Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 12 (34. szám) - A Gazdasági Versenyhivatal 2009. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló, valamint a Gazdasági Versenyhivatal 2009. évi ... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. KUPCSOK LAJOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik):
787 Hiszen mely terület az, amelyről itt elsődlegesen szó lehet? Ez a terület a szolgáltatások területe elsősorban, ahol a magyar átlag állampolgárok nap mint nap szembesülnek azokkal a szolgáltatókkal, amelyekkel szemben szinte védtelenek és kiszolgáltatottak. Természetesen, mint ahogy Rozgonyi képviselő úr említette, nem a hullar ablókról beszélek, akik nyugodtan ki tudják fizetni a számláikat, mert a privatizációból megszedték magukat - és sajnos még mindig ülnek ilyen hullarablók az Országgyűlés falai között is , hanem az egyszerű emberekről, akik hó elején megkapják a csekket, és ezeket a csekkeket megpróbálják befizetni, és ezeket a szolgáltatásokat veszik igénybe. Ugyan azt is lehet mondani, hogy ezek a szolgáltatások önként vállalt, önként megrendelt szolgáltatások, de azért ez nem teljesen így van, hiszen az elektromos áram, vagy akár a fűtés, de idesorolhatom még az autót is, ma már nem luxuscikkek a mai világban, és ezek a szolgáltatások, azt is mondhatom, szinte kötelező érvényű szolgáltatásoknak is minősülhetnek, hogy fűtsünk, hogy világítsunk a lakásunkban. Ha valaki egy ilyen számlát meglát, egyszerűen átláthatatlan ez a számla. Az államnak kötelessége lenne megvédeni az állampolgárokat, hiszen nem tudnak ezekkel a szolgáltatókkal szemben semmilyen érdeket érvényesíteni. Hogy csak egy példát mondjak: például volt egy ese t az ELMŰvel kapcsolatosan. Ugye, lehet fizetni átalánydíjat ugyanúgy a fűtésre és a villanyra is. Amikor az ember fizeti az átalánydíjat, akkor év végén jön egy számla, ami még a fönnmaradt részletekre vonatkozik. Volt egy olyan eset, amikor az első évbe n ugyanolyan áramfogyasztás mellett szinte, tehát nem cseréltek semmilyen nagyobb elektromos berendezést a lakásban, 4 ezer forint volt ez a kompenzációs számla, rá egy évre 22 ezer volt, és a harmadik évben pedig már 57 ezer forint volt. Átláthatatlan a s zámla, fogalma sincs az ügyfélnek, hogy éppenséggel miért fizet ő ennyivel többet, amikor minden valószínűség szerint az áramfogyasztása ugyanaz volt abban az évben, mint az előző években. És ha bemegy reklamálni, mondjuk, az ELMŰhöz, akkor a következő vá laszt kapja: kimennek megvizsgálni a villanyóráját, fizessen be 10 ezer forintot - és nem tud máshova fordulni. Hogy ez mennyire tisztességes eljárás, vagy mennyire vannak ők erőfölényben, és mennyire érvényesül a fogyasztóvédelem, ha valaki már próbált el járni ilyen szolgáltatókkal szemben, akkor biztos, hogy vannak erről tapasztalatai, hiszen ezek a szolgáltatók sokszor nemcsak hogy erőfölényben vannak, hanem azt jelenti, hogy egyeduralkodók a piacon, tehát nagyon nem is lehet velük szemben változtatni. A bankokról már nagyon sok szó esett. Senki nem védi meg az embereket a bankokkal szemben sem. Személyes példám: én három éve fizetem a hitelt az autómra, 1 millió 300 ezer forintot vettünk fel, amikor kijönnek a csekkek, akkor mindig befizettem három éven keresztül. Most, amikor be kellett adni az adóbevallást, fölhívtam ezt a bankot megkérdezni, mert az adóbevallásnál be kellett írni, hogy mennyi hitel van. Képzeljék el, háromévi fizetés után 1 millió 530 ezer forinttal tartozom a banknak, tehát 230 ezer f orinttal nőtt a tartozásom háromévi fizetés után egy megkötött szerződésre. De ennek elvileg utánanézni, utánajárni azért is nehéz és lehetetlen, mert ez a nagy bank azt az ügyfélszolgálatot például, ami Budapesten volt, és ahova eddig besétálhatott az emb er és megkérdezhette és különféle papírokat kikérhetett, ezt az ügyfélszolgálatot megszüntette, elvitte Budapesttől több mint 100 kilométerre. Telefonon lehet érdeklődni, egyébként meg levelezünk egymással. Ez megint teljesen kiszolgáltatott helyzetbe jutt at több tízezer ügyfelet, tehát ez megint egy olyan dolog, amire az államnak oda kellene figyelni. (20.10) Aztán beszélhetnék itt a Díjbeszedő Zrt.ről és minden egyéb más, olyan dologról, ami még ebbe beletartozik. De van itt még egy olyan megállapítás, a mikor azzal foglalkozik a beszámoló, hogy a biztosítási piacon a gépjárműbiztosításokkal kapcsolatosan egyik esetben sem sikerült erőfölényes helyzetet valószínűsíteni. Erre is hadd mondjak önöknek egy példát! Mondtam azt, hogy az államnak be kellene avat koznia. Volt olyan terület, pont a gépjárműbiztosítás, ahol az állam beavatkozott, nagyon jól avatkozott be az előző kormány, hiszen a kötelező gépjárműfelelősségbiztosításnál, ha
