Országgyűlési Napló - 2010. évi téli rendkívüli ülésszak
2010. december 20 (61. szám) - A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Jakab István): - MANDUR LÁSZLÓ (MSZP):
155 Ugyanis a benyújtott módosító javaslatok közül a 41., 76., 78. pontokban lényegében a kormán y számára adja meg a rendeletalkotási jogot, és ezen belül is leginkább a különféle díjak meghatározásában. Majd egyszer csak azt látjuk a módosító javaslatok legvégén, a 105. pontban, hogy a módosító javaslatot módosítja szintén ugyanaz az alkotmányügyi b izottság azzal, hogy mégsem a kormány, hanem mindezt tekintsük úgy, hogy húzzák ki a kormány szót, és egyébként írják be mindannyian a médiahatóság elnökét mint rendeletalkotót. Ez egy nagyon érdekes javaslat, maga a bizottság sem tudta, úgy tűnik, egy idő ben eldönteni, hogy kinek akarja adni ezt a jogot, hiszen a módosító indítványaiban ezt is meg azt is végül is benyújtotta. Hadd emeljek ki egy másik problémakört, ez pedig a bíróság, halasztó hatály kérdés köré írható le, ami azt jelenti, hogy a hatóság, ha kiszab bírságokat, büntetéseket a média szereplőire, addig az eredeti javaslatban az áll, és a megszavazott törvényben, törvényjavaslatban, pontosabban módosító javaslatokban az állt, hogy egyébként akiket megbüntettek, a panaszosok bírósághoz fordulhat tak a hatóság büntetésével szemben, és addig, ameddig ez elbírálásra nem került, a befizetésnek halasztó hatálya volt. Ez önmagában is nagy érzelmeket váltott ki már a közvéleményben és a médiaérdekképviselet körében is, hiszen tudjuk azt, hogy olyan hata lmat adott a lényegében fideszes delegáltakból álló médiahatóságnak és elnökének, ami a gumiszabályok figyelembevételével, ami ebben a törvényben szerepel, a maguk kényekedve szerint büntethetnek meg bárkit a média szereplői közül és nem is akármilyen mér tékekben. De legalább lett volna egy mentőöv, egy kis mentőöv, hogy legalább, míg a bíróság nem mondja ki azt, hogy ez jogszerű volt vagy nem volt jogszerű, vagy a mértékét illetően egyébként helyénvaló volte, vagy sem, addig legalább nem kellett fizetni. Nos, a 29., 52., 57. módosító javaslatokban egyértelművé teszi, hogy nincs ilyen. Tehát a módosító javaslatok, amiket itt fogadtunk el a parlamentben, állítólag egy koherenciaokból fakadóan a mai napon bekerültek a bizottság á ltal, hogy valamitől ez nem lenne valamivel koherens. Ez nyilván nonszensz. Itt nem erről van szó. Itt arról van szó, hogy a Fideszen belül most az a csoport győzött, a galambokhoz képest a héják, akik egyébként egy ilyen erős jogart akarnak a médiahatóság elnökének a kezébe adni, hogy a fenyegetettség állapotát a média szereplői fölött ekkora jogosítvánnyal a kézben meg lehessen tartani. Úgy látszik, azt nehezen lehet megérteni, hogy az ilyenfajta hatósági felügyelet a média világában, ami a sajtó szabadsá gát is egyúttal jelenti, és ettől sokkal kényesebb, mint bármilyen részpiaca egy gazdaságnak, ilyen típusú hatalmat adni leginkább nem szokás civilizált demokráciákban, és nagyon nincs is rá példa, hogy az írott vagy az internetes sajtó fölött tőlünk nyuga tabbra ilyen típusú kemény jogosítványokat és függőségi viszonyokat hoznának létre a hatalomtól függő módon. Nos, vegyünk egy másik csoportot is, ezt az “annak adunk lehetőséget, akinek csak akarunk” címszóval lehetne jellemezni, ami a 21., 23., 41. és 96. ajánlási pontokban tapintható ki. Ez lényegében azt jelenti, hogy cizelláltan megfogalmazták azt, hogy lényegében, ha a gumiszabályok alkalmazásával azt mondják, hogy valamilyen médiapolitikai érdek úgy diktálja, valami fontos közérdeket talál magának a m édiahatóság, akkor lényegében bárkinek adhat jogosultságot, frekvenciát adhat, sőt az előbb felsorolt ajánlási pontokban nemcsak frekvenciát, de infrastruktúrát is adhat a szereplőknek. Hiszen ezekkel a módosításokkal lényegében adóberendezéseket, sugárzás i lehetőségeket is oda tud ítélni pályáztatás nélkül. Ráadásul az a szabály továbbra is megerősítésre került a módosító javaslatban, hogy teheti ezt úgy, hogy lényegében, aki először jelentkezik a lehetőségre, az fogja megkapni egyébként ezt a jogosultságo t, ami lényegében a korrupció most már intézményesített és törvénybe foglalt melegágya. Hiszen ki lesz az az első, aki értesül majd erről a lehetőségről, és az első pillanatban be tudja majd nyújtani, hogy ő kaphassa meg? Tehát még mérlegelni sem kell, hog y ki lenne a legjobb esetleg az ajánlattevők közül, még ha nincs is pályázat, hanem egyszerűen csak a bejutás sorrendje számít.
