Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 14 (60. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár:
4504 kérdése, az integráció továbbmélyítése, va lamint az EU nemzetközi szerepvállalása. Egy évvel a szerződés hatálybalépése után, úgy hiszem, érdemes végiggondolnunk itt a tisztelt Ház falai között, hogy mely területeken érezhető ennek a szerződésnek a hatása, és mely kérdések rendezése várat még magá ra. Tisztelt Elnök Úr! Új dolog, hogy a szerződés jogi személyiséggel ruházta fel az Uniót, meghatározta annak hatásköreit, tisztázva, hogy melyek továbbra is a tagállami kompetenciák. A bevezetett döntéshozatali reform hozadéka az Európai Parlament szerep ének jelentős növelése. Ami az intézményi keretet illeti, önálló intézményként került meghatározásra az Európai Tanács, és létrehozta annak elnöki posztját. Így Herman van Rompuy átvette a korábbi soros elnökség miniszterelnökének feladatait. Úgy vélem, iz galmas dolog lesz az egymáshoz való viszonyuk tisztázása. A magyar álláspont az, hogy a soros elnökségi állam- vagy kormányfői szerep ne váljon jelentéktelenné, hanem a miniszterelnök kapjon egyfajta raportőri szerepet a csúcstalálkozókon. A másik jelentős ebb újítás a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő posztjának megteremtése. Catherine Ashton munkáját az Európai Külügyi Szolgálat segíti; valószínű, hogy ennek felállása még várat magára. A lisszaboni szerződés egyik legfontosabb vívmánya, hogy jogi e rőre emeli a 2000ben kidolgozott alapjogi chartát. A szerződésben éppen magyar javaslatra olyan új alapértékek jelentek meg, mint a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelme, és első alkalommal szerepel a kulturális és nyelvi sokféleség tiszteletb en tartása. Végül, tisztelt képviselőtársaim, mint az Országgyűlés európai ügyek bizottságának elnöke, fontosnak tartom, hogy beszéljünk a szerződés nemzeti parlamenteket érintő rendelkezéseiről is. A nemzeti parlamentek ugyanis kikerülhetetlen szereplővé váltak az uniós döntéshozatali eljárásban. Meggyőződésem, hogy a parlament megnövekedett szerepe vitathatatlan legitimációs erőt biztosít a magyar állampolgárok felé. A lisszaboni szerződés hatálybalépése óta azonban még nem telt el annyi idő, hogy messzem enő következtetéseket tudjunk levonni. Meggyőződésem, hogy nekünk mint a soros elnökséget egy hónap múlva betöltő tagállamnak a legfontosabb feladatunk az új intézményi rendszer egyensúlyi kialakítása lesz. Nem kis feladat tehát megtalálni a soros magyar e lnökség, valamint Van Rompuy, Ashton és Barroso közötti együttműködésre vonatkozó kiegyensúlyozott viszonyokat. Rajtunk Európa szeme, hogy ezt hogyan tudjuk megoldani a következő félévben. A magyar elnökség jelentőségét tehát az is emeli, hogy a tavaly lét rehozott új intézményrendszer teljes mértékben csak a magyar elnökség alatt kezdi meg működését. Ezért is kíséri majd figyelem tevékenységünket kontinensszerte. A sors talán így kárpótol bennünket a XX. századi nagy veszteségeinkért, hogy az Európai Unió t örténetében a lisszaboni szerződés életbelépésével kezdődő új korszak alakításában éppen Magyarországnak jut fontos feladat. Most csak rajtunk múlik, tisztelt képviselőtársaim, ennek sikeressége. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokb an.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, bizottsági elnök úr. A kormány nevében Németh Zsolt államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr. NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök ú r. Tisztelt Képviselő Úr! (Nincs hangosítás.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Egy kis türelmet kérek, az államtitkár úr gépe nem működik. (Németh Zsolt előveszi a kártyáját.) Vagy a kártyája nincs a helyén. Igen, rendben van, öné a szó, államtitkár úr. NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár :
