Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 11 (33. szám) - A Közszolgálati Közalapítvány, a Magyar Rádió Zrt., a Magyar Televízió Zrt., a Duna Televízió Zrt. és a Magyar Távirati Zrt. vagyona meghatározott körének a Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap részére történő átadásáról szóló országgyűlési... - MANDUR LÁSZLÓ (MSZP):
616 Ennek a legjobb példája például a 2. pont a határozati javaslatban, ahol megpróbálják taxatíve megfogalmazni, hogy mik azok a vagyonelemek, amiknek ott kéne maradni a részvénytársaságnál, és mit kell hogy szolgáljanak. Ilyen misztikus megfogalmazásokat lehet ott találni majd, hogy a műsorszerkezetének, további műsorainak, a műsorszámok tartalmához szükséges, és így tovább, miközben egy további passzusban meg azt mondják, hogy ja, hát persze, egyébként az ingatlanvagyonok nem tartoznak majd önökhöz. Tehát egy olyan intézményrendszerről beszélünk egy magyar tévé, Magyar Rádió, bármi esetében, hogy ahhoz az ingatlanhoz, amiben önök dolgoznak, semmi közük nincs önöknek, azt mi elvontuk maguktól. Úgy kezelik például a vagyonelemeknek azt a részét, ami, mondjuk, ingatlanvagyon, mintha egy részvénytársaság működésében az nem is vagyonelemként működne, hiszen nem része a teljes vagy onelemhalmaznak, hanem azt például vegyük ki, és majd valami nehezen megfogható elemhalmazt otthagyunk önöknél. Ez nem függetlenég, ez abszolút függőség. Na most, ha azt a részét szeretnénk megragadni piaci viszonyok között, amit a rendszerváltás óta megpr óbálunk úgyahogy működtetni piaci viszonyok között, akkor miért akarnak egy szoros piramis, felépített, központi irányítási rendszerből és egy központi vagyongazdálkodás szerint működtetni. Ez teljesen idegen attól a környezettől, amiben vagyunk, teljese n idegen. És ez, itt, helyben kijelenthető, nem tud racionálisan működni, mint ahogy a szocialista nagyvállalatok sem tudtak racionálisan működni piaci viszonyok között. Az archívum kérdése. Nagyon egyetértünk azzal, hogy a fölgyülemlett archívumot, értéke ket valóban meg kell őrizni, valóban legyen arra törvény - és ezt mi támogatjuk is , hogy hat hónapon belül kerüljön be az Országgyűlés elé egy olyan törvényjavaslat, ami azt mondja, hogy ez olyan értéket képvisel, történelmi értéket képvisel, aminek a me gőrzése fontos feladat, és ma nem szabályozza semmi. Ezzel mi nem is fogunk nagyon vitatkozni. Azzal is egyet fogunk érteni, hogy az átmeneti időszakban, amíg ez a törvény nem születik meg, akkor egyébként legyen valamifajta moratórium, és határozzák meg, hogy ezeket az elemeket nem is lehet addig sem eladni, senkiben se vetődhessen fel az a gondolat, hogy ebben a hat hónapban akkor még ebből valamit el akarunk adni. Mélyen egyet fogunk vele érteni természetesen. Csakhogy ebből a javaslatból az is sugárzik, hogy ezt az egészet majdnem úgy kezeljük, mint valami múzeumi tárgyat vagy értéket, ami egyébként ezeknek a médiumoknak a napi szükségletét elégíti ki, és majd piaci viszonyok között, amikor akarjuk értékesíteni - merthogy, ugye, benne van a második részb en , akkor viszont azt, hogy kit és milyen nyilvánosság mellett pályáztatnak meg és jutnak hozzá, elég misztikusan kezeli maga a törvényjavaslat. A mostani országgyűlési határozati javaslatban mi ezeket a változásokat vagy ezeket a centralizációs folyamat okat, amit önök most megcéloztak, nem fogjuk támogatni. Részelemeiben azt mondjuk, hogy rendben van, amit az előbb is megemlítettem önöknek, de ezt a fajta politikai függőséget, amit most meg fognak teremteni a gazdasági függőség mellett, azt gondolom, hog y egy normális demokráciában mindazok, akik úgy gondolják, hogy a média és ezen belül a közmédiumok halmaza igenis hogy bizonyos függetlenséggel kell hogy rendelkezzenek a hatalomtól és főleg a végrehajtó hatalomtól, és főleg egy olyan konstellációban, aho l önök több cikluson keresztül maguknak, önmaguknak törvény által, kétharmados többség mellett biztosítanak maguknak, hát, enyhén szólva is tőlünk keletebbre figyelhető meg igazából. Ez a valóság. Azt el kell dönteni ebben a Házban is mindenkinek, önöknek is, meg az ellenzéki oldalnak is, hogy a média világát milyennek képzelik el a jövőt illetően, mi a víziójuk. Ha az a víziójuk, hogy van egy központi hatalom, még akár az sem érdekes, hogy ki nyeri a következő választást, meg az azt követő választást, de e nnek a kézben tartása mind az irányításban, mind vagyoni szempontból a most regnálók kezében van, ez is lehet egy modell. Ez a modell itt van az asztalon. Ha az lenne az önök modelljavaslata, hogy “a győztes mindent visz” logikán állna föl, és azt mondaná, hogy koncentráljuk, és a mindenkori győztes rendelkezhet ily módon a média fölött és a jószágok fölött, én még akkor sem tudnám ezt támogatni. Hozzá kell tennem, sosem tudtam támogatni, mindig
