Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 8 (73. szám) - „A magyar népességfogyás megállításának sürgető szükségessége” címmel politikai vita - ELNÖK (Jakab István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1287 délről, keletről pedig olyanok, amelyek a népszaporulatukat tekintve lényegesen erősebbek nálunk. Ezért a Jobbik megoldási csomagjá t is ennek szellemében dolgoztuk ki. Teljesen egyértelmű, hogy a ciklusok árulását próbáljuk elkerülni. E folyamatot illetjük azon jelenségként, amely fellelhető, miszerint négyéves ciklusok során tologatjuk ezt a problémát, a kezelésével senki nem foglalk ozik, tüneti kezelés történik csupán, aztán a következő ciklus ugyanígy jár el. Ez a négyévenkénti parlamentinek csúfolt demokrácia egyik olyan válságtünete, amit nem sikerült felszámolni az utóbbi évtizedekben. Megoldásaink során tehát olyanokat próbáltun k kimunkálni, amelyek felvállalhatók generációktól és adott esetben pártállástól függetlenül is. A szülőtámogatási életjáradék egy kiváló hasonló intézmény, amelynek értelmében a dolgozó gyerek - hangsúlyozom, csak és kizárólag a dolgozó gyerek - szüleinek nyugdíját támogathatja saját adóbefizetései közvetlen átcsoportosításával. Ennek értelmében sem kaptunk még pozitív és megerősítő jeleket, pedig nem ez vágná haza a magyar gazdaságot és költségvetést, mégis egy olyan motiváló tényező lehetne, amelyről egy értelműen kijelenthető, hogy előrevinné ezt a kérdést. Az anyák helyzetének javítása, a számukra való rugalmas munkahelyek kialakítása is egy olyan kérdés, amely nem tologatható tovább, sőt az is felmerülhet, hogy legyen olyan szociális juttatás, amely neg atív adó jellegű, és amely további visszatérítéseket csoportosít számukra, családjaik számára, hiszen ők a produktív társadalmi szférát építik, nem pedig a roncstársadalmat gyarapítják. Tarthatatlan az, hogy ma egy gyermek felnevelése az egyetemig mintegy 1530 millió forintba kerüljön. A mai magyar átlagfizetések mellett ki engedheti meg ezt magának? Ugyanígy javasoltuk a gyermekneveléshez szükséges cikkek áfájának radikális csökkentését és a családi pótlék rendszerének átalakítását, hogy a megélhetési gye rmekvállalást, a megélhetési szaporodást felszámoljuk Magyarországon, ugyanis ki kell jelenteni, hogy ilyen jelenség létezik. Aki hátat fordít ennek, az a mai magyar valósággal nem számol, vagy pedig a Rózsadombról szemléli a magyar ugart, ami legalábbis c inikus ebben a Házban is. Láttuk, hogy voltak rá példák az utóbbi évtizedekben. Ezzel illene szakítani. Ehhez kapcsolódik az az indítványunk, amelynek értelmében a családi pótlékot csak a szülő 19 éves korától lehessen folyósítani, ezzel is megállítván azo n felelőtlen folyamatokat, amelyek nem a felelős gyermekvállalás felé mutatnak, hanem egyértelműen megélhetési célból szaporítják a magyar társadalom lélekszámát, de ebből létalap és jövendő még nem keletkezik. Ugyanígy javasoltuk a szociális kártya ország os szintű bevezetését, mégpedig azért, hogy a közpénzekből, a gyermekeknek szánt forintokból ne cigarettacsempészeket, ne bűnözőket támogassunk, hanem a gyereknek legyen ebből tankönyv, cipő, jövő, tanulási lehetőség. A médiatörvény vitája során is nagy el képedéssel láttuk, hogy fel sem merült a gyermekvédelem médiatörvénybe illesztése olyan szinten, hogy legalább egy felvilágosító kampány folyjon az abortusz kérdésköréről, mégpedig annak tekintetében, hogy ne kezeljék ezt a kérdést nagyon sokan úgy, mint e gy egyszerű fogászati beavatkozást, mivel nem az. A magzatvédelem az alkotmányba kell hogy kerüljön, de ezenfelül is végig kell gondolni, hogy az 1956 óta magzatgyilkosságok áldozatává vált több milliónyi magyarral - vagy ha egy részük megszülethetett voln a - mire mehetnénk. Kérdés, hogy lennee ilyen súlyos fokon Trianon. Kérdés, hogy lennee a Benešdekrétumok vagy a nyelvtörvények kérdésköre. Mennyivel nagyobb társadalmi erőt és pressziót lehetne gyakorolni, ha annyival többen lennénk, mint ahogy az előb b említettem. Teljesen egyértelműen kijelenthető, hogy az államnak meghatározott összeghatárig a gyermeknevelést a köz érdekében végzett tevékenységnek kellene nyilvánítania - mert nem csak és kizárólag egyéni és fogyasztói döntésről van szó , és ha ennek nyilvánítjuk, tehát a köz érdekében végzett tevékenységnek, akkor ennek a költségeit is legalább részletesen támogassa az állam. Márpedig egy költség nem adóztatható, tehát a gyermekvállalás sem lehetne egy adóztatható luxuscikk. Egyértelmű, hogy a gyerme knevelés közérdekké nyilvánításával a fogyasztói döntések kategóriájából kiemelhető a gyermekvállalás kérdése, és egy össztársadalmi felelősségvállalás felé
