Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 11 (33. szám) - Az egyes pénzügyi tárgyú törvényeknek a nehéz helyzetbe került lakáscélú hitelt felvevő fogyasztók megsegítése érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója:
559 lakáshitelhez, amely az otthonteremtést lehetővé tette volna. Az igény értelemszerűen létezett, így az igényre új pénzügyi termék jelent meg a piacon, az a pénzügyi termék, amit devizahitelnek neveztek el. A devizahitelek elterjedése, én azt gondolom, hogy rendkívül veszélyes folyamat volt. Az a probléma, hogy annak idején a devizahitelek veszélyeire, a vele járó árfolyamkockázatra és egyéb kockázatokra senki, az akkori kormányzati tisztségviselők nem hívták fel a figyelmet. Ráadásul ne felejtsük el, hogy ennél súlyosabb dolgok is történtek. Gyakorlatilag pontosan azért, hogy a forinthiteleket kiváltsák v alamivel, az akkori kormányok igazából ösztönözték a devizahitelek elterjedését, ösztönözték azzal, hogy gyakorlatilag semmilyen szabályozást nem alkottak. Én azt hiszem, hogy a két legnagyobb hibát, amit el lehetett egyáltalán követni, azt annak idején so rra követték el mind a kormányok, mind pedig a jegybank mostani vezetése. A két legnagyobb hiba valahogy úgy hangzik, hogy először is engedték, hogy a devizahitelek konstrukcióit Magyarországon alapvetően svájci frank alapon terjesszék el. A svájci frank a z egyik legkockázatosabb deviza. Mivel menekülő devizának számít, ezért természetesen mindig akkor van a svájci frankhitelekkel a legnagyobb probléma, amikor a világ pénzügyi rendszere válságba kerül, akkor a svájci frank árfolyama radikálisan emelkedik. E zt a pénzügyi világ szereplői nagyon jól tudták, természetesen a kormányzat vezetői is nagyon jól tudták, erről a veszélyről azonban senkit nem tájékoztattak. Sőt, nemhogy tiltották volna vagy mérsékelték volna a svájci frank alapú hitelezést, még el is te rjesztették és támogatták, pedig, mondjuk, az euróban történő hitelezés lényegesen kevesebb kockázatot jelentett volna, ha már devizahitelekről beszélünk. A másik oldalról azt is szeretném leszögezni, hogy ezzel párhuzamosan elindítottak egy olyan folyamat ot, amely a bankrendszer számára kedvező volt, az emberek számára viszont annál inkább kedvezőtlen. A svájci frank alapú lakáshiteleknek ugyanis alig 15 százaléka van referenciakamathoz kötve, 85 százaléka gyakorlatilag szabadon változó kamatozású hitelkon strukció, ami mögött 36 hónapos lejáratú források húzódnak meg, fokozva ezzel a további kockázatokat, hiszen ezzel, hogy ilyen rövid kamatperiódusokat engedélyezett az akkori kormányzat, előidézte azt a helyzetet, hogy 36 havonta folyamatosan változott a kamatláb, és értelemszerűen nőtt az ügyfelek kockázata. Ehhez kapcsolódott még az a probléma, hogy gyakorlatilag semmi olyan, a fogyasztókat védő hitelkonstrukció egészen 2009ig semmilyen formában nem is létezett, ami az ügyfelek kiszolgáltatottságát mér sékelte volna. A bankok számára fönnállt az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége, gyakorlatilag minden díjat és költséget tetszésük szerint módosíthattak és változtathattak. Sem eszközökkel, sem pedig szándékkal nem rendelkezett sem az akkori PSZÁFveze tés, sem a pénzügyi kormányzat, sem a jegybank, hogy ezt a tevékenységet korlátozza. Ennek lett az a következménye, hogy aztán egyre súlyosabb probléma alakult ki a devizalakáshitelek piacán. Én azt gondolom, hogy ennek a problémának a rendezése többrétű kérdés természetesen. Először is én azt hiszem, hogy azt senki nem mondhatja, és ezt alapelvként leszögezhetjük, hogy nincs mód arra, hogy az állam azok helyett átvállalja a hiteleket, akik annak idején felvették. Itt természetesen felelősek azok a kormány ok, akik ezt engedték, akik az ezzel kapcsolatos kockázatokra nem hívták fel a lakáshitelt felvevők figyelmét, de ettől még természetesen a lakáshiteleket vissza kell fizetni. Én azt gondolom, hogy ami ma a kormányzat számára rendelkezésre álló eszköz, az elsősorban kétirányú és kétrétű, egyik oldalról segítség a valóban bajba jutottaknak, tehát a gyakorlatilag csőd szélére kerülteknek. A kormány akciótervében szerepel ezzel kapcsolatos pont. Ugye, első lépés természetesen a kilakoltatási moratórium meghoss zabbítása volt, illetve kiterjesztése a jövő év tavaszáig, és amíg a kilakoltatási moratórium tart, ebben az időszakban kell kidolgozni a nemzeti eszközkezelő társaság alapjait és a hozzá kapcsolódó jogszabályokat. Bízom benne, hogy ezeket a késő ősz folya mán legkésőbb a parlament tárgyalni tudja, és majd elfogadni. Ezzel párhuzamosan azonban szükség van a lakáshitelt felvevők kiszolgáltatottságának a jelentős csökkentésére. (19.20)
