Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 24 (78. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. BAKA ANDRÁS, a Legfelsőbb Bíróság elnöke:
1805 foglalkozom olyan egyéb tervezetekkel, jogirodalmi elképzelésekkel, alkotmányjogi ötletekkel és véleményekkel, amelyek az elmúlt időszakban nagy számban kerültek napvilágra. Az igazságszolgáltatás vonatkozásában a nehézséget az jelenti, hogy bár az alaptörvény több rendelkezése önmagában is értelmezhető, a tervezet más cikkelyei csak a vele szerves koncepcionális egységet képező sarkalatos törvénnyel együtt nyerhetnek közjogi magyarázatot. Ez a sark alatos törvény azonban, amely a bíróságok szervezetének és igazgatásának, a bírák jogállásának részletes szabályait van hivatva meghatározni, jelenleg még nem ismert. Ami az igazságszolgáltatást illeti, egészében úgy gondolom, hogy a tervezetben nem elég h angsúlyos az igazságszolgáltatási hatalmi ág szerepe és funkciója. Az állam törvényhozó és végrehajtó funkciója részletes kifejtése mellett az a 25. cikkely (1) bekezdésében foglalt megfogalmazás, hogy a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el, nem igazán fejezi ki a dolog lényegét. (14.00) Nem fejezi ki, hogy bár jogvitákat más szervek is eldönthetnek, legyen az közjegyző, választott bíróságok vagy akár a falu bölcse, az igazságszolgáltatás, mint az állam rendjét és stabilitását adó á llami tevékenység, kizárólag a bíróságok feladata. Az, hogy korlátozott körben egyes jogvitákat más szervek is eldönthetnek, nem leplezheti el az igazságszolgáltatás állami, bírósági monopóliumát. Szépen határozza ezt meg a bírói hatalom gyakorlásáról szól ó 1869. évi 4. törvénycikk, korábbi sarkalatos törvényünk, és így van ez a modern államok jogrendszereiben is. A tervezetben a Legfelsőbb Bíróság elnevezést a Kúria szó váltja fel. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem nyelvi okok indokolják a Legfelsőbb Bírósá g Kúriára való átnevezését, hiszen az állítólagos magyartalanság nyelvünkben továbbra is megmarad, ha máskor nem, akkor, amikor más országok legfelsőbb bíróságait fogjuk emlegetni. A Kúria elnevezés visszahozatalával a Legfelsőbb Bíróság régiúj nevet kap, funkcióinak megtartásával továbbra is az európai legfelsőbb bíróságok funkcióit fogja ellátni a magyar hagyományokba építve. A tervezetben nem találunk semmiféle iránymutatást arra, hogy az elnevezésen túl a Kúria a korábbi Legfelsőbb Bíróságtól eltérő sz erv lenne. Főbb tevékenysége megmarad, kiegészül némi új jogkörrel, de továbbra is jogvitákat dönt el, továbbra is ítélkezik, és biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét. A jogalkalmazás egységének biztosításánál meg kell állnunk egy pillanatra. A z alaptörvény tervezete azt mondja, hogy a Kúria biztosítja a jogalkalmazás egységét, kötelező jogegységi határozatokat hoz. Nem vagyok benne biztos, hogy a kötelező jogegységi határozat alkotmányba foglalása indokolt és szükséges. Úgy gondolom, hogy annak rögzítése, hogy a jogegységet a Kúria biztosítja, elegendő. A kötelező jogegységi határozatról azt kell mondanom, hogy bizonyos értelemben ez egy Európában nem igazán alkalmazott intézmény, az európai államok túlnyomó többségében a kötelező normatív jelle gű jogegységi határozat, a jogszabály jellegű jogegységi határozat a legfelsőbb bíróságok jogegységi eszköztárában nem ismert. A legfelsőbb bíróságok Európában ítélkezési tevékenységükkel, ítéleteikkel irányítják, befolyásolják a jogegységet. Ezeket az íté leteket kell a bíróságoknak munkájuk során, ítélkezési tevékenységük során figyelembe venni. A kötelező jogegységi határozat néhány országban még él, Romániában, Bulgáriában, Horvátországban és néhány volt szovjet utódállamban. A kötelező jogegységi határo zat azonban az európai eszköztárban, ahogy mondtam, nem szerepel. Ilyen módon, ha az alkotmány rögzíti a kötelező jogegységi határozatot, akkor hosszú évekre, akár évtizedekre is bebetonozza ennek az eszköznek az alkalmazását. Gondolom, hogy lehetőséget ke llene adni arra, hogy ezt az eszközt időben kivegyük vagy kivehessük a Legfelsőbb Bíróság vagy Kúria jogegységi eszköztárából, és a nyugati, illetve az Európában hagyományosan elterjedt megoldásokhoz forduljunk. Az viszont igaz, hogy ebben a kérdésben, az alkalmazandó eszközök tekintetében komoly szakmai viták folynak, és az is biztos, hogy a kötelező jogegységi határozat esetleges kiiktatásával egy időben meg kell teremteni a Kúria egyedi döntései tiszteletben tartásának eszközeit.
