Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 3 (42. szám) - Megemlékezés az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatairól - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SZŐCS GÉZA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár:
1781 Valószínűleg nem kértem volna felszólalási lehetőséget, ha úgymond “csak” a szegedi dómról vo lna itt most szó. Viszont ezen a közakaratból felépült templomon ott volt mindig Isten áldása, hiszen egy értékrendet és kultúrát kisugárzó, lélekkel bíró templomról van szó. Miért is állítom ezt? Trianon után a dóm körüli épületekbe költözött a kolozsvári egyetem, ezzel Szeged automatikusan a magyar kultúra egyik fellegvárává vált, és vitathatatlanul a DélAlföld szellemi központja lett. Természetesen e folyamat beindításához szükség volt egy olyan szellemi óriásra is, mint Klebelsberg Kunó. Ő maga Arad me gyéből, Magyarpécskáról származott. Ő volt az, aki meggyőzte SzentGyörgyi Albert professzort, hogy jöjjön haza, s Szegeden tanítson és folytassa kutatásait. Érdekes, hogy a Nobeldíjat érő kutatások pont a dóm főbejáratával szembeni egyetemi szárnyban zaj lottak. (9.30) Azt mesélik, hogy a Nobeldíj odaítélésének hírére SzentGyörgyi Albert professzor úr első útja Klebelsberg dómbeli sírjához vezetett. 1930. október 24én Szegeden nemcsak a dómot szentelték fel, hanem átadták az ötezredik tantermet is a sze gedi Rókusi Általános Iskolában. Ezt az iskolai tantermet szintén a klebelsbergi kultúrpolitikának köszönhetjük. Konklúzióként elmondható, hogy a szegedi dóm, mint immár a DélAlföld centrális szellemi központja, betöltötte szerepét, szolgálta a magyar kul túra felemelkedését, és sugározta azt határon innen és túl. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy 1930. október 12én Klebelsberg Kunó aláírta azt a rendeletet is, amely szabályozta a Nemzeti Emlékcsarnokbizottság működését, ugyanis a Dóm téri árkádok al att található a nemzeti panteonunk. Sajnos, ez a bizottság a kommunizmus évei alatt nem működött, ezért jelenleg olyan személyiségek szobrai is találhatók ott, akik megosztják a közvéleményt, enyhén szólva, megosztják a közvéleményt. Ezért másolatban eljut tattam az államtitkár úrhoz a klebelsbergi rendelet szövegét, és az a javaslatunk és kérésünk, hogy miniszteri hatáskörben ezt a bizottságot élesszék újra. Úgy gondoljuk, hogy akkor elkerülhetőek lesznek a különböző viták, és újra beépülhet egy olyan szűrő a nemzeti panteon szobrainak avatásakor, amelyet mindenki elfogad, és amely egy független testület munkájának az eredménye volna. Hiszen, idézek az eredeti rendeletből, kik voltak tagjai ennek a bizottságnak: a Magyar Tudományos Akadémia két küldöttje, a Szegeden működő Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem - ez nyilvánvalóan a jelenlegi Szegedi Tudományegyetem , Szeged város közönségének egyegy küldöttje, a vallási és közoktatási miniszter által kijelölt három tag. Ez egy olyan testület létrejött ét jelentené, amelynek, úgy gondolom, senki sem kérdőjelezné meg a munkáját és a munkájának az eredményeit, és el lehetne fogadni a döntéseit. Ezért kérjük nyomatékosan, hogy az illetékes minisztérium ezzel az üggyel foglalkozzon, és állítsa vissza a bizot tságot. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. Kérdezem a kormány képviselőit, óhajte valaki az elhangzottakra válaszolni. Igen, Szőcs Géza államtitkár ú rnak adom meg a szót. Parancsoljon, államtitkár úr! SZŐCS GÉZA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném megköszönni a napirend előtti felszólalását, amelyben itt az ország Házában beszám olt az elmúlt hetek egy nagyon fontos eseményéről, ugyanis nemrégen, október 24én a szegedi Dóm téren több ezer ember gyűlt össze, hogy a magyarságra, az európaiságra és a kereszténységre emlékezzen. Tudnunk kell, hogy ez egy olyan helyszínen történt, ame ly a nemzet történetében egy szomorú eseményhez kötődik, mint egy eseménysor első pontjához, az 1879es szegedi árvízhez. Ennek pusztítása után határozták el a szegedi városatyák, hogy templomot emelnek Szűz Mária tiszteletére,
