Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 19 (36. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - SZABÓ REBEKA (LMP):
965 Magyarország természeti örökségét, a GDP növekedése sem hozza vissza”. Öné a szó, fr akcióvezetőhelyettes asszony. SZABÓ REBEKA (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mostanában gyakran halljuk, ahogyan a kormány programpontjaiban, az új Széchenyitervben, a miniszterelnök felszólalásaiban előszeretettel használja a fenntarthatóság kifejezést, bár legtöbbször leszűkítve a gazdaságra vonatkozóan. Ebből az derül ki számunkra, hogy a kormány, illetve a kormányfő nincs tisztában azzal, amit a fenntarthatóság a XXI. században jelent. Az ő fogalomtárukban ugyanis a természe ti környezetünk olyasmi, ami jó, ha van, de amit könnyű szívvel fel lehet áldozni a rövid távú gazdaságfejlesztési célok érdekében. Ezt tükrözi az is, hogy az önkormányzati választások győri fideszes sikerpropagandájának központi elemeként szolgáló Audibe ruházás ünnepélyes bejelentésekor feltett újságírói kérdésre, miszerint okozhate fennakadást a beruházásban az az aprócska tény, hogy az eladott és beépítésre szánt terület az európai Natura 2000 hálózat része, és kiemelt közösségi jelentőségű élőhely, Ma gyarország miniszterelnöke pusztán ennyit válaszolt: a kormány döntése nyomán semmilyen kétely nem vetődhet föl, Btervre nincs szükség. Ez a kijelentés több szempontból is figyelemre méltó. Egyrészt kérdéses, hogyan előlegezheti meg a miniszterelnök az Eu rópai Bizottság folyamatban lévő vizsgálatának eredményét, ami a Natura 2000 területek beépíthetőségéhez járulhat hozzá a magyar állam által benyújtott dokumentáció alapján. Másrészt annak talán még nagyobb jelentősége van, hogy mekkora veszélyeket hordoz magában, ha egy ország miniszterelnöke a természetvédelem szempontjait még csak megfontolásra méltónak sem találja. Az idő rövidsége miatt csak utalni tudok mondandóm elméleti hátterére. Az emberi lét alapjait a minket körülvevő természettől származó, úgyn evezett ökoszisztémaszolgáltatások adják. Azért van ivóvizünk, belélegzésre alkalmas levegőnk és ehető élelmiszereink, mert a földi ökoszisztéma kis részfolyamatai mindezt előállítják számunkra. A természet pusztításával tehát saját magunk és gyerekeink é letfeltételeit tesszük visszavonhatatlanul tönkre, amelyet még a szárnyaló GDP sem lesz képes soha kompenzálni. Bizonyított tény, hogy az ökoszisztémaszolgáltatások elvesztése már most komoly gazdasági károkat okoz. A jelenleg is zajló, a természeti krízi sre megoldást kereső nagoyai ENSZtanácskozásra készülve közgazdászok megállapították, hogy a biodiverzitás és az élőhelyek elvesztése évente mintegy 25 milliárd dollárjába kerül az emberiségnek. Ezért a magyar társadalom jövőjének szempontjából is rendkí vül kockázatos és felelőtlen magatartásnak gondoljuk, ha az ország miniszterelnökének kommunikációjából az derül ki, hogy a hazai vagy európai természetvédelmi intézkedések csak valamiféle kényszerű kötöttségek, amelyeket a gazdasági fellendülés érdekében bármikor félre lehet söpörni. Ugyanis, és ezzel Orbán Viktor bizonyára tisztában is van, a miniszterelnök kijelentései üzenetként értelmezhetőek a társadalom számára. A kormányfő szavaiból kirajzolódó kormányzati attitűd közvetlenül vezethet a környezet- é s természetvédelmi hatóságok leépítéséhez, az önkormányzatok zöldfelületbeépítési gyakorlatának felélénküléséhez, a nemzeti parkok jogosítványainak gyengítéséhez, a nemzeti parki szakemberek megfélemlítéséhez, elhallgattatásához vagy azonnali elbocsátásáh oz, illetve az olyan befektetői magatartás elterjedéséhez, amilyet például az Auchan tanúsít a dunakeszi védett láp beépítésével. Ez a szemlélet megerősítheti azt a helyzetet, ahogyan az állatorvosi lónak tűnő Audiberuházás is megmutatta, hogy jelenleg eg y tőkeerős nagybefektető számára szinte a legegyszerűbb megoldás, ha az államtól megvesz egy, eddig természetvédelmi oltalom alatt álló területet. Hiszen így direkt az ő számára meghozott kormányrendeletek segítségével kellő gyorsasággal olyan földtulajdon hoz juthat, amelynek beépítését nem nehezíti a zavaros, netán osztatlan közös tulajdonosi háttér, nem kell alkudoznia az előző tulajdonossal, és a hatósági engedélyekre sem kell sokáig várnia. Ugyanígy az önkormányzatnak sem kell a szakhatóságok, a szakért ők és a nyilvánosság bevonásával
