Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 13 (59. szám) - Az egyes energetikai témájú törvények, valamint az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - JÁVOR BENEDEK (LMP):
4475 akkor gyárthatjuk szakmányban a különböző jogszabályokat, ezektől egy fikarcnyival sem lesz jobb a helyzet. Önmagában az, hogy ráerősítve tulajdonképpen a bányászati hulladék irányelvre, a bányászati t örvényben is nevesíti a bányászati hulladékokkal kapcsolatos és nemcsak a bányászati hulladékokkal, hanem a különböző bányászati tevékenységek végzése során képződő hulladékokkal, így a vörösiszappal kapcsolatban is a bányászati hatóság feladatait, ez önma gában elfogadható. (2.50) A sajátos építményfajtákra vonatkozó rendelkezés, amely megint csak a kolontári vörösiszapbalesetre próbál reflektálni, amely kiterjeszti a sajátos építményfajták körét a bányászati tevékenységgel és a bányászati hulladék kezelés ével kapcsolatos létesítményekre, ezzel kapcsolatban annyit jegyeznék meg, hogy körülbelül egy hónappal ezelőtt egy lényegében nagyon hasonló tartalmú módosító indítványt nyújtottam be, amely akkor nem nyerte el a kormányzat tetszését. Egy picit jobb volt ennél a tekintetben, hogy nemcsak a bányászati hulladék kezelésével kapcsolatos létesítményekre vonatkozott, hanem általában a veszélyes tevékenységet folytató, veszélyes hulladékok kezelésével foglalkozó létesítményekre, tehát nem csupán a négy magyarorsz ági vörösiszaptározót vonta be e sajátos építményfajták körébe, hanem a többi, hasonló kockázatot jelentő, de nem vörösiszapot kezelő létesítményt is. Erre vonatkozóan egy ilyen kiegészítést tartalmazó módosító indítványt be is nyújtottam ehhez a törvényh ez. A harmadik nagy része ennek a javaslatnak, amiről már Z. Kárpát Dániel is, illetve Józsa képviselőtársam is eléggé részletesen beszélt, ez a villamosenergiatörvény, gáztörvény módosítása a különadók átháríthatatlanságának megteremtése érdekében. Ebbe mélyebben nem merülnék bele. Fónagy államtitkár úrral visszatérően, rendszeresen nagyon jókat beszélgetünk arról, hogy vajon ez a módszer alkalmase a hazai energetikai szektor hosszú távú stratégiai kezelésére vagy sem. Azt mindenképpen el kell ismerni, h ogy amennyiben a különadók rendszerét a kormány komolyan gondolja, akkor ezt a kört itt be kell zárni, és az átháríthatatlanságot ezen a ponton is meg kell teremteni. Az LMP véleménye szerint az egész energiapolitikai stratégia, amit követ a kormány, inklu zíve az energiaadókkal, inkluzíve a hatósági árassá tétellel, alkalmatlan egy hosszú távon fenntartható, működőképes energiapolitika megvalósítására, de a kormány gondolatrendszerén belül ez egy logikus lépés. Mindenesetre hosszú távon azért át kell gondol ni, hogy miért gondolja a kormány, hogyan gondolja a kormány, hogy az energiaszektor hosszú távon Magyarországon milyen formában működjön, vajon milyen mértékig akarja az állami részvételt hosszú távon megteremteni az energiaszektorban; kíváne állami árdo tációt hosszú távon fenntartani ebben a szektorban, vagy pedig a szociális szempontokat nem a mesterséges energiaárakkal próbálja érvényesíteni, hanem azokba beépíti az energia tényleges költségeit, és a szociális szempontokat pedig a szociális ellátórends zeren belül érvényesíti. Végül a negyedik csokor a KÁT, a kötelező átvételi rendszer meghosszabbításának rendszere. Ezzel kapcsolatban ugyanazt tudom elmondani, amit az előző pontnál. A Lehet Más a Politika a kezdetektől nagyon erőteljesen kritizálta a köt elező átvételi rendszer fosszilis energiahordozók által termelt energia esetén való alkalmazását. Úgy gondoljuk, hogy a kötelező átvételi rendszerből a kapcsolt energiatermelést, amely lényegében fosszilis energiahordozók támogatására viszi el az amúgy kor látos megújuló energiaforrások támogatására szolgáló keretet a KÁTból, ezt a rendszert ki kell vezetni a hazai energiapiacról. Ez a javaslat egy kompromisszumos megoldást tartalmaz erre, tehát örömmel látjuk, hogy elindul az energiarendszer abba az irányb a, hogy a KÁTból kivezessék a kapcsolt energiatermelést. Ugyanakkor azt tekintetbe kell venni, hogy mindeközben fel kell készülni arra, hogy hogyan fogják kompenzálni a kapcsolt energiatermelés kivezetését követően a fogyasztókat, például a távhőfogyasztó kat. Itt tehát újra kell gondolni az egész energiafinanszírozási, energiatámogatási rendszert, a teljes távhőfinanszírozási rendszert, hogy egy koherens, egységes rendszerben ne
