Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 5 (32. szám) - Az MTA munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008. szóló beszámoló, valamint a Magyar Tudományos Akadémia munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008 szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati... - ELNÖK (Jakab István): - KARÁCSONY GERGELY, az LMP képviselőcsoportja részéről:
441 Ami kifejezetten az átláthatóság tudományos értelemben vett problémáit jelenti, az valóban a pályázati rendszerek. Itt többen elmondták, de é n is szeretném aláhúzni azt, hogy jelenleg a tudomány finanszírozásában összekeverednek azok az alaptevékenységek, amelyeket normatív módon kellene finanszíroznia az államnak, nyilván meghatározva bizonyos feltételeket vagy elvárásokat, amit a politikai kö zösség, a parlament a költségvetésben meghatároz. Jelenleg azonban olyan mértékben alulfinanszírozottak az akadémiai kutatóintézetek és általában a tudományos kutatóintézetek, hogyha nem nyernek meg bizonyos pályázatokat, akkor valójában az állam csak a bé rt fizeti, de kutatótevékenység nem folyhat, lesz nyomtató, de nem lesz bele patron vagy éppen nyomtatópapír, ha az adott kutató nem nyeri meg az ehhez szükséges pályázatot. (Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Azt g ondolom, hogy ez így nem átláthatóságot növeli, bár általában a pályázatokról azt szoktuk gondolni, hogy az egy átláthatóságot erősítő szempont, de ha egy olyan nyomás van a pályázatokon, az egész pályázati rendszeren, hogy ha bizonyos pályázatok nem érnek célba, akkor egyszerűen leállnak az alapkutatások, az alaptevékenységek is, akkor az egyáltalán nem az átláthatóságot növelő, hanem azt inkább rontó szempont. A beszámoló nagyon helyesen megjegyzi ezzel kapcsolatosan, hogy a pályázati rendszer messze nem csodaszer az átláthatóság szempontjából. Hadd idézzek néhány mondatot! “A kutatási és fejlesztési költségvetési források két fő formában kerülnek a felhasználókhoz: nevesített állami költségvetési támogatás formájában vagy pályázati támogatásként. Az a vél ekedés, miszerint a források pályázati elosztása a minőség támogatásának záloga, csak nagyon szűken értelmezve igaz. Nyilvánvalóan nem lehet pályázatos formában fenntartani költséges kutatási infrastruktúrát.” Fiatal kutató ismerőseim egészen hajmeresztő t örténeteket mesélnek erről a dilemmáról, ebben, azt gondolom, hogy mindenképpen lépnünk kell, és ez azt is jelenti, hogy például az OTKA működését felül kell vizsgálnunk. A beszámoló nem foglalkozik véleményem szerint kielégítő mértékben az OTKApályázatok kal, ezekkel ugyanis nemcsak az a baj, hogy csökken az OTKA támogatása, hanem az is, hogy a pályázatok elbírálása nem átlátható és rendkívül esetleges. Nem világosak a bírálati szempontok, sőt nagyon sok esetben a bíráló személyének kiválasztása sem. Én po litikatudományi területen nagyon sokszor voltam már felkérve arra, hogy OTKApályázatokat bíráljak el olyan pályázatok esetében is, ahol egyébként nem lett volna szabad engem felkérni, és éppen ezért nem is fogadtam el a bírálati folyamatban való részvétel t, egyszerűen vagy nem értettem hozzá, vagy pedig súlyos személyes összeférhetetlenség állt fönt. Az én lelkiismeretem tiszta ebből a szempontból, de egyáltalán nem látom azt, hogy a rendszer hogyan tud úgy működni, hogy egyáltalán én bekerültem a lehetség es bírálók körébe. Sajnos, azt kell mondjam, hogy úgy tűnik, hogy az OTKApályázatok esetében nagyon sokszor bizony hatalmi viszonyok döntenek, hogy az egyes tudományos diszciplínákon belüli csoportok épp vajon kigolyózzák vagy éppen segítik egymást a pály ázati források elnyerésében. Még egyszer mondom, itt az igazi probléma az, hogy bizonyos esetekben valóban ezek a pénzek muszáj hogy célba érjenek, különben másnap már nem tudnak dolgozni a kutatók a munkahelyükön, egyszerűen fölveszik az egyébként rendkív ül szerény fizetésüket, de valójában nem tudnak megdolgozni még ezért a kevés fizetéséért sem akkor, ha nem érkezik meg hozzájuk a pénz. Arról is rémtörténeteket lehet hallatni - és itt is több képviselőtársam elmondta , hogy rendkívül bürokratikusak ezek a pályázatok, ráadásul az elnyert pályázati pénzek egy része rezsihányadként ott marad az intézményeknél, amik tulajdonképpen azon kívül, hogy elszedik a maguk részét a pályázatból, olyan sokat nem feltétlenül tesznek hozzá a pályázat valódi megvalósításá hoz. Ráadásul az OTKA nagyon kevés pénzzel gazdálkodik, ehhez képest rendkívül bürokratikus, míg mondjuk, más pályázatoknál, az NKTHpályázatoknál vagy az európai uniós forrásokból vagy norvég forrásból folyó pályázatoknál viszont még kevésbé érvényesül az átláthatóság, tehát ott lehet,
