Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 11 (33. szám) - Az egyes pénzügyi tárgyú törvényeknek a nehéz helyzetbe került lakáscélú hitelt felvevő fogyasztók megsegítése érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója:
560 Erről szólt az a nyolc pont, amit a Fidesz parlamenti képviselőcsoportja me gfogalmazott, és a tisztelt Országgyűlés elé terjesztett. A nyolc pontot illetően elkezdtünk tárgyalásokat részben a Bankszövetséggel és természetesen a hitelkárosultak, a hitelfelvevők érdekképviseleteivel. Természetesen mindenünnen másmás igények fogalm azódtak meg, a Bankszövetség túl soknak, a hitelfelvevők pedig bizonyos pontokon kevésnek találták a javaslatainkat, de én azt gondolom, hogy egy értelmes kompromisszumot sikerült kialakítani azon törvényjavaslat formájában, amely most az Országgyűlés elé került. Ez gyakorlatilag az eredeti nyolc pontunkat, amelyet most felsorolnék, szinte teljes egészében tartalmazta: az egyoldalú szerződésmódosítás tilalmát az ügyfél számára hátrányos esetekben, az önkényes kamatemelés tilalmát, a középárfolyam kötelező a lkalmazását, az ügyfél kérésére a hitel ingyenes előtörlesztésének lehetővé tételét, kérelem esetére az ingyenes futamidőhosszabbítás lehetőségét, a tartós fizetésképtelenség beálltát követően minden büntetőkamat, késedelmi kamat, egyéb extra díj és költs ég felszámításának tilalmát, valamint az igazságosság érdekében azt, hogy a fenti intézkedések nem terjedhetnek ki alapvetően üzleti célú befektetésekre. Tisztelt Képviselőtársaim! Arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a nyolc pontból az egyiket, az úgynevezett tiszta lappal indulás jogát - vagy a walk away right, ahogy azt angolul mondják - szerettük volna megvalósítani angolszász mintára, bár az angolszász helyzethez képest korlátozottabban a magyar jogrendszerben, hiszen mi nem az elvonulás lehetős égéről, hanem gyakorlatilag a tiszta lappal indulás jogáról beszéltünk. Tehát csak akkor tettük volna ezt lehetővé, ha a bank az, amely egyébként a hitelt felmondja, és nem akkor, ha az ügyfél az, aki úgymond a törölközőt ebben a formában bedobja, hogy ezt a klasszikus kifejezést használjam. Ez komoly problémákat okoz ma a magyar bankrendszerben. Egyéni képviselőként nem áll a rendelkezésünkre azon mennyiségű információ, amely ahhoz szükséges, hogy megítéljük, hogy ez ténylegesen járe tartalékképzési követ elményekkel több száz milliárdos nagyságrendben, vagy sem. Azt gondolom, ezt a vizsgálatot a pénzügyi kormányzatnak és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének el kell végeznie és a nemzeti eszközkezelő társasághoz kapcsolódóan még van lehetőség a vizs gálat elvégzése után, erre a pénzintézeti törvény lehetőséget nyújt, hiszen lehetővé tette, és ha jól tudom, a PSZÁF ezt el is indította, hogy rendkívüli adatszolgáltatást kérjen a bankoktól a teljes hitelmennyiségre vonatkozóan. Ennek megítélése után van lehetőség, hogy az eszközkezelő társaság kapcsán esetleg visszatérjünk a tiszta lappal indulás jogának valamilyen értelmű megfogalmazására. Ezt azonban a mostani törvénycsomagban ezzel a tartalékképzési kockázattal kalkulálva végül is nem szerepeltettük, d e a nyolc pontból hetet a törvénycsomag teljes egészében tartalmaz. Itt szeretnék leszögezni néhány alapvető alapelvet. Miközben megfogalmaztuk ezt a törvényjavaslatot, szem előtt tartottunk két dolgot. Az egyik az, hogy a hiteleket természetesen vissza ke ll fizetni, a másik oldalról pedig azt is szem előtt tartottuk, hogy a magyar jelzáloghitelezés rendszerére szükség van. Amennyiben az építőipart serkenteni akarjuk, a lakásépítések gyakorlatát el akarjuk indítani, akkor olyan szabályokat kell meghonosíta ni a pénzintézeti törvényben, valamint természetesen a fogyasztóknak nyújtott hitelekről szóló törvényjavaslatban, amely hosszú távon tartható és kiszámítható, biztonságos jelzáloghitelezést tesz lehetővé egyébként a pénzintézetek számára is. Viszont azt gondolom, a megfogalmazott javaslatok egyértelművé teszik végre azt, hogy az ügyfelek kiszolgáltatottsága megszűnik. Jelentős előrelépés ez az úgynevezett banki etikai kódexhez képest, amely egyik oldalról csak a bankok egy részére volt kötelező, másrészt kivételek ilyen óriási mennyiségét foglalta magában, tehát nem az egyoldalú szerződésmódosítás tilalmáról szólt, hanem én inkább azt mondanám, megfogalmazta azon kivételek mennyiségét, amikor ezt meg lehetett tenni. Most inverzen fogalmaztuk meg, tehát ez arról szól, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás a lakáshitelek esetében teljes egészében tilos, hogy a törvényjavaslat megfogalmazását idézzem: “egyoldalú szerződésmódosítás esetén”, tehát az egyik oldalról ha pénzügyi intézmény lakáscélú
