Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 14 (64. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
130 megfelelőképpen véleményazonosságra lehetne hozni kormányoldal és ellenzék között. Azt javaslom tehát, hogy a benyújtott módosító indítvá nyok közül azokat, amelyek a meghallgatásra, törvényben rögzített módon történő meghallgatásra javaslatot tesznek, azt fogadják el a kormánypárti képviselők; illetve, hogy a saját magunkra érvényes szabályok közül legalább mi, parlamenti képviselők vegyük azt komolyan, hogy van a parlamenti bizottságok között egy feladatmegosztás, és a feladatmegosztás alapján a pénzügyi kérdésekkel - és nem kérdés és nem kétséges az, hogy itt olyan kérdésről van szó, ami pénzügyi kérdést érint - a parlament számvevőszéki é s költségvetési bizottságának van jogköre foglalkozni. Úgy gondolom, hogy ha ebben a két kérdésben egyetértés alakítható ki, akkor az összes többi olyan kérdésben is, amelyet ez az indítvány most nem érint, de a monetáris politikával kapcsolatban itt ma má r elhangzott, szintén közelebb kerülhetünk egymáshoz a gondolkodásunkban. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Mivel további felszólalók nem jelentkeztek, így megkérdezem Cséfalvay Zoltán á llamtitkár urat, kíváne a vitában elhangzottakra válaszolni (Jelzésre:) Igen. Megadom a szót, államtitkár úr. (22.10) DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képvi selő Hölgyek és Urak! A Bundesbank egykori elnökétől, Hans Tietmeyertől származik egy mondás, amely úgy szól, hogy nem minden német hisz Istenben, de minden német hisz a Bundesbankban. Ennek kétfajta oka is van. Egyrészt azért, mert a Bundesbanknak legendá s függetlensége volt, a másik pedig, hogy a Bundesbank - itt már elhangzott ez az említés - nagyon jó viszonyban együtt mozgott a gazdaságpolitikával, segítette a mindenkori kormány gazdaságpolitikáját; tehát függetlenség és egyúttal a mindenkori kormány g azdaságpolitikájának segítsége. Egyébként ezt mondja ki a Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatos törvény is, amely azt mondja, hogy támogatja a mindenkori kormány gazdaságpolitikáját, “nem veszélyeztetve elsődleges feladatát, az árstabilitást”. Az elsődleges f eladata az árstabilitás biztosítása a Nemzeti Banknak, és nyilvánvalóan a feladatkörébe tartozik a kormány aktuális gazdaságpolitikájának a támogatása. A jegybank és a kormány között nagyon világos munkamegosztás van. Ezt a munkamegosztást próbálták itt fe szegetni a képviselők. A jegybank a monetáris politikáért felelős. Elsődleges célja a pénzstabilitás biztosítása. A kormány felelős a fiskális politikáért, felelős azért, hogy ne legyen magas a deficit, felelős azért, hogy ne halmozódjon fel nagy adósság. Ebből a szempontból rendkívül fontos a Nemzeti Bank és a jegybank függetlensége. Miért fontos, hogy a Nemzeti Bank független legyen? Mindenekelőtt azért, hogy ne forduljon elő, hogy az adósságot vagy a hiányt az állam a pénz rontásával, a pénz nyomásával e linflálja. Ne inflációval oldja meg azt a helyzetet, ha képtelen tartani az államháztartás hiányát, hiszen nagyon jól tudjuk, az infláció - elhangzik nagyon sokszor - a szegények adója. Ebből logikusan következik, hogy kitől független a jegybank: a kormány tól, a végrehajtó hatalomtól. Azt kell elérni, hogy attól legyen független. Ez a törvénytervezet, amit benyújtottunk, pontosan ezt tartalmazza. A miniszterelnök ne delegáljon a monetáris tanácsba, és hasonlóképpen, ha a Nemzeti Bank elnöke jelöl, ne legyen a miniszterelnöknek ebben az esetben egyetértési vagy véleményezési joga. A parlamentnél legyen, ne a végrehajtó hatalom delegáljon a monetáris tanácsba, a kormánytól legyen független a jegybank. Ebből következően minden, ami itt elhangzott a függetlenség ről, nem tudom, itt Trockijt idézik, hogy a jegybanki függetlenséget a történelem szemétdombjára kellene helyezni, ez egy ostobaság. Nagyon is szükség van egy kormánytól független jegybankra, ami nem jelenti azt, hogy természetesen a parlamentnek ne legyen ellenőrzési jogköre ebben az esetben. Ez a törvényjavaslat ezt segíti elő. Úgy gondolom, mindenkinek persze megvan a saját véleménye
