Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 14 (60. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újramegnyitott részletes vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - KUKORELLY ENDRE (LMP): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SZABÓ ZSOLT (Fidesz):
4544 ezt a módosító indítványt mindenképp támogassuk, hiszen enélkül nem tudjuk az emberek et kirobbantani a televíziók elől, nem tudjuk kirobbantani a média által keltett álvalóságból, amiben ma a fiataljaink vannak. Ha ezt nem tesszük meg, akkor semmi esélyünk nincs arra, hogy egészséges felnövő generációt tudjunk nevelni és megspórolni az egé szségügyben, megspórolni nagyon sok más ágazatban lévő költségeket. A sport gyakorlatilag, bármilyen elcsépelt és elkoptatott dolog is, befektetés a jövőbe. Érdemes tenni, érdemes a versenysportot és érdemes természetesen az utánpótlássportot is maximálisa n támogatni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Kukorelly Endre képviselő úr, kétperces, LMP. KUKORELLY ENDRE (LMP) : Köszönöm a szót. Azt hiszem, remé nytelen a vita. Nem tudom, hány malomban őrölünk. Gyorsan elmondok két példát. A testvérem, a húgom elvitte a gyerekét cselgáncsozni. Ez tartott egykét évig. Olyan szinten terrorizálták a gyereket, olyan módon bántak vele, olyan módon kezelték, hogy hihet etlen. És amikor a húgom ezt szóvá tette, az edző megmondta neki, hogy ha bírja a gyerek, marad, ha nem, akkor tűnjön el. (11.00) Ugyanis az van, hogy csak az lehet élsportoló, aki mindent kibír. Tehát egyszerűen kiszorítják a gyerekeket abból, hogy sporto ljanak, megutáltatják velük a sportot. Az egyik barátom ugyanígy járt a kisfiával, aki zseniálisan ügyes focista, olyan módon üvöltöztek az edzők velük, hogy egyszerűen elhozta az egyesületből a gyerekeket. Szerintem lássuk be, tegyük félre a hipokrízist, a tömegsportnak, az utánpótlássportnak és az élsportnak, amelyik egy cirkusz, semmi köze nincs egymáshoz. Nem igaz az, hogy a tömegsport bázisából jönnek a gyerekek, ez egyáltalán nem igaz, ez régen, még az én koromban vagy még az annál is régebbi korban t ényleg úgy volt, hogy az edzők lementek a grundra, és kiválasztották az ügyesebb gyerekeket. Ma már ez egyáltalán nincs így. Ma hároméves vagy nem tudom, hány éves kortól berakják őket egy gladiátorképzőbe, és ott azok, akik tehetségesek és akik kibírják a gyűrődést, megmaradnak, a többit meg eltanácsolják a sporttól. De nem elég, hogy eltanácsolják a sporttól, el is veszik tőle a kedvüket. Még egyszer mondom, nyolcadszor mondom, természetesen nem vagyok az ellen, hogy a kiemelkedő sportolókat ne támogassa az adófizetők pénzéből a kormányzat, egyáltalán nem, sőt jutalmazzák meg őket, hogyha ráteszik az életüket, és elérik azt a sikert, amit elérnek, de nem szabad szerintem befeküdnünk annak a borzalmasan erős lobbinak, a versenysport lobbijának, és nem szaba d föláldoznunk - ha tetszik, most nem akarok ilyen nagy szavakat mondani - (Az elnök csenget.) a népegészségügyet s a többit ennek a cirkusznak. Köszönöm szépen. Elnézést. ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Szabó Zsolt képviselő úr következik, ugyancsak kétperces hozzászólás, Fidesz. SZABÓ ZSOLT (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy hiba, hogyha egy koncepcióból, egy stratégiából, egy keretből kiveszünk egyegy ágat. Egyszerűen azt hallom, hogy mindenki elmondja, hogy ez a fon tos, az a fontos, ez fontosabb, az fontosabb, holott a sportkoncepció az egy. Ennek három része van; először is a gyermekek sportra nevelése óvodától; másodszor: tömegsport, lehetőség azoknak, akik nem akarnak versenysportban részt venni; harmadszor: a ver senysport. Egy elemet sem tudunk kihagyni, mind a három a másikkal együtt dolgozik.
