Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 7 (58. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - FARKAS GERGELY (Jobbik):
4274 ELNÖK (Balc zó Zoltán) : Köszönöm, képviselő asszony. A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan a következő ülésünkön döntünk. Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most napirend utáni felszólalások következnek. (24.00) Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Balczó Zoltán) : A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Farkas Gergely képviselő úr, Jobbik. Megadom a szót öt percben, így holnap fogja befejezni (Derültség.): “Emlékezés a mél tatlanul elfeledett írókra, költőkre” címmel. FARKAS GERGELY (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Mai, méltatlanul elfeledett költőnkről szóló felszólalásom egy versidézettel kezdem. “ Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni, / Csak magyar földön és csak magyarul; / Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni, / Jobb is, ha szárnyam már most porbahull; / De ezt a lelket itthagyom örökbe / S ez ott vijjog majd Kárpát havasán / És belesírom minden ősi rögbe: /El innen rablók - ez az én hazám!” Kedves Képviselőtársaim! Annak az embernek, aki e sorokat írta, nemcsak idézett versét, hanem egész életét áthatja a honszeretet. Ő nem más, mint Sajó Sándor, akiben a szülőföldjéhez való hűség azért is szóla l meg ilyen erőteljesen, mert az 1920as igazságtalan trianoni békediktátum az ő szülőfaluját is idegen hatalom fennhatósága alá helyezte. Mit is kell tudni az ő élettörténetéről és munkásságáról? Sajó Sándor 1868ban született a felvidéki, Hont megyei Ipo lyságon, generációkkal korábban elmagyarosodott német eredetű család sarjaként. Származását tekintve tehát nem volt magyar, de prófétai indulatú magyarságtudat és nemzetféltés annál hangsúlyosabban nyilvánult meg költészetében. A selmecbányai evangélikus l íceum elvégzése után a budapesti bölcsészkaron szerezte magyarlatin szakos diplomáját, ami után több vidéki településen tanított, míg végül a verseinek köszönhető elismerésként Budapesten kapott állást, és ott élte le élete további részét. Sajó Sándor már fiatal kora óta írt verseket. Első verseskötetét a diáktársai összekuporgatott pénzükön nyomtatták ki és Három év alatt címen jelent meg, majd sorra követték ezt a továbbiak: a Fiatal szívvel, az Útközben vagy például a Gordonka című kötete. Ez utóbbit 19 10ben adták ki, és ebben olvasható a költő leggyakrabban szavalt, leghíresebb költeményeinek egyike, a “Magyarnak lenni” című hazafias vers, amely megjelenésének évében elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia kitüntető díját. Nem egyedüli verse ez, amely a nemzethez való mély érzelmű, őszinte kötődést, a sokat szenvedett népünkkel való feltétel nélküli, teljes azonosulást tükrözi. Ilyen még a méltán híres 1919ben írt “Magyar ének” című költeménye, vagy a “Nem akarok gyáva csendet” című vers. Ez utóbbi - min t ahogy a címe is erről tanúskodik - jól jellemzi Sajó motivációját. Küldetésének tekintette, hogy felrázza népét, hallókká és látókká tegye őket, hogy abba, ami 1920ban történt, a Kárpátmedence földrajzi, gazdasági, politikai és kulturális egységének sz étszaggatásába, Szent István országának csonkolásába ne törődjenek bele. Sajó Sándor termékeny költő, számos verse, műfordítása és irodalmi tanulmánya mellett öt dráma szerzője is, amelyekben régi nagy magyarok példáját állítja az olvasó elé.
