Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 12 (34. szám) - Pany Yahtotou, a laoszi nemzetgyűlés alelnöke és delegációjának köszöntése - A fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
702 a politikai elit legfelső szintjéről kiesnek, esetleg az önkormányzatok szintjére sem tudnak visszakerülni, nem tudják ott megvetni a lábukat. Sok mindent megértünk a tisztelt előterjesztő oldaláról, de valóban, az előttem szólók egyike már feszegette a 28szoros illetményszorzó kérdését. (13.20) Fölmerül, hogy egyrészt miért itt kellett ezt elhelyezni, miért nem esetleg a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvényben, de talán még ez a kisebbik baj, legalább e téren ősz inték voltak, és átláthatóbb viszonyokat teremtettek. A 28szoros illetményszorzó alkalmazása nyilván nemcsak elvi lehetőség lesz, hiszen úgy fogalmaz a javaslat, hogy legfeljebb 28szorosa lehet, tehát tény, hogy az nem egy fix, merev szabály, de nyilvánv aló, hogy nem azért teremtik meg ennek a lehetőségét, hogy utána ne alkalmazzák. Ugyanúgy biztos vagyok benne, hogy a kormánymegbízottak döntő többsége is országgyűlési képviselő lesz, hiszen nem azért akarják lehetővé tenni a képviselők számára mindezt, m ert utána esetleg ezzel a lehetőséggel nem kívánnak élni. A 28szoros illetményszorzó azt jelenti, hogy nagyságrendileg bruttó 1 millió 100 ezer forint közeli jövedelemre tesznek szert azok az országgyűlési képviselők, akik közü l nagyon sokan legalább ennyit megkapnak képviselői javadalomként is a képviselői javadalom három jogcímének összegeként. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény lehetőséget ad ezenfelül még illetménykie gészítések és illetménypótlékok megállapítására is, amely azt jelenti, hogy ez az 1 millió 100 ezer forint körüli összeg könnyen akár másfél millió forintra vagy bruttó másfél millió forint fölé is emelkedhet, amely úgy hiszem, hogy a jelenlegi kereseti vi szonyok között - különösen, mondjuk, az északkeletmagyarországi kereseti viszonyok között - egyenesen vérlázító, és borzasztó aránytalanságokat is szül. Hiszen rendben van, egyetértünk azzal, hogy gyors, hatékony, pontos, ügyfélbarát, ügyfélközpontú legye n a közigazgatás, de nem tudom, hogy tisztában vannake azzal, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy mondjuk, SzabolcsSzatmárBereg megyében vagy Szatmárban vagy különösen Mátészalka környékén egy városi vagy egy községi igazgatás szintjén dolgozó ügyintéző, e gy köztisztviselő kolléga vajon mennyit keres. Kérem szépen, vannak olyan köztisztviselő kollégák, akik nem sokkal keresnek többet, mint azok a közmunkások, akik az “úttalanság a munkához” című közmunkaprogram keretében gyakorlatilag nagy többségében főáll ású lapáttámasztást és vízgereblyézést végeznek, és egészen megalázó bérszinteken dolgoznak a kollégák a községi igazgatás szintjén. Úgy gondolom, hogy amikor kiváló minőségű és nagy mennyiségű munkát várunk el, akkor ezt nem lehet, sőt egyenesen bűn jutal mazni - a “jutalmazni” szót itt idézőjelbe tenném - megalázóan alacsony bérszintekkel. Rengeteg olyan kolléga dolgozik a községi igazgatásban, akik közel a nyugdíjhoz talán jó esetben nettó 110 ezer forint körüli jövedelemhez jutnak. Nettó 110 ezer forint! Kérdezem, hogy önök közül hányan és hogyan, milyen színvonalon tudnának ebből megélni vagy egyáltalán létezni. Tehát, amikor a kiváló munkavégzésről van szó, akkor nem a 28szoros szorzót kellene erőltetni a kormánymegbízottak felé, hanem rendezni kellene az ügyintézők bérkérdését, ugyanis a történelem és a politika, és úgy látom, a területi államigazgatással kapcsolatos törvényalkotás is igen mostoha, mert főleg a tábornokokra meg a vezetőkre - a “tábornok” szót nyilvánvalóan átvitt értelemben értsék - pr óbál kedvezőbb szabályokat alkotni, viszont a katonákról, a dolgozókról, az ügyintézőkről, akik ténylegesen megszenvedik sokszor az igazgatást, az igazgatás árnyoldalait, azokról viszont megfeledkezünk. Sokkal korrektebb lett volna, és sokkal nagyobb népsz erűséget hozna önöknek is, ha valahogy a legalsó közigazgatási szinten dolgozóknak a bérrendezése irányában is látnánk javaslatokat, de úgy látom, hogy ez még hosszú ideig várat magára. A vezetők kinevezése és felmentési rendje, a munkáltatói jogkör gyakor lására vonatkozó szabályok is minden kétséget kizáró módon a hatalmi bebetonozást szolgálják. A kormányhivatalok január 1jei létrehozásával együtt tervezik, hogy ügyfélszolgálati irodákat hoznak létre. Természetesen önmagában ez nem hangzik rosszul, sőt ö nmagában ez egy kedvező
