Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 24 (78. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - PŐSZE LAJOS (független):
1777 rengeteg olyan törvény szükséges, amelyeknek együttesen lehet olyan hatása, hogy a gyermekvállalás, a családon belüli több gyermek nevelése igenis mindenki számára egy követendő és elfogadott idea lesz. És ennek igenis komoly, szerves eszköze az, hogy a gyerekes családok nagyobb beleszólást kapjanak a társadalomba. Elhangzott itt több párt részéről, vagy legalábbis egy párt részéről a vitában többször is a képviselői visszahívhatóság kérdése. Én szeretnék ennek kapcsán arra emlékeztetni, hogy a demokrá cia egy nagyon furcsa, érdekes dolog. Nem olyan szép, nem olyan irányítható, mint mondjuk, Habsburg Ottó klasszikus hasonlatával élve egy elegáns jacht; igaz, hogy a vihar hamar fel is borítja, szemben a tutajjal, ami a demokrácia, és amelyik nem süllyed e l a viharban. És a demokráciának az a lényege, hogy igaz, hogy vannak pártok, mert a pártoknak kell valahogy összefogniuk a társadalom különböző csoportjait, de ennél még fontosabb, hogy a pártokon belül hányfajta színes értékhordozó egyéniség, irányzat te vékenykedik. Így is óriási a pártfegyelem, így is óriási az értéktorzulás és az érdekképviselet torzulása az öncélú pártfegyelmek miatt. Nézzék meg a hagyományos - tudom, hogy sokaknak nem fog tetszeni - Egyesült Államokat: alig lehet egy congressmant vagy egy szenátort pártfegyelem alapján arra kötelezni, hogy együtt szavazzon. Nincs ilyen, kérem! Mert mindenki elsősorban a képviselői, a szenátori megbízásának, az érdekképviseletnek igyekszik eleget tenni. Tehát ahány önálló képviselője van egy frakciónak vagy a magyar parlamentnek, annyiszor több a demokrácia mind a pártban, mind az adott parlamentben. Most arról nem is beszélek, hogy eljárástechnikailag egész egyszerűen kivitelezhetetlenek ezek a kérdések, ahogy azt már Salamon képviselőtársam valamelyik nap megemlítette. Szeretnék most rátérni a Nemzeti Bankra. A jelenlegi előterjesztésben keveslem a Nemzeti Bankra vonatkozó tételeket, és igenis azt gondolom, hogy benne kellene lennie definitíve annak, hogy a Magyar Nemzeti Bank a monetáris politikáját mi ért csinálja, minek a jegyében csinálja. És igenis rögzíteni kellene, hogy ezt a hazai fizetőeszköz külső és belső stabilitásának érdekében folytatja, úgy, hogy közben ezekkel a feltételekkel egyszerre a kormány gazdaságpolitikáját támogatja. Nem tudom, ho gy mi lesz a Nemzeti Bankra vonatkozó későbbi törvényben, ott már elsikkadhatnak dolgok, ezért ezt mindenképpen szükséges volna itt kiemelni. A Nemzeti Bankot nem lehet ugyanúgy kezelni, mint 20 évvel ezelőtt. 20 évvel ezelőtt volt az a szemlélet, hogy a N emzeti Bank mindentől független, mindenkitől független. A nemzeti bankok szerepe átértékelődött az elmúlt 20 évben, egészen más világban vagyunk. A bankrendszer sokat vesztett a likviditásából az elmúlt 20 évben, elsősorban a reagani adminisztrációtól kezd ve, ahogy átalakultak a bankrendszerre vonatkozó törvények liberális irányba, és egész egyszerűen a jegybankoktól függ az egész világ bankrendszere. A korábbi betéti források helyére a bankközi források jöttek, és a jelzáloghiteleket értékpapírkereskedele m formájában kiszervezték önálló leányvállalatokba. Így vontak be plusz hitelforrásokat a betétek fölött, azonban ezeknek a leányvállalatoknak és forrásbevonásoknak az eredménye már nem kerül be a bankok mérlegébe. Ennek lett a következménye az, hogy az el múlt 20 évben többszörösére, több tízszeresére nőtt a bankok által kihelyezhető pénzmennyiség, és eljutottunk oda, ami az elmúlt 10 évben aztán nagyon eklatánsan megnyilvánult mindenütt a világban, hogy egy olyan túlhitelezés alakult ki, amely aztán törvén yszerűen vezetett a teljes összeomláshoz. A Nemzeti Bank szerepe ma igenis más, sokkal fontosabb a népgazdaság számára. És szeretném eloszlatni azt a tévhitet is, hogy a Nemzeti Bank bizonyos tevékenységei nem mérhetőek számszerűen. Van négy olyan típusú m onetáris tevékenység, amiről igenis számszerűen be lehet számolni. Ilyen tevékenység például a kötelező ráta előírása a kereskedelmi bankok számára, és ennek következtében a ténylegesen kötelező rátába elhelyezett pénz mennyisége és alakulása. De ilyen az is, amikor a Magyar Nemzeti Bank állampapírokat vesz és elad, és ezzel a pénzt a forgalomba juttatja, vagy onnan kivonja, ennek a mennyisége, és ezen keresztül a kamatra gyakorolt
