Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 14 (64. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. VERES JÁNOS (MSZP):
129 valójában a kormány tevékenységét betakarják. Számunkra ez nem vállalható, ezt így mi nem tudjuk támogatni. Tehát az a meglátásom, hogy ha azokat a módosító javaslatokat, amelyeket fontosnak tartunk, befogadják és támogatják, akkor mi újraértékeljük ezt a véleményünket, de ebben a formában, ahogy ez van, ez így elfogadhatatlan. (Az elnöki széket Jakab István, a z Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Nagyon egyenes és direkt formában kerül a kormány ellenőrzése alá, és a kormánynak szinte fiókintézményévé válik a monetáris tanács és a Nemzeti Bank. Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most felszólalásra következik Veres János képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. DR. VERES JÁNOS (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ország gyűlés! Ma délután a költségvetési bizottság ülésén eléggé alapos szakmai véleménycserét folytattunk ennek a törvényjavaslatnak a tartalmát illetően. Ezért én tartózkodnék attól, hogy magáról a monetáris politikáról fejtsem ki saját álláspontomat, sokkal i nkább a javaslatról magáról két pont kapcsán szeretnék szólni. Az első. Ez egy olyan javaslat, amelynek tartalmában akár egyetértés is alakulhatna ki kormányoldal és ellenzék között. Ez egy olyan javaslat, amely olyan módon kívánja megváltoztatni a jelenle gi jelölés rendszerét, amelyben korrekt együttműködő partnerek minden további nélkül egyetérthetnek az Országgyűlésben. Két olyan momentum ugyanakkor ennek a javaslatnak a megfogalmazásakor valószínűleg elkerülte a kormány figyelmét, vagy szándékosan máské nt fogalmazták meg a javaslatukat, és erről a két pontról szeretnék szólni, amelyben láthatóan nem tudtunk egyetértésre jutni a bizottsági ülésen, és vélhetően most a vita alapján is nehéz lesz egyetértésre jutni. Az első pont az, hogy ha az érvényes Házsz abályt nézzük, akkor a magyar Országgyűlés által választott szereplők esetében nincs arra példa, hogy a meghallgatás intézménye kimaradna az adott folyamatból, illetve az adott jogszabályok ezt ne rögzítenék. Itt a javaslattevők erre most vagy nem gondolta k, vagy szándékosan hagyták ki ebből a folyamatból. Azt gondolom, hogy mind a kettő helytelen, éppen ezért beadott módosító indítvánnyal igyekszünk ezt a törvényjavaslatot e tekintetben elfogadhatóvá tenni, nevezetesen azt biztosítani, hogy akik monetáris tanácsi taggá jelölésre kerülnek, azok meghallgatására az Országgyűlés bizottságai előtt sor kerülhessen. Utaltak itt már többen a hozzászólók közül arra, hogy ez akár több bizottság is lehet. Megint csak az érvényes Házszabályt figyelembe véve úgy gondolo m, hogy egy dolog bizonyosan nem lehetséges, amit most a kormány javaslata tartalmaz. Nevezetesen: a jelölés joga kizárólag a parlament gazdasági és informatikai bizottságáé legyen, lévén, hogy a Házszabály szerint van a parlamentnek egy számvevőszéki és k öltségvetési bizottsága, amelynek feladatkörébe tartoznak a pénzügyi kérdésekkel kapcsolatos előterjesztések, és értelemszerűen egy ilyen jellegű javaslat megfogalmazásából a parlament ezen bizottságát kihagyni minimum értelmetlen vagy indokolatlan. Még ak kor is, ha szintén az érvényes Házszabály szerint a parlament ezen bizottsága mindig is ellenzéki képviselő által, jelenleg Nyikos elnök úr által vezetett bizottság. Természetesen ebben a bizottságban is a megfelelő többsége a kormányoldalnak biztosított, ilyen értelemben nem kétséges az, hogy csak olyan jelöltek kerülhetnek a Ház elé szavazásra a javaslat eredményeképpen, akivel a kormánypárti képviselők többsége egyet fog érteni. Azt szeretném tehát mondani most a vita ezen szakaszában, hogy a benyújtott javaslat tartalmi kérdéseiben akár egyetértést is lehetne létrehozni, ha ezt a két kritériumot, ha ezt a két feltételt
