Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 19 (36. szám) - Egyes migrációs tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SZABÓ TIMEA, az LMP képviselőcsoportja részéről:
998 Az emberi jogi mérleg tehát negatív, és akkor még egy sor ind okolatlan szigorítást nem is említettem, mint például az idegenrendészeti őrizet maximális határidejének megkétszerezését fél évről egy évre. Tisztelt Képviselőtársaim! Látogassanak el a gombaként szaporodó idegenrendészeti fogdák bármelyikébe, és töltsene k el ott egyetlen napot a szobájukba zártan, maximum egy óra séta lehetőségével a kopár udvaron, majd gondoljanak bele abba, hogy akik az ilyen fogdákon aszalódnak, legtöbbször semmilyen bűncselekményt nem követtek el, terhükre legfeljebb szabálysértés írh ató, annyira bűnösök, mint a gyorshajtók vagy a tilosban parkolók. Képzeljék el, hogy önöket egy másik országban, mondjuk, gyorshajtásért fél évre fogdába vetnék. Igazságtalan lenne, ugye? Nem véletlen, hogy az Unió legtöbb országában nem ismerik az ilyen hosszú idegenrendészeti őrizetet, és az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2010 szeptemberében, áttekintve a huszonhét ország igazgatási, fogvatartási gyakorlatát, azt ajánlja a tagállamoknak, hogy a fogva tartás hosszát hat hónapban maximalizálják. Csak meg jegyzem, hogy a visszatérési irányelv a huszonhét ország közül négyben vezetett a fogva tartás hosszának növeléséhez, más államok, például Franciaország vagy Ciprus ma is megelégszenek egymásfél hónapos maximummal. Ha emberi jogi szempontból elszomorító i s a kép, vigasztalhatnánk magunkat azzal, hogy a létrejövő szabályok legalább az Unió jogával harmonizálnak; sajnos ez sincs így, a tervezet több ponton ellentétes az Unió jogával, ahogy arra a menekültek családegyesítési joga kapcsán már utaltam. A részle tes vitában a további ellentmondásokra is rá fog mutatni az LMP; és Lukács Tamás megérkezett, így elmondom, hogy várom a színvonalas szakmai vitát is majd ebben a kérdésben, és mindannyiunk érdeke valóban az, hogy egy rendezett körülményeket is támasztani tudó törvénycsomag szülessen meg. Szomorúan teszem azonban hozzá, hogy a jogsértésre készség nem idegen a jelen kormányzat gyakorlatától, hiszen a menekültstátusért folyamodókat a hatályos jog szerint a befogadó állomásokon kellene elhelyezni, maximum 15 n api fogva tartás után, de a gyakorlatban ez nem történik meg, hiába hívta fel a figyelmet a jogsértésre az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, hiába mondta ki a gyakorlat törvénysértő mivoltát a legfőbb ügyész. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal állam a z államban, hidegen hagyja, mit ír elő a Köztársaság vagy az Unió jogrendje. De a miniszter is bizonytalan, hiszen a törvényjavaslat indoklásában a visszatérési irányelvről azt mondja: azt az Unió Parlamentje fogadta el, holott a valóságban a visszatérési irányelvet a Tanács fogadta el az úgynevezett együttdöntési eljárás keretében, és mindkét szerv jegyzi. Felmerül a kérdés: a minisztériumban olvastáke az irányelv hiteles szövegét, mielőtt átültették volna? Ha már emberi jogi szempontból kiábrándító és az uniós joggal olykor ütközésben áll a tervezet, legalább az iránya jóe, tükrözie a Bizottság jogfejlesztő törekvéseit a készülő EUjogon? Fájdalom, ezzel a tollal sem ékeskedhet. Miközben fogcsikorgatva eleget tesz a már meglévő kötelezettségeknek, és az utolsó pillanatban bevezeti a vízum elutasítása vagy megsemmisítése elleni fellebbezés jogát, a készülő jogszabályokkal ellentétes irányba indul. A bizottság a menedékjogi szabályok átdolgozásába fogott, és a javasolt új szabályokat az elmúlt két évben le tette az államok asztalára. Ezeket most tárgyalják, és természetesen előfordulhat, hogy a tagállamok a bizottság javaslatát kiegészítik, finomítják, csiszolják vagy csonkolják, de épp ellentétes irányba nem indulnak. Az előttünk fekvő javaslat viszont éppe n ezt teszi. A bizottság javaslatai a menekült és a magyar jog megnevezésével oltalmazottnak nevezett, kiegészítő védelmet élvező személy helyzetét egységesíteni kívánja, akár a munkavállalás, akár a tartózkodási engedélyek, akár a többi érdemi jog, példáu l a befogadási feltételek terén. A magyar tervezet épp ezzel ellentétesen távolítani kívánja a két státust, amikor az oltalmazottak honosítását kivonja a kedvezményesen honosítandók köréből. A Bizottság jelentése a szabad mozgásról szóló irányelvben azt sz orgalmazza, hogy a családot kiterjesztően, a kiutasítás lehetőségeit EGTpolgárok esetében megszorítóan értelmezzék; a magyar törvénytervezet ennek épp az ellenkezőjét teszi.
