Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 11 (33. szám) - A Közszolgálati Közalapítvány, a Magyar Rádió Zrt., a Magyar Televízió Zrt., a Duna Televízió Zrt. és a Magyar Távirati Zrt. vagyona meghatározott körének a Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap részére történő átadásáról szóló országgyűlési... - MANDUR LÁSZLÓ (MSZP):
615 MANDUR LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ez az országgyűlési határozat természet esen egy szövődménye annak a törvénymódosítási sorozatnak, aminek az egyik legutolsó stációját épp az előbb tárgyaltuk meg, hiszen ebben foglaltatik benne az, hogy egy országgyűlési határozat keretében kéne még sok mindenről rendelkezni, és a mai mini médi acsomagnak lényegében ez a legizgalmasabb eleme, hiszen nem a törvény hoz ilyen szempontból újdonságot tartalmában, hanem az országgyűlési határozat. És ezért is valószínűleg a vita is talán itt egy kicsit élesebbé válhat, mint az előző napirend kapcsán, h iszen ebből az országgyűlési határozatból nagyon pontosan kiolvasható az, hogy ami nyáron megtörtént a törvénymódosításokkal, és ezzel lényegében a közmédiumok fölött létre is jött egy politikai gyarmatosítás, ez most lényegében az országgyűlési határozat révén pontosan megfogalmazza azt a szándékot, hogy megtörténjen a gazdasági gyarmatosítása is ennek a szférának. (23.30) Nagyon sokszor hangzott el az eddigi felszólalásokban az előterjesztő részéről meg a kormányzati oldalról a függetlenség, a függetlensé g és a függetlenség. Ez is kissé azt mutatja számomra, hogy lehet, hogy önök is pontosan tudják azt, hogy a rendszerváltás óta ennyire függő helyzetbe sem a közmédiumok, sem a magyar média világa még nem került a politika által, pontosan annak a révén, ami a mai személyi döntésekben is benne volt, hogy ennek a médiahatóságnak minden tagja lényegében a regnáló kormányhatalom emberét jelenti, akik lényegében teljes felügyelettel és vagyoni rendelkezéssel fognak bírni a jövőben a műsorszolgáltatási, támogatási meg a szolgáltatási alapon keresztül, akinek a vezetőjét, tudjuk, hogy hogyan nevezik ki, illetve mennyire felügyeli a médiahatóság elnöke, akit egyébként maga a miniszterelnök nevezett ki, szintén kilenc esztendőre. Tehát azt beállítani, hogy ami most tö rténik Magyarországon a média területén, az a függetlenséget szolgálja meg növeli, enyhén szólva nemhogy nem igaz, hanem pont az ellenkezője történik, brutálisan, szemérmetlenül, ellentmondást nem tűrően. Nem véletlenül emeltük föl mi magunk is a szavunkat nemegyszer ez ellen. Önöket nem nagyon izgatta az, hogy hazai szervezetek, érdekképviseletek, szakmai szervezetek, nemzetközi szervezetek ugyanazt mondják. Megpróbálták azzal elkenni, hogy talán itt írják ezeket, meg ilyen legendákat próbáltak kreálni a d olog körül. Inkább azon kéne elgondolkodni, hogy nagyon furcsa az, hogy egymástól teljesen független szervezetek, akár országhatárokon belül vagy országhatáron kívül, ugyanúgy ítélik meg mindazt, ami itt történik, és ugyanúgy látják, kivéve önöket. Itt tényleg nem történik más, mint teljes függőségi viszony megteremtése. Itt a vagyonkoncentráció úgy néz ki, hogy lényegében az új hatóság, ami az önök kezébe került, minden vagyonelemet lényegében elvon a Magyar Televíziótól, a Magyar Rádiótól, a Duna T Vtől, és most már a Távirati Irodától is. És azok a vezérigazgatók, akiket pályáztatás nélkül majd el fognak dönteni abban a kuratóriumban, amiben masszív kétfős többségük van önöknek - két névjegykártya letétele mellett lehet választani azt, amit megmond anak előre, hogy kit kell választani , lényegében különösebb mozgástér nélkül ki vannak szolgáltatva a hatóság embereinek. Ez nem függetlenség. Akkor, amikor azt mondjuk, hogy majd természetesen, ha szükségük lesz önöknek valamilyen vagyonelemre, akkor mi majd esetleg biztosítjuk vagy nem biztosítjuk, majd mi ezzel itt gazdálkodunk, elidegenítve egyébként a részvénytársaságoktól, a saját működésüktől a feltételrendszerét, hanem valami hatóság típusú, valami kuratórium meg alap fogja feldönteni azt, hogy me lyiknek mi jár, mi nem jár, hogy járjon és mi ne járjon. Tessék nekem megmondani, ez mennyivel több vagy kevesebb, mint az a szocializmus, ahol majd megmondják központilag, mondjuk, egy minisztériumból azt, hogy egy vállalatnak milyen eszközökre van szüksé ge. Mert annak idején is ez pont így működött; mi jobban tudjuk, hogy önöknek racionálisan mire lesz szükségük. Kérdezem én, hogy azoknak a vezérigazgatóknak milyen felelősségi rendszerük van ezek után, miután a mozgásterük a nullától alig különböző, hisze n egy olyan részvénytársaságot kell majd vezetniük, ami fölött egyébként, hogy mivel és hogyan gazdálkodnak, hát, majd megmondják nekik.
