Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 13 (59. szám) - Az egyes energetikai témájú törvények, valamint az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DIÓSSI CSABA, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
4472 tekintetben, tehát a távfűtés tekintetében mintegy 200220 ezer forint között szokott ingadozni, tehát itt 1 vagy 510 százalékos változtatások is nagyon komolyan érintik ezt a rendszert. Tegyük hozzá, hogy az a módosítás, amely előttünk fekszi k, mintegy 67 ezer lakást érint Magyarországon, tehát egy igen komoly magyar néptömegről beszélünk. Jelentsük ki: az nem mindegy, hogy hogy nyúlunk hozzá ehhez az érzékeny rendszerhez. Tehát teljesen egyértelmű és támogatandó az a szándék, hogy a kormányza t nem kívánja magára hagyni azon vásárlókat vagy fogyasztóknak nevezett magyar polgárokat, akik ennek a rendszernek részesei. Ugyanakkor ezt jelen pillanatban úgy valósítja meg, egy olyan rendszerben, amely ellen mi már többször felszólaltunk, ugyanis a KÁ T, a kötelező átvétel ilyen típusú rendszere arra jó, hogy bizony a termelés, az energiatermelés feleslegét piaci ár fölött, határozottan és deklaráltan piaci ár fölött veszi át lényegében magáncégektől. Ezt úgy hívják a mi fogalmaink szerint, mint közpénz ek magánzsebekbe való átjátszását. Jelen pillanatban is ezen rendszer kiterjesztéséről, meghosszabbításáról van szó, aminek a végeredménye az, hogy állítólag és elvileg a vásárlók számára olcsóbban jut el az energia a következő évben is 15 százalékkal, azt án még 15 százalékkal. A problémánk mindezzel összesen az, hogy további két évvel hosszabbítják meg azt a rendszert, amelynek értelmében és amelynek lényege szerint támogatjuk azokat a magáncégeket, akik plusz- és extraprofitra tudnak szert tenni akár dire kte, akár rejtett módon. Ez egy teljes mértékben elvetendő rendszer. Ha a kormányzat eltökélt azt illetően, hogy senki ne járjon rosszul ennek tekintetében, akkor hozzon létre egy alapot, amely támogatja a távhőszolgáltatásban érintett magyarokat vagy pedi g azokat, akik hasonló módon nyerik az energiát lakásaikban. De azt, hogy közpénzeket játsszunk ki magáncégek számára, ezt egész egyszerűen ki kell iktatnunk. Mint ahogy ki kellene iktatnunk a közvetítőket is a rendszerből. És itt jutunk el az egyik legfon tosabb ponthoz, újra és újra fel kell hogy emeljük szavunkat a különadók áthárításának kérdéskörében. Hiszen itt is az előterjesztés tartalmazza, hogy a kereskedői engedélyesekre is vonatkozzon ez az előírás, tehát ők se építhessék be áraikba a külön- és e xtraterheket és azokat a díjakat szolgáltatásért cserébe, amelyek adott esetben nem lennének jogosultak, csak egy adó áthárítását szolgálnák. Mégis hiányoljuk azt a monitoringrendszert, amely ezt szemlézi. Tehát milyen módon képzelik el önök azt, vagy mily en módon kívánják ellenőrizni ezt az egészet, és ugyanez volt a problémánk abban az esetben, amikor a banki különadó áthárításával kapcsolatban vetettük fel, hogy csak szeptember hónapban 24 magyarországi bank vizsgálata során kiderült az, hogy bizony a ba nkközi tranzakciók díjai 1012 százalékkal emelkedtek, de volt olyan bank, ahol a 30 százalékos díjemelés sem volt ritka. Tehát kijelenthető, hogy áthárítás Magyarországon van, létezik és megtörténik. Más ágazatokban ez tetten érhető, a kiskereskedelmi lán cok esetében is, ahol bizony a polcpénzt mint úgynevezett tehertételt, a törvény tiltja, mégis mintegy nyolcvanféle hasonló jellegű tétel létezik, amelyek által a multinacionális intézmények, általában róluk van szó, hangsúlyozom, nem minden esetben, de az esetek döntő többségében az új áruházak építésének költségét és saját reklámkiadványaik költségeit is ráterhelik a vásárlókra. Ugyanettől félünk az energetikai szektorban is, hiszen bár hatósági árak védenék az árak egyoldalú manipulálását, bár itt önök k ikötnének egy olyan kikötést és olyan kezdeményezést, amely védené a polgárokat az áthárítástól, mégsem párosul ez egy megfelelő ellenőrző rendszerrel, tehát semmiféle garancia nem látható azt illetően, hogy ez valóban így lesz. A kormányoldal retorikailag már a korábbiakban is látszólag elkötelezett volt amellett, hogy az áthárítást megszüntesse, mégsem történt e tekintetben semmi. Tehát el kell mondjuk azt, hogy itt bizony a szép szavakon túl konkrétumokkal is alá kellene támasztani ezt az előterjesztést. További nagyonnagyon súlyos pontnak érezzük azt, hogy a mindenkori kötelező és törvény által előírt készletek mennyiségét akár a felére is csökkentheti most már egy miniszter, tehát nem tudjuk, hogy a szakemberek bevonása milyen fokon fog megtörténni. Ez en felére csökkentett készleteknek köszönhetően kialakult felesleget - és itt a felesleget
