Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 12 (34. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz):
662 esetlegesen egy alkotmánymódosítás nélküli időszak következzék be, és amikor majd megszületik az új alkotmány, akkor ezzel fogunk élni. Én azt gondolom, hogy az élet azért keresztülhúzta ezt a számítást, és nyilvánvaló, hogy ma is olyan alkotmá nymódosításról beszélünk, és olyan alkotmánymódosítást vitatunk itt meg a Házban, amely feltétlenül szükséges; zárójelben jegyzem meg, hogy én még egy módosító indítványt is benyújtottam most, úgyhogy azt hiszem, hogy ez fel fogja hergelni az ellenzéki kép viselőket, de muszáj volt, mert az élet, még egyszer, megy. A másik kritika pedig az alkotmányozással kapcsolatosan az alkotmányelőkészítő bizottságban az, hogy mi ez a rapid gyorsaság, miért akarunk ilyen gyorsan alkotmányt csinálni, hisz nagyon sok érv szól amellett, hogy az alkotmányozás egy nagyon komoly, nagyon összetett feladat, időtálló munka. Erre tekintettel - ahogy jó néhányan megfogalmazták - nem lehet jövő tavaszra új alkotmányt készíteni. Én azt hiszem, hogy feloldhatatlan ellentét van a két d olog között: kellene is új alkotmány, meg nem is kellene, jó is lenne, ha az élet haladna az országban, a módosításokat is meg kell csinálni. Azt hiszem, hogy egy feloldhatatlan ellentét van a két dologban. Nem lehet mind a két követelménynek egyszerre ele get tenni. Képviselőtársaim, amikor ezt az alkotmánymódosító javaslatot az ember a kezébe veszi, és felolvassuk ezt az 1949. évi XX. törvényt, akkor nekem is, aki - hogy is mondjam - korábban is jobboldali parlamenti képviselő voltam az Országgyűlésben, a hátam borsódzik, hogy az 1949. évi XX. törvényt még módosítgatjuk, és ez a sztálinista alkotmány még itt van a Házban, és erről vitatkozunk itt. Ugyanaz a véleményem tehát, mint mindenkinek, hogy valóban egy új, történelmi alkotmányra van szükség, amelynek a nevében sincs az 1949. évi XX. törvény. Itt is engedjenek meg egy kitérőt! Akik ezzel kapcsolatosan az ellenkezőjét fogalmazzák meg, vagy azt mondják, hogy mi a probléma ezzel az 1949es alkotmánnyal, biztos emlékeznek még arra, hogy nem olyan régen, mo ndjuk, húsz esztendővel ezelőtt itt az elnök úrnál a nagy címer le volt takarva, és biztosan emlékeznek arra, hogy milyen címer volt itt, és arra is biztosan emlékeznek képviselőtársaim, hogy micsoda vehemens viták folytak arról, hogy Kossuthcímer vagy ko ronás címer legyen, és nem is olyan nagy többséggel született meg a mostani címer. Azt már nem is merem mondani, hogy esetlegesen az Árpádok, az Anjouk, a Jagellók, a Szapolyaiak és a többi nagy címerünk is néha le volt takarva, mert az akkoriaknak ez nem annyira tetszett. (10.10) Tehát a lényeg az, hogy mindannyian, ez a többség szeretné, hogy ez a sztálinista alkotmány nem lenne, és szeretnénk, hogyha egy új alkotmány születne. Én azt gondolom, hogy az államtitkár úr részletesen elmondta a mostani törvény módosítás legfontosabb szegmenseit, ezért én tulajdonképpen három dologgal kívánok összességében foglalkozni. Az első és talán legfontosabb mondandómnak az a része, amely a jogalkotásról szóló törvényre vonatkozik, hisz a jogalkotásról szóló törvénnyel kap csolatosan - ahogyan már államtitkár úr is idézte - van egy alkotmánybírósági döntés, és ezt az alkotmánybírósági döntést végre kell hajtanunk, ezt az alkotmánysértést meg kell szüntetni. Ennek megfelelően született meg ez a bizonyos alkotmánymódosítás, am ely világosan megfogalmazza, hogy kötelező magatartási szabály kizárólag az alkotmányban megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által kiadott jogszabályban állapítható meg. A jogban nem jártasok számára, meg úgy általában azoknak, akik ezt félre szokták érteni, szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy jogszabályon kívül más jogi aktusban kötelező magatartási szabály nem állapítható meg. Ezt azért szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, mert nagyon sokan, még talán a szakmában is vannak olyanok, aki k bizonyos kérdések felvetésekor állásfoglalásokat, véleményeket kérnek a minisztériumoktól, szakhatóságoktól, esetlegesen az Alkotmánybíróságtól. Nyilvánvaló, hogy erre nincs mód és lehetőség, azt hiszem, hogy aki a jogszabályi hierarchiát ismeri, és isme ri a törvényt, az tudja, hogy mi az ezzel kapcsolatos teendő. Tisztelt Képviselőtársaim! A legizgalmasabb kérdés, amely már itt érintve volt, és mondandómnak tulajdonképpen ez lenne a lényege, hogy a legfőbb ügyész interpellálhatóságával, az
