Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 3 (42. szám) - Megemlékezés az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatairól - ELNÖK (dr. Latorcai János): - KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP):
1780 mártírokká. Mansfeld Péter, akit a szocialista bitófa zsenge ifjúságában ölt meg, halála előtt ezt kiáltotta a világba: “Éljen a szabadság! Éljen Magyarország! Szeretlek, édesanyám!” Az ige ott lebegett a jeltelen sírok felett, ahol arccal lefelé, hátukon dróttal összekötött kézzel hőseink nyugszanak. Emlékük éjszakánként álmaink ablakán sokunkhoz bekopog. Huszonegy év telt el, amióta az alkuköztársaság megszületett a Magyar Köztársaság romjain. A mesterségesen 1990ig fenntartott diabolikus tákolmány maradéka azonban ma is itt van. Ez a mar adék lépett működésbe 2006 őszén is. Ekkor kapott tanúbizonyságot minden honfitársunk a posztbolsevik nómenklatúra vadkapitalistáinak áldemokráciájáról. Ez a hatalom ugyan már nem mert a Kossuth téri tömegbe lövetni, de mert megalázni, letartóztatni, megva kítani, nemzeti érdekeinktől idegen koncepció szerinti ítéleteket hozatni. A feladatunk adott: ezt a maradékot a vörösiszaphoz hasonlóan le kell mosni, el kell takarítani, hogy a tisztességes emberek életét soha többé semmilyen alternatívája ne zavarhassa. A magyar nemzet 2010re felébredt. Az ébredés következtében a nemzeti érdekképviselet aktívan jelen van a törvényhozásban. A Jobbik 47 képviselője folyamatosan és aktívan dolgozik. Büszkén mondhatom, 1956ban a forradalmárok megtalálták a vörös kolosszus Achillessarkát, a szabadság lándzsájával sebet ejtettek rajta; igaz, kicsiny sebet, de soha be nem gyógyulót. A Szovjetunió 1956 után soha többé nem lehetett az, mint azt megelőzően, nem hazudhatott soha többé csodákat az emberi jogokért történő harcairól , hiszen mindenki látta a magyarországi filmhíradók képein, hogy a barikádokat építő munkásokra és diákokra miként nyitnak tüzet a Vörös Hadsereg tankjai. Így indult el a ’90es bukásához vezető ’56os úton a nagy Szovjetunió. És milyen megnyugtató: nincs ma már Vörös Hadsereg, nincs ma már Szovjetunió, a magyar nemzet viszont folyamatosan erősödik. Isten áldja meg hazánkat! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem, hogy a kormány képviseletéb en kíváne valaki ehhez hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Nem. Megemlékezés az 1956os forradalom és szabadságharc áldozatairól ELNÖK (dr. Latorcai János) : Tisztelt Képviselőtársaim! Kevés nemzete van a világnak, amely az ü nnepei között nemzeti gyásznapot is nyilvántart. A sors nekünk, magyaroknak bőkezű volt ezen a téren is, hiszen a trianoni emléknappal immár három is jutott osztályrészünkül. Ezek a napok hitünk szerint felidézik a múltat, felrázzák szunnyadó nemzeti érzés einket, és a hősök tetteiből és áldozatvállalásaiból erőt meríthetünk jelenünk és jövőnk valamennyiünk számára sikert hozó biztos formálásához. Ebben a szellemiségben kérem a tisztelt Országgyűlést - mivel holnap nincs ülésnapunk , hogy egyperces néma fel állással adózzon a hősök emlékének . (Megtörténik.) Köszönöm szépen. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kalmár Ferenc frakcióvezetőhelyettes úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából: “A szegedi dóm 80 éve” címmel. Frakcióveze tőhelyettes úr, öné a szó. KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Múlt héten ünnepeltük Szegeden a dóm felszentelésének 80. évfordulóját. KissRigó László püspök úr gondoskodott egy felemelő, magas színvonalú műsor megszervezéséről, amelyet Koltai Gábor rendezett, neves magyar és határon túli magyar színészek részvételével. A kormányt Réthelyi Miklós miniszter úr képviselte.
