Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 5 (32. szám) - Az MTA munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008. szóló beszámoló, valamint a Magyar Tudományos Akadémia munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008 szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati... - ELNÖK (Jakab István): - KARÁCSONY GERGELY, az LMP képviselőcsoportja részéről:
442 hogy éppen növelni kellene a bürokráciát a szó nemes értelmében, tehát ezeknél a pályázatoknál, ahol az OTKAnál nagyságrendileg több pénz fordul meg, sokkal kisebb a tudományos kontroll lehetősége. A második szempont, amit említettem ebben a demokratizálódási folyamatban, a tudományt mindig jellemző patriális viszonyoknak a visszametszése. Elnök úr beszélt a “Lendület” programról, aminek keretében néhány, kiemelten fontos kutatásokat végző kutató Magyarországon folytatja tov ább a munkáját, aminek nagyon örülünk, de azért látni kell, hogy Magyarországon az úgynevezett fiatal kutatók rendkívül rossz körülmények között, rendkívül alacsony fizetés mellett és rendkívül szerény kutatási büdzsé mellett dolgoznak. Továbbá hadd hívjam föl a figyelmet egy olyan strukturális problémára, ami a magyarországi tudományos utánpótlás szempontjából kritikus lehet. Jelenleg a doktori iskolák az egyetemeken működnek, és az egyetemeknek nagyon fontos joguk az autonómia, ugyanakkor a doktori iskolá k felállítása szempontjából olyan szervezetijogszabályi környezet alakult ki részben az MTA segítésével is, ami súlyosan korlátozza a doktori iskolák függetlenségét, és két szempontból is veszélyezteti a magyarországi tudományos utánpótlást. Jelesül arra gondolok, hogy jelenleg csak a Magyar Tudományos Akadémia doktora cím birtokosai lehetnek a doktori iskolák törzstagjai, pedig valójában az élet nem igazából bizonyítja azt, hogy a doktori cím birtokosai valójában jobb kutatók vagy oktatók lennének, mint a zok, akik csak - idézőjelben mondom - PhDfokozattal rendelkeznek. Ez megnehezíti a fiatal kutatók előrejutását, és megnehezíti azt is, hogy olyan új tudományterületekkel kapcsolatos képzések alakuljanak ki, amelyek nem illeszkednek bele a Magyar Tudományo s Akadémia jelenlegi rendszerébe. Olyan globális problémák vagy olyan interdiszciplináris, vagy transzdiszciplináris területek nem nyerhetnek pályázati támogatásokat, amelyek nem illeszkednek az MTA jelenlegi szervezeti felosztásába. Ilyen tudományterülete ken nagyon nehéz az előrejutás, márpedig a világ éppen abba az irányba megy, és a világ globális problémái abba az irányba mennek, hogy ilyen típusú tudásra lenne a leginkább szükség a magyar és a nemzetközi tudományos életben. Hogyan várhatnánk akkor, hog y a szigorúan diszciplinárisan besorolt tudományos szervezetek és pályázati rendszer kezelni képes azokat a kutatásokat, amelyeket a globális problémák megoldása érdekében folytatni kellene? Azt gondolom, hogy itt fontos lenne újragondolnunk a doktori isko lák problematikáját, ami valóban az egyik legfontosabb kérdés a magyarországi tudományos utánpótlás szempontjából, ha a tudomány a jövőnkhöz kell, a tudomány jövőjéhez pedig doktori iskolák. Végül a harmadik szempont, amit említettem, a tudomány és a társa dalom kapcsolata, ami nyilván egy nagyon sokrétű kapcsolat, és azt kell mondanom, hogy ezen a téren komoly előrelépés történt például a “Mindentudás Egyeteme” programmal, ami jelenleg ugyan, ha jól tudom, éppen parkolópályán van, de a korábbi években komol y sikereket ért el. Úgy tűnt, hogy lehet a tudományos kutatások eredményeit közérthetően, a laikus közvélemény és a fiatalok számára érdekes módon is kommunikálni, és ez nagyon fontos előrelépés a tudomány presztízsének a megőrzése és általában a tudomány által felhalmozott tudásnak a társadalmi szétterítése, a társadalmasítása érdekében. (15.10) Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, a következő lépés az lenne, ha ez egy interaktív folyamat lenne, tehát nemcsak egyszerűen a tudomány népszerűsítéséről bes zélnénk, hanem aktívan bevonnánk az állampolgárokat a különböző tudományos ismeretek felhasználása érdekében. Erre számtalan nemzetközi példa van, Magyarországon is használtak például úgynevezett deliberatív közvéleménykutatásokat, amelyek az Európai Unió vagy a magyarországi romák társadalmi integrációjával kapcsolatos tudományos ismereteket használták fel az állampolgári tudatosság erősítése érdekében. Javaslom, hogy amikor a tudomány és társadalom közötti kommunikációs kapcsolatról beszélünk, akkor ne c sak arról beszéljünk, hogy kell népszerűsíteni a tudományt, hogy kellenek felsőoktatási tankönyvek, hogy el kell juttatni a tudást a szélesebb közvélemény számára is,
