Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 24 (78. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - CSÖBÖR KATALIN (Fidesz):
1815 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Novák Előd képviselő úr felszólalása indított arra, hogy némi h elyesbítést tegyek. Képviselő úr, az alkotmány emelkedett vitáját megszakította egypár percig, amikor valótlanságokat állított abban a tekintetben, hogy a magyar helyesírás szabályait felsorolva jelentős hibákat vétett. Az ön rögtönzött listája ugyanis hib ás, tisztelt képviselő úr, hiszen a tagmondatok elválasztásánál az “és” kötőszó használata esetén igenis a vessző használata megengedett (Novák Előd: De nincs!) , tehát jobban kéne tanulmányozni azt a szabályzatot, amit ön hivatkozott. Egyébiránt pedig tisz telettel jelzem önnek, hogy ehhez a témához, a Magyar Köztársaság Alkotmányához, illetve Magyarország Alaptörvényéhez vonatkozó felszólalások eddig, az elmúlt napokban illő és méltó emelkedettségről tettek tanúbizonyságot. Ön ezt a folyamatot megtörte, ön el kell hogy gondolkodjon erről, hogy ezt miért tette. (Dr. Szakács Imre: Szégyellje magát!) Mindenesetre azt gondolom, hogy aki megnézi a parlament honlapját, azzal szembesül, hogy Novák Előd honlapján az “államilag elismert legmagasabb iskolai végzettség e: középfok” felirat található, az talán több alázatot parancsolna öntől, hogy az önnel szemben ülő egyetemi professzorok és többdiplomás szakemberek iránt ilyen megjegyzéseket tesz, amiket tett. Ideje lenne talán a bocsánatkérésnek! Köszönöm szépen a szót , elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. A következő előre bejelentett felszólaló Csöbör Katalin képviselő asszony, Fidesz. CSÖBÖR KATALIN (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az e mberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagjaként - ahogyan az alkotmánykoncepció vitájában, most is - az alkotmány vallásügyi vonatkozásában szeretnék felszólalni, egyben az állam és az egyház viszonyára szeretnék röviden kitérni. Az új ala ptörvénytervezet VI. cikke a következőképpen rendelkezik: “Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását, és azt a szabadságot , hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanít sa.” Hatályos alkotmányunkkal összehasonlítva az alaptörvénytervezetet, rögtön kitűnik a szerkezeti átalakítás. Elsősorban arra gondolok, hogy az alapvető rendelkezések és az alapvető jogok és kötelességek az alaptörvény elején összegyűjtve helyezkednek e l, azoknak fontosságát ezzel is hangsúlyozva. A Szabadság és felelősség fejezetben az elhangzottaknak megfelelően a lelkiismereti és a vallásszabadsághoz való jog deklarálásra kerül a római egyezménnyel összhangban. Ezen alapjog egyértelműen a szabadság es zméjének elválaszthatatlan része, felelőssége azonban a vallásszabadság kérdésében elsősorban az államnak van, és ez a felelősség nem kerülhető meg az állam és az egyházak viszonyának tisztázásában sem. Az alaptörvénytervezet VI. cikke így folytatódik: “M agyarországon az állam és az egyházak különváltan működnek. Az egyházak önállók. Az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal.” Az alkotmánykoncepció vitájában az állam és egyház viszonya kapcsán alapvetően két dologra hívtam fel a fig yelmet. Egyrészről az egyházak kérésének megfelelően javasoltam, hogy expressis verbis mondja ki az alaptörvény az állam és az egyház különállásának elvét, amely amellett, hogy a szekularizált állam működésének egyik alapelve, a vallásszabadság egyik garan ciájának is tekinthető, másrészről az egyházak önállóságának jelzése pedig további garancia arra, hogy az állam nem szól bele az egyház életébe. Az állam és az egyház szétválasztása a másik oldalról azt is jelenti, hogy az egyház közhatalmi funkciót nem gy akorol.
