kell tartani. Úgy gondoljuk, hogy ennek ez a tervezet, ez a törvényjavaslat eleget tesz. Eleget tesz azért, mert egyrészt tartalmában sem rövidebb semmivel a korábbinál, és a szabályozás mélysége is legfeljebb az igazságszolgáltatás terén nem éri el azt a szintet, ami a korábbi alkotmányt jellemezte. Részben még talán az önkormányzatnál ez felvethető, de minden más területen vagy hasonlóan részletes, vagy még részletesebb, pé ldául az Alkotmánybíróságnál egyértelműen részletesebben tartalmazza a hatásköröket. Ez egyben cáfolata annak a kritikának is, ami azzal vádolta a jelenlegi kormánykoalíció pártjait, hogy az ördögöt a részletszabályokban, a sarkalatos törvényekben kívánják elrejteni. Mi egyértelművé tettük azt, hogy milyen szabályozási céljaink és szándékaink vannak, egyértelművé tettük azt, hogy milyen formában szeretnénk az államszervezet jövőbeni működését elképzelni. Még egy fontos új intézményt hoz létre az alaptörvénytervezet, ez pedig az adósságfék és adósságkorlát. E tekintetben a szocialisták távolmaradása nem tette kevésbé színessé a vitát, mert úgy gondoljuk, hogy ebben a kérdésben ők kellő szégyenérzet miatt amúgy se szólalhatnának meg. Nyilvánvaló, hogy ha az e lmúlt húsz év alkotmányos berendezkedése jogos kritikával valami miatt illethető, akkor az éppen az, hogy alaptörvény nem volt alkalmas arra, hogy az állam ilyen mértékű eladósodását megakadályozza. Miközben gyakran halljuk azt, hogy na de Európában más or szágok is hasonlóan adósodtak el, azt érdemes tudni, hogy Magyarországon ehhez a magyar állampolgároknak is egy jelentős adóssága társul. Tehát míg olyan országokban, mint például Belgium, ahol akár még magasabb is az államadósság, ott ezt az államadósságo t a saját állam polgárai finanszírozzák. Nálunk ez nem így van, mert nálunk az állampolgárok is el vannak adósodva, és innentől kezdve az, hogy az államadósság ne legyen jelentős mértékű, az az állami szuverenitás kérdése. Tehát itt nem csupán
